Már sajnálja, hogy ítélkeztek

– Tényleg nem volt más megoldás?
– Amikor az előző bajnokság utolsó fordulójában az Üllői úton és Siófokon történt rendbontások ügyében hozott másodfokú határozataink után az MLL elnöksége szétzavarta a fellebbviteli bizottságot, nyilvánvaló lett, hogy lehetetlen a további együttműködés – mondta dr. Tóth Sándor. – Számomra elfogadhatatlan, hogy a döntéshozatal előtt az általam vezetett bizottság tagjait a liga részéről megpróbálták befolyásolni. Miképpen az is botrányos, hogy az FTC Rt. képviselőit fenyegetéssel igyekeztek rávenni arra: a Ferencváros vonja vissza fellebbezését. Nem szeretnék nagy szavakat használni, de a történtek összeegyeztethetetlenek a jogállamiság elveivel.
– Ezek szerint nem a szakmai hiúságát sértette, hogy a határozataikat ízekre szedte az MLL elnöksége?
– Meggyőződésem, hogy helyesen döntöttünk, ám rendkívüli jogorvoslati lehetőség a jogerős fegyelmi határozat ellen is van. Önmagában az a tény tehát, hogy a liga elnöksége szerint téves másodfokú határozat született, még nem lett volna ok a távozásra. A nyomásgyakorlás viszont tűrhetetlen, és ha a profialszövetség vezetői túllépnek a jogi határokon, ahhoz én nem adhatom a nevemet.
– Nem hozta szóba, és a levelében sem említette érvként a Fradi álláspontját, miszerint az MLL elnökségének a sporttörvény, a sportfegyelmi felelősségről szóló kormányrendelet és a fegyelmi szabályzat alapján nincs is felülvizsgálati jogosítványa…
– Ez bonyolult kérdés, mert noha a hivatkozott források valóban a szövetség elnökségének adnak felülvizsgálati jogot, a liga a versenyszabályzatból eredezteti ugyanezen jogát, illetve az MLSZ által ráruházott jogról beszél. Én olyan szabályzatot, ami a jogkördelegálást megerősítené, nem olvastam, ám az is tény: az alszövetség megalakulása óta él az a gyakorlat, hogy a liga elnöksége felülvizsgál másodfokú fegyelmi határozatokat, és ez ellen sem az MLSZ, sem annak jogi bizottsága soha nem tiltakozott…
– A kritikusok azt mondják: ez is bizonyítja, hogy kusza a jogi helyzet az üzletágban.
– Lehetne javítani a szabályzatokon, de azért az túlzás, hogy például a fegyelmi szabályok gyűjteményét a legjobb lenne a kukába hajítani. Ezt a paragrafusgyűjteményt a sporttörvény és a sportfegyelmi felelősségről szóló kormányrendelet kihirdetése után átdolgozták, s noha az azóta eltelt időszakban is toldozgatták, a célnak összességében megfelel.
– Az európai szövetségnél sokkal egyszerűbb a fegyelmi büntetések rendszere.
– Ez igaz, de ne feledjük: az UEFA-nak egyetlen fegyelmi testülete van, mifelénk viszont a megyékben is működnek fegyelmi bizottságok, ami szinte kizárja az egységes jogalkalmazást. Ráadásul az UEFA-szabályzat széles mozgásteret garantál a fegyelmi bizottsága tagjainak, ám ezzel a megoldással itthon a klubkötődések miatt túlságosan előtérbe kerülhetnének az érzelmek.

Faddról lett Fradi-rajongó

– Jó, hogy mindezt ön említi, hiszen az Üllői úti botrány ügyében kihirdetett fellebbviteli határozat apropóján elhangzottak olyan kritikák is, miszerint Fradi-drukkerként nem először hozott a Ferencváros javára elfogult döntést.
– Nézze, én egy Fadd nevű faluban születtem, melynek csapatát Faddi Torna Clubnak, azaz FTC-nek hívták, ráadásul zöld-fehér volt a színe. Mit tagadjam, innen egyenes út vezetett a Fradi-rajongáshoz, s a hatvanas években a ferencvárosi öregfiúk csapatánál vezetőségi tag voltam. Így amikor Kutas István elnöksége idején felkértek, hogy dolgozzam a labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságában – bár a Fradival minden hivatalos kapcsolatot megszakítottam –, én magam javasoltam: ne adjanak nekem FTC-ügyeket. Ám a futballvezetők úgy gondolták, ha ügyészként megfelelek a szakmai követelményeknek, akkor a futball világában is képes vagyok objektíven ítélkezni.
– Mégis máig emlegetik például azt a hat és fél évvel ezelőtti esetet, amikor Szergej Kuznyecov jogosulatlan szerepeltetése ellenére az FTC megtarthatta a három pontot…
– Anélkül hogy a részletekbe belebonyolódnánk: az akkori szabályok úgy szóltak, hogy csak akkor kell megsemmisíteni a pályán elért eredményt, ha a jogosulatlanul futballozó játékos szereplése lényegesen befolyásolta a meccs alakulását. Kuznyecov az ETO-meccs hajrájában három percet töltött a pályán negyedik légiósként – akkoriban csak három külföldi lehetett volna egyszerre a pályán –, e rövid idő alatt érdemben nem tett hozzá a meccshez, emiatt tarthatta meg a három pontot az FTC. Ugyanakkor erről az ügyről is feljegyzést készítettünk, és javasoltuk a labdarúgás szabálykönyve vonatkozó paragrafusának egyértelműsítését.
– Ez már történelem, ám a május harmincadikai botrányok során is kemény kritika érte a fellebbviteli bizottságot. Az MLL elnöksége azt nehezményezte, hogy a kiszabott büntetések nincsenek arányban – főként az Üllői úti – rendzavarás súlyával.
– Egyetértek azzal, hogy az ilyen súlyos rendbontás példás büntetésért kiált. De a mégoly jogos közfelháborodás sem lehet ürügy arra, hogy átlépjük a törvényi kereteket. Az eredeti elsőfokú fegyelmi határozattal az volt a probléma, hogy miközben a fegyelmi bizottság nagyjából helyesen tárta fel a történteket, a büntetési tételeket rosszul állapította meg. S hogy mennyire igazunk volt, s a vádak ellenére mennyire a felső büntetési tételekhez közelítve módosítottunk, azt jelzi: a korábban a nézőket az Üllői útról az év végéig száműző fegyelmi bizottság másodjára éppúgy három meccsre tiltotta ki a drukkereket, mint mi, mellőzte azon szankciót, miszerint a Fradi idegenbeli fellépésein az FTC költségére plusz tizenöt fővel kell emelni a rendezői létszámot, hiszen ezt a büntetést tipikusan a vendégcsapat rendbontása esetén lehet kiszabni. És Szeiler Józsefnek is ugyanúgy egymillió forintot kell befizetnie, mint ahogy azt mi elrendeltük, mivel a sportvezető legfeljebb a havi fizetésének háromszorosára büntethető.

Tiszteletjegyet sem kaptak

– Igen ám, de az FTC Rt.-re kiszabott pénzbüntetést másodjára jelentősen, negyvenmillió forintra súlyosították, ráadásul a Fradi pályaválasztói jogát december tizennegyedikéig felfüggesztették.
– A fegyelmi szabályzat hatodik paragrafusa valóban legfeljebb ötvenmillió forintban szabta meg a felső határt, de ez – éppúgy, mint a büntető törvénykönyvben – az "általános rész”, a konkrét büntetési tételek a "különös részben”, ez esetben a harmincharmadik paragrafusban szerepelnek. S ha a fegyelmi szabályzatnak e részében szereplő pénzbüntetéseket valaki összeadja, kiderül: a büntetés maximális összege tíz és fél millió forint lehetett volna… Persze tudom, hogy július elején változott a fegyelmi szabályzat, kikerült a szövegből az ötmilliós plafonról szóló megkötés, ám egy cselekményt kizárólag az elkövetéskor hatályos szabályok alapján lehet megítélni, kivéve ha a módosítástól az eljárás alá vont egyhébb elbírálást remélhet. Ami pedig a pályaválasztói jog felfüggesztését illeti: ez a büntetésfajta nem szerepel az említett harminchármas paragrafusban.
– Látta az Üllői úti mérkőzést?
– Igen, mégpedig a helyszínen.
– Senki sem mondta önnek utóbb a barátai, ismerősei, szomszédai közül, hogy "ügyész úr, ha jogszerűen is jártak el, azért a fellebbviteli bizottság által kiszabott büntetések mégiscsak roppant enyhék”?
– Nem találkoztam ilyesfajta rosszallással, a hozzám közel állók inkább azt kérdezgették: egy infarktussal a hátam mögött tényleg szükségem van az efféle konfliktusokra? Az évtizedek során kétszer mondtam le a fellebbviteli bizottság elnöki tisztéről; másodjára Kovács Attila MLSZ-elnökké választását követően, s ha nem jön Demján Sándor a liga élére, akit még a Szepesi György vezette elnökségből ismertem, talán sosem térek viszsza. Ôt üzletemberként nagyra becsültem, és hittem, hogy a futball világában is képes lesz új időszámítást nyitni.
– A levelében mégis arra utal, hogy a Demján-érában is akadtak súlyos konfliktusai. Miért nem mondott le korábban, ha a volt ügyvezető igazgató, azaz Muszbek Mihály idején tényleg akadályozni próbálták "a bizottság részrehajlás nélküli munkáját”?
– Noha a liga közgyűlésének küldött éves beszámolóimban rendre jeleztem a problémákat, azért – meglehet, naivan – bíztam benne, hogy minden baj ellenére végül kedvezően alakul a helyzet.
– Egyéb előnyök nem befolyásolták?
– Amikor még az MLSZ egyik bizottságaként dolgoztunk, a szövetség ingyenes pályabelépővel tisztelte meg a társadalmi munkásokat. A ligánál ez elmaradt, amit szóvá tettem a menedzsmentnél, mire Klement Tibor szakmai és szervezési ügyvezetőigazgató-helyettes azonnal intézkedett, így megkaptuk az éves kártyákat. A Muszbek-érában amúgy a bizottsági elnököket meccsellenőri teendőkkel is megbízták, amiért honorárium járt, ám a fegyelmi és a fellebbviteli elnök esetében ez felvethette volna az összeférhetetlenség gyanúját. Később ajánlottam, hogy az MLL fizessen tiszteletdíjat például a megtartott ülések vagy a lezárt ügyek száma alapján, de érdemi választ az ötletre nem kaptam. Ugyanakkor idén februárban felvehettem tiszteletdíjként huszonhétezer forintot, de hogy mennyi munka fejében utalták ki e pénzt, máig sem tudom.

Kímélni akarták a kollégái

– Egyvalami mégis érthetetlen. A fellebbviteli bizottságban az ön keze alatt két ügyvéd, egy ügyész és egy közgazdász dolgozott. Ha a május harmincadikai Üllői úti botrány fellebbviteli tárgyalása előtt e négy bizottsági tagot Szieben László ligaigazgató valóban megpróbálta befolyásolni, miért nem adták vissza azonnal a mandátumukat?
– Vélhetően úgy gondolták, hogy noha elfogadhatatlan támadás érte a bizottság függetlenségét, a magyar labdarúgás érdeke mégis az: a közelgő bajnoki nyitány előtt zárjuk le a futballéletet súlyosan terhelő ügyeket. Talán engem is kímélni akartak, aki nem voltam jelen, amikor Szieben úr magához kérette a négy bizottsági tagot.
– Azért ez jogban jártas emberektől meglehetősen vékonyka magyarázat…
– Én is úgy érzem: hiba volt, hogy nem tájékoztattak rögtön.
– Csupán elméleti a kérdés, mégis: mit tesz, ha tudja, mi történt?
– Alighanem azt javasolom a kollégáimnak, hogy ne tartsuk meg a fellebbviteli ülést az FTC és a Siófok ügyében.
– Úgy gondolja, ezzel a nyílt levéllel most megtette, amit tehetett?
– E néhány sorból a küldöttek reményeim szerint megismerhetik az én olvasatomban is az elmúlt időszak történéseit. Nekem pedig kötelességem volt szólni, mert noha a május harmincadikai botrányhoz hasonló esetek valóban felbecsülhetetlen károkat okoznak a honi futballnak, látni kell: a befektetőket az is elriaszthatja, ha azt tapasztalják, hogy jogbiztonság híján nem egyenlőek az esélyek, a magyar labdarúgásban a törvényes kereteket szétfeszítő döntések is születhetnek.

A levél:

Tisztelt Közgyűlés!

Mindenekelőtt magyarázattal tartozom azért, hogy a közgyűlésen történő felszólalás helyett miért e szokatlan formát választottam a megszólalásra. Az ok egyszerű: ahova nem hívnak, oda nem illik, ezért oda nem szoktam elmenni.
Nem hívtak a rendkívüli közgyűlésre sem. A fellebbviteli bizottság elnöki tisztét az önök megtisztelő bizalmából töltöm be, ha távozom – és most távozom, mert tisztségemről lemondok – illik, hogy ennek indokait feltárjam, de biztos akartam lenni abban, hogy lemondásom okait közvetlenül tőlem ismerjék meg.
Azt, hogy a fellebbviteli bizottság részrehajlás nélküli munkáját már a korábbi ügyvezető igazgató idején is akadályozni igyekeztek, az előbbi esztendők éves beszámolóiban már jeleztem. A legsúlyosabb esetnek azt tartottam, amikor az egyik sportszervezet hamis okirat becsatolásával akart mentesülni a fegyelmi jogkövetkezmények alól, s noha ez a tény ismertté vált, az emiatt is indult fegyelmi ügyet első fokon megszüntették.
Lemondásom közvetlen okairól az alábbiakat tárom a tisztelt közgyűlés elé. 2003. május 30. napján az FTC-stadionban példátlanul súlyos, közfelháborodást kiváltó rendbontás történt. Az emiatt indult ügyben az elsőfokú fegyelmi határozat elleni fellebbezés folytán a fellebbviteli bizottság tárgyalását 2003. július 17. napjára tűztem ki. A tárgyalást megelőzően dr. Szieben László az ügyben magához kért, de engem nem presszionált. Én őt arról tájékoztattam, hogy az ügyben a döntést a bizottság hozza meg, de jeleztem, hogy véleményem szerint nyilvánvaló törvénysértések történtek az elsőfokú eljárásban.
Az érintettek felhatalmaztak arra, hogy a tárgyalást követően általuk tudomásomra hozott alábbi tényekről önöket is tájékoztassam. A másodfokú tárgyalást megelőzően az FTC Labdarúgó és Sport Rt. vezérigazgatóját és jogi képviselőjét a ligába behívatták, őket a fellebbezés visszavonására akarták rábírni, ennek sikertelensége miatt a fegyelmi eljárás alá vontakat megfenyegették, még a ligából kizárásukat is kilátásba helyezték. A tárgyalást követően a fellebbviteli bizottság tagjai írásbeli feljegyzésben tájékoztattak arról, hogy közvetlenül a tárgyalás előtt Szieben László magához kérette őket, a fellebbezés elutasítását szorgalmazta, és kilátásba helyezte, hogy ellenkező döntés esetén tisztségükből eltávolítja őket.
A fellebbviteli bizottság határozata ismert.
A tárgyalást követően, péntek reggel vidékre utaztam. A fegyelmi eljárás iratait magammal vittem, hogy határozatunkat a törvényes határidőben írásba foglaljam. 2003. július 21. napjára összehívták a liga elnökségét, amely a fellebbviteli bizottságnak az FTC és a Siófok ügyében hozott határozatát hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el. A fegyelmi eljárás eredeti iratai nálam voltak, azokat tehát az új döntést hozó testület tagjai nem ismerhették, a másodfokú határozatok pedig nem voltak ekkor még írásba foglalva, a döntésünk indokait tehát nem ismerhették. A fegyelmi bizottság négy tagját egyúttal ebben az időponban felmentették. Nem láttam, így nem ismerhetem az új eljárást elrendelő határozatot és indokait. Azt azonban tudom, hogy a fellebbviteli bizottság kézírással írásba foglalt határozatait és az eljárások iratanyagát 2003. július 25. napján délelőtt vittem be személyesen a ligához leírás és kézbesítés végett. Úgy tudom, hogy az új elsőfokú határozatot még e napon meghozták.
Az eljárás súlyosan jogsértő, mert a határozatok kézbesítésére, a tárgyalásra történő idézésre vonatkozó előírásokat figyelmen kívül hagyták, a fegyelmi büntetést pedig nem a megállapított fegyelmi vétségre vonatkozó szabályok szerint és részben nem az elkövetéskor érvényes szabályzat alapján határozták meg. Elfogadhatatlan és nem menthető a liga egyes vezetőinek az az eljárása, amelynek során a bizottságom tagjait döntésükben fenyegetéssel befolyásolni törekedtek, majd döntésük miatt őket tisztségükből eltávolították. Elfogadhatatlan, hogy a fegyelmi alá vontakat jogait gyakorlásában fenyegetésekkel korlátozni kívánták. Elfogadhatatlan, hogy a fegyelmi eljárást az irányadó szabályok félretételével folytatták le.
Emberi, sportemberi tisztességem nem engedi meg, hogy a fentiek folytán folytassam azt a munkát, amelyet a fellebbviteli bizottság tagjaként harminc, elnöki tisztségemben huszonöt esztendeje végeztem. Megtisztelő bizalmukat megköszönve a fellebbviteli bizottság elnöki tisztségemről ezúton azzal mondok le, hogy reményeim szerint az általam is annyira rajongott magyar labdarúgás megújítását szolgálandó, tisztségükből önként távoznak azok, akik az ügyben a jogállamiság elveivel össze nem egyeztethető módon, sportemberhez méltatlanul jártak el.

Dr. Tóth Sándor