Idősebb Kiss Szilárd hitvallása állandó

Hétfőn tölti be nyolcvanadik életévét idősebb Kiss Szilárd kézilabda-mesteredző, aki hosszú, tartalmas és sikeres pályafutása során klub- és válogatott szinten is kiemelkedő eredményeket ért el csapataival.

Karrierje első évtizedeit férfivonalon töltötte. A Csepel Autó, a Gödöllő és a MÁV Előre után 1972 és 1978 között a Szondi SE-nél tevékenykedett. Az Alba Regiánál teljesített egy idény után 1979-től egy év győri megszakítással csaknem húsz esztendőn át dolgozott vezetőedzőként és edzőként a Veszprémnél. 1997 és 1999 között a magyar férfiválogatott szakmai stábját is erősítette, 2004 második felében a női együttes szövetségi kapitánya volt.

Kétezertől 2006-ig a Dunaújváros női sikercsapatát gardírozta, utána női vonalon megfordult még Hódmezővásárhelyen is, továbbá irányította a Várpalota másodosztályú férficsapatát. Kétezertizenkettő októberétől szakmai igazgatóként dolgozott a Siófok KC női egyesületénél, a minél eredményesebb utánpótlás-nevelésért fáradozott éveken át, majd 2018-tól a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián igyekezett átadni a tudását a jövő reménységeinek.

„Sohasem akartam női csapatnál edzősködni. Ezért is kötöttem a dunaújvárosiakkal csupán négy hónapos szerződést, amikor először megkerestek. Ez az időszak azonban teljesen megváltoztatta a véleményemet. Igaz, semmit nem változtattam edzői hitvallásomon. Férficsapatnak szánt edzéseket vezettem, férfias kézilabdát játszottunk. És rádöbbentem, hogy a nők jobban hisznek az elvégzett munkában, ragaszkodóbbak, mindent megtesznek a sikerért. Néha erőn felül is. Érzelmileg is jobban motiválhatók, mint néha a férfiak” – magyarázott sokatmondóan tíz évvel ezelőtt, a 70. születésnapján készült interjúban Kiss a veol.hu-n.

A férfiválogatottal világbajnoki negyedik (1997) és 11. (1999), illetve Európa-bajnoki hatodik helyezést (1998) ért el, míg a nőket bronzéremig vezette a hazai rendezésű kontinenstornán húsz évvel ezelőtt. Klubszinten négyszeres bajnok és ötszörös Magyar Kupa-győztes, a Dunaújvárossal 2003-ban döntőt játszott a női EHF-kupában, továbbá kétszer jutott be az elődöntőbe a Bajnokok Ligájában.

Róla nevezték el a 2018 márciusában átadott siófoki multifunkciós csarnokot, valamint a helyi sportkollégiumot is, míg a Magyar Kézilabda-szövetség az edzői kategóriában tavaly áprilisban a legmagasabb kitüntetésben, Török Bódog-életműdíjban részesítette.