Emelt fővel búcsúzhat – Győri Ferenc jegyzete

Tizenhárom év hosszú idő. Elég lehet építkezésre, távlati tervek megvalósítására, de persze – urambocsá! – végzetes rombolásra is. Utóbbiról szerencsére szó sincsen, ha Szalay Ferenc leköszönő MKOSZ-elnök regnálását vesszük górcső alá. A honi kosárlabda-szövetséget 2010 májusa óta irányító sportvezető bár 2006 óta Szolnok polgármestere (korábban is volt már négy évig), nem mondhatjuk, hogy a kosárlabdához nem kötődő politikusként lett elnök. Éveken át pattogtatott az Olaj együttesében, vezetőedzőként feljuttatta az A-csoportba, majd 1991-ben Rezák László segédedzőjeként bajnoki címhez segítette a klubot, s később a Szolnoki MÁV női csapatát is az élvonalba vezette. Sokan talán nem tudják, de elévülhetetlen érdemeket szerzett a tao-sporttámogatási rendszer létrejöttében, amely azóta is működik, és további hat évig az Európai Bizottság jóváhagyásával biztosan folytatódhat.

Szalay Ferenc nevéhez nem fűződtek botrányok, nem lehetett hallani hűtlen kezelésről, a pénzek bármilyen jogosulatlan felhasználásáról, arról nem is beszélve, hogy klub- és válogatott szinten is születtek jelentős eredmények az elmúlt jó évtizedben. A búcsúzó elnök igyekezett kimaradni a napi küzdelmekből, megjelenése, fellépése tökéletesen alkalmassá tette a protokolláris szerepre, amelynek nagyon szívesen tett eleget – ez nem azt jelenti, hogy ne tartotta volna rajta a kezét a sportág ütőerén, noha az operatív irányítás a szövetségi főtitkár, Bodnár Péter kezében összpontosult, aki kiváló szakember, a jövője viszont egyelőre nem ismert.

Kétségkívül furcsa, hogy bár Szalay Ferenc a Nemzeti Sport kérdésére február elején még azt válaszolta, nincs oka, hogy ne mérettesse meg magát a tisztújító közgyűlésen, az elmúlt jó két hónapban megváltoztak a körülmények. Bizonyára sok mindent mérlegre tett, mielőtt úgy határozott, mégsem pályázik újra az elnökségért, ugyanakkor szerdán az is kiderült, hogy csupán egy jelölt indul a posztért.

Ha a küldöttek megválasztják Báder Mártont, aki jelenleg a Budapesti Honvéd férfi NB I-es csapatának szakmai igazgatója, sok tekintetben éles váltás lesz, jelentős hangsúlyeltolódást hozhat. „Látatlanban” is érdemes ugyanakkor leszögezni, hogy a korábbi 98-szoros válogatott játékosnak nagyszerű a nemzetközi kapcsolatrendszere, van víziója a kosárlabdáról, és a személyisége is alkalmassá teszi, hogy jól lássa el a feladatát. A többi meg már csak rajta és az őt körülvevő kollégákon múlik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!