Lemondott Halmos Péter

– Hosszú folyamat eredményeként döntöttem így – kezd bele Halmos. – Tíz évig voltam a PVSK szakosztályának élén; hat esztendővel ezelőtt működésbeli problémák miatt sikerült elérnünk, hogy a kosarasok önállóvá váljanak, ami saját döntési jogot jelentett. Úgy gondolom, az eredmények bennünket igazoltak, hiszen a csapat azóta a hazai porondon megszerezhető tizenkét aranyéremből tízet begyűjtött, a magyar bajnokságban és a Magyar Kupában is remekelt, no és emellett európai élcsapattá nőtte ki magát. Megjegyzem, a szakmai és gazdasági önállóságunk kiharcolása annak idején is visszatetszést váltott ki a PVSK elnökségében, és mint kiderült, ezek a hangok még mostanra sem csendesedtek el.
– Sőt, mintha hangosodtak volna, hiszen tulajdonképpen emiatt állt fel.
– Így van, az anyaegyesület elnöksége a visszarendeződés mellett döntött. Egyértelmű a centralizációs törekvés, amelyhez én nem kívánok asszisztálni.
– Mondja csak, mit jelent a gyakorlatban a PVSK-vezérkar döntése?
– Pontosan annyit, hogy a hetvenhat küldöttből öt képviseli a kosárlabda-szakosztályt. Az összehasonlítás kedvéért ugyanennyi küldöttje van az OB I B-s vízilabdacsapatnak, az NB II-ből kiesett labdarúgó-együttesnek, és több a helyi ökölvívó-szakosztálynak. A félreértés elkerülése végett nem szeretném bántani a többieket, csak éppen furcsállom, hogy más sportág képviselői döntenek a sokszoros magyar bajnok kosárlabdacsapat sorsáról. Arról az együttesről, amely hatalmas rangot szerzett magának, amely talán mindenkinél jobban megismertette a közvéleménnyel a PVSK nevét, és amelyet edzőpartnernek hívott az olimpiai bajnok amerikai válogatott. Nem mellékesen: a szakosztály költségvetése önmagában jóval több, mint az anyaegyesületé… Ezek után az alapszabály értelmében a kosarasoknak nincs döntési joguk szinte semmiben. Furcsa, nem igaz?
– Úgy veszem ki a szavaiból, hogy veszélyeztetve érzi a Rátgéber László vezette együttes jövőjét.
– Így is van, féltem a csapatot. De mondok mást is: meggyőződésem, az sem jó, hogy politikusok jelennek meg a sportban, és itt most elsősorban a helyi politikusokra gondolok. Amikor nem is olyan régen szóvá tettem, hogy a központi elosztásban milyen költségvetési aránytalanságok vannak, jobbról és balról egyaránt támadások értek. Hozzáteszem, eközben azt tapasztaltam, hogy mindkét oldalról többen oda akarnak kerülni a csapat közelébe. Nos, ez nekem nagyon nem tetszett.
– Így hát veszi a kalapját.
– Ahogy mondja. Tíz éven keresztül tisztességesen dolgoztam, úgy érzem, értéket teremtettünk a PVSK-val, ám a mostani folyamat rossz irányba visz, és félek, leépüléshez vezet. Ehhez pedig nem asszisztálok…