Majd jövőre… – Thury Gábor jegyzete

Nehéz úgy nézni a derbit, hogy a mérkőzés egyik résztvevője, a Ferencváros a vasárnapi rangadó előtt néhány nappal búcsút mondott a nemzetközi kupaszereplésnek.

Nehéz úgy nézni a derbit, hogy az ellenfél, az Újpest háza táján nem a csapat építése köti le a legnagyobb energiákat, hanem a címerkérdés.

A magyar labdarúgás egyik legpatinásabb párosításának találkozóját nem lehet nemzetközi mezőnyhöz való viszonyítás nélkül nézni – már csak azért sem, mert mindkét együttes célja, hogy a bajnokságban elért eredményével kivívja a kupaszereplés jogát. Hogy aztán milyen elvárásokkal eresztenénk útjukra a csapatokat, az kérdés.

A Fradi már évek óta helyben jár, 2015-ben az Európa-liga-selejtező második körében a bosnyák Zeljeznicar ejtette ki, 2016-ban a Bajnokok Ligájában szintén a második kör jelentette a búcsút, az albán Partizani volt az ellenfél, néhány nappal ezelőtt az El-selejtező ugyancsak második fordulójában a Midtjylland állította meg az FTC-t. Utóbbi esetben egyértelműen a dán gárda volt a favorit.

A zöld-fehérek tehát évek óta úgy vágnak neki a bajnoki rajtnak, hogy majd a következő évben jobbak lesznek a kupában. Ehhez hasonló állapot egyébként az újpestiekre is jellemző volt, mondván, ők mindig jövőre lesznek bajnokok… A helyzet tehát az, hogy mire eljön az első rangadó ideje, az egyik vagy másik résztvevőt már kiakolbólították az európai porondról. A magyar futball ott tart, hogy ezt meg kell szokni, és újra nekiveselkedni.

Ha mindezt törölte az ember a fejéből, és úgy ült le megnézni a derbit, akkor nem érte kellemetlen meglepetés. Ha két együttes azonos sebességen futballozik, nem mutatkozik nagy különbség, s ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ezt embertelen hőségben tették, akkor elégedettek lehetünk az itthoni homokozóban mutatott játékkal – a 2–2 igazságos eredmény, bár ez nem vigasztalja a győzelemtől karnyújtásnyira álló újpestieket.

Múlt nélkül nincs jövő, figyelmeztették a Megyeri úton a hazai szurkolók tulajdonosukat, ám ha a bölcsességet szakmailag értelmezzük, akkor oda lyukadunk ki, hogy a jelenkori teljesítmény erősebben meghatározza a jövőt, mint a hagyományok. Márpedig ennek a két csapatnak csak a nemzetközi szereplés kivívása lehet a célja. A vasárnap mutatott játék alap lehet, ám szomorú, hogy ez sem jogosít vérmes reményekre. Mégis, csak ez lehet a cél.

Szóval, akkor jövőre…