Valamit törlesztett a doktor

A magyar női kosárlabda-válogatott külföldi túrái már-már elképzelhetetlenek anélkül, hogy Rátgéber László szövetségi kapitány ne tréfálja meg minden lehetséges alkalommal dr. Hepp Ferencet, a csapat orvosát. A dokinak – akinek korábban már pénze, útlevele bánta az eddigi poénokat – Finnország felé menet is kijutott a jóból…
Aztán egyszer csak eljött az ő ideje! Éppen lefelé kászálódott a kicsit álmos társaság a Helsinki és Tampere között közelekedő, amúgy meglehetősen kicsi repülőgépről, amikor Hepp arra lett figyelmes, hogy Béres Tímea az ülésén felejtette a mobiltelefonját. Nosza, szép csendben zsebre is vágta, és be is vált a számítása, mivel a reptér épületében már a center is hiányolni kezdte a készüléket, majd Szabari János technikai igazgató társaságában visszament a gépre megkeresni azt. Hogy aztán csalódottan megállapítsa: szegényebb lett egy telefonnal, és talán már éppen saját figyelmetlenségén bosszankodott, amikor előkerült a doki, és ártatlan arccal előadta, amit talált…
Ettől eltekintve eseménytelenül telt az Eb-középdöntő negyedik fordulóbeli mérkőzésének helyszínére vezető út, a reggel nyolc órára kitűzött indulás után nyolc órával, délután négy körül rendben megérkeztek szálláshelyükre Károlyiék. A magyar tavaszból a finn télbe, ugyanis szállingozó hó és nulla fok fogadta a mieinket, ami a helyiek szerint amúgy errefelé november végén nem is annyira számít hidegnek. Hideg volt viszont a szállodában, a Hotel Tammerben, ahol szinte az összes magyar panaszkodott a fűtésre – de aztán máris jött a bemelegítés, mert este héttől Rátgéber László szövetségi kapitány és segítői edzést vezényeltek a lányoknak a találkozó színhelyén. Előtte azonban Boksay Zsuzsa, az egyik pályaedző egy kiadós cigarettázás közben készséggel szakított időt arra, hogy kicsit bemutassa az aktuális ellenfelet.
"Biztosan nagy nyomást fognak ránk gyakorolni. Ami a játékukat illeti, büntető után letámadnak, egészen szorosan fognak embert védekezésben, és van egy egy-három-egyes zónájuk is. Gyakran adják be a labdát a centereiknek, és a kisembereik jól dobják a hárompontosokat” –mondta Európa egykori egyik legjobbja Finnország legjobbjairól. Aztán persze szóba kerültek a mieink is: "Amire mi készülünk, az az, hogy ne legyen eladott labdánk, ne legyen támadólepattanójuk a finneknek, és a védekezésünkkor nagyon fontos a jó elmozdulás és a kommunikáció.”
Szerdai vetélytársunk különben nem sokat változtatott a keretén, a két válogatott egy évvel ezelőtti mérkőzéséhez képest, amelyet 76–55-re nyertünk meg a Népligetben, de amely a félidőben még döntetlenre állt. Mindössze három új nevet fedezhettünk fel a megadott tizenkettes névsorban, amelynek tagja az olasz Priolóban játszó színes bőrű "délfinn”, Moua, valamint a Spanyolországban légióskodó Tuukkanen. Utóbbi a csapat legjobbja volt a múlt heti, Lettország elleni két győztes edzőmeccsen. "Tudjuk, hogy mi a tétje ennek a mérkőzésnek –folytatta gondolatmenetet Boksay. – Ha most nyerünk, lehet még ugyan számolgatni, de már szinte száz százalék, hogy kijutunk a kétezerhármas Európa-bajnokságra!”