Szilágyi Zoltán: Az EHF helyében én a Debrecent indítanám a BL-ben

– Mozgalmas idényt tudhatnak maguk mögött: szerepeltek a Bajnokok Ligájában, bronzérmesek lettek a Magyar Kupában, a bajnokságban viszont lemaradtak a dobogóról. Az összképet tekintve mennyire elégedett?
– Nagyon sokat léptünk előre. Ha egy csapat teljesítményét vizsgáljuk, nem csupán az eredményességet kell nézni, hanem azt is, mennyivel magasabb szinten kézilabdázik az idény elejéhez képest, illetve számomra az egyik legfontosabb az egyéni fejlődés. Sok játékosomról elmondhatom, hogy nemcsak a játéktudását, a technikai és a taktikai érettségét tekintve lett jobb, hanem mentálisan is. Másfelől az eredményeinkre is büszkék lehetünk, hiszen a céljainkat jórészt elértük, nyilván az NB I-ben bronzérmesek szerettünk volna lenni. A BL és a Magyar Kupa viszont önmagáért beszél – válaszolta a Nemzeti Sportnak Szilágyi Zoltán, a DVSC vezetőedzője.

– Ha egy mérkőzést kellene kiemelni ebből az időszakból, melyikre emlékszik vissza a legszívesebben?
– Nehéz kérdés, mert hála istennek sok ilyen van. Kettéválasztanám: érzelmi szempontból a győriek elleni hazai BL-győzelmet mondanám, mert nem sok magyar vagy nemzetközi csapat mondhatja el magáról, hogy megverte az ETO-t, nekünk is másfél évtized után sikerült, ráadásul nem akármilyen körülmények között – hazai közönség előtt, az utolsó percben a javunkra fordítva a találkozót.

– És szakmai szemmel?
– Ha a csapatérettséget, a taktikát nézem, akkor a Bietigheim elleni idegenbeli meccset emelném ki, azon a találkozón mentálisan nagyon egyben volt a csapat, összeálltunk és érett kézilabdát játszottunk.

– Ahogyan említette az imént, megverték a BL későbbi győztesét és második helyezettjét, de ezeken kívül is arattak szép sikereket a nemzetközi kupában. Mennyire érezte azt, hogy a rutintalansága miatt a riválisok másképp néztek a csapatára?
– Nem néztek le bennünket, de tudat alatt biztosan benne volt az ellenfelekben, hogy azért a Debrecen ellen csak behúzzák a meccset. Ez az előnyünk megszűnt, de tettünk érte. A következő lépés az, hogy ezt a magasra tett lécet szinten tartsuk vagy akár emeljünk rajta.

– Mi kell ehhez?
– Nagyon fontos, hogy az érkező játékosok a lehető leggyorsabban adaptálódjanak a csapathoz. Egyéneket kell egységbe formálni, ami nem megy egyik napról a másikra. A legutóbbi idény eredménye annak is köszönhető, hogy a mag harmadik éve dolgozott együtt. Jelentős változásaink lesznek, főleg a belső pozíciókban, az a kérdés, hogy az újonnan csatlakozók és a velünk maradók milyen gyorsan érnek össze csapattá. A következő évad eleje ezen áll vagy bukik.

– Gondolom, az sem mindegy, hogy az európai szövetség hogyan dönt június második felében a Bajnokok Ligája-indulásra vonatkozó kérelmükről. Most hogyan látja, megkapják a szabadkártyát?
– Nagyon bízom benne, de innen nem tudom megmondani, hogy az EHF milyen szempontok alapján mérlegel és bírálja el a jelentkezőket, viszont a helyében a Debrecent biztosan engedném indulni.

– Ezt mire alapozza?
– Az eredményeinkre, a teljesítményünkre, a körítésre, ahogyan letettük a névjegyünket a Bajnokok Ligájában. Bizonyítottuk, hogy ott a helyünk.

– Csalódásként élné meg, ha az Európa-ligában szerepelnének?
– Meglátjuk majd, mit hoz az élet, de természetesen a BL-t szeretnénk elsősorban, több fejlődési lehetőséget látunk benne, hiszen több a nemzetközi mérkőzés. Az El miatt sem lennénk szomorúak, akár célként ki is tűzhetnénk a négyes döntőbe jutást. Ha úgy teljesítünk, ahogyan legutóbb, erre esélyesek is vagyunk.

– Játsszunk el a gondolattal, hogy egy év múlva, 2025. június közepén ugyanígy beszélgetünk az elmúlt évről. Milyen eredményekkel lenne elégedett?
– Mindenképpen vissza akarjuk szerezni a bajnokságban a dobogós helyezésünket, ez lesz az egyik legfontosabb kihívás. Bónusz, de egyúttal célként kell megfogalmazni, hogy a Magyar Kupában érmesek akarunk lenni és a Bajnokok Ligájában – ha ott leszünk – továbbjutni a csoportból. Az Európa-ligában minimálisan a csoportkörbe jutást tűztük ki, távlati célként pedig a final fourt.