Sokak szerint a délszláv térségben Popovics minden idők legjobb kézilabdázója. Montenegróban nemzeti hősként tisztelik a kézilabdázó válogatott játékosokat, kik az első, egyben egyetlen olimpiai érmet szerezték. A 600 ezres ország médiája és szurkolói szerint az lehetett aranyérem is, ha nincsenek Bonaventura testvérek. A Vijesti Podgorica helyszíni tudósítója szerint: A francia játékvezetők, Charlotte és Jules Bonaventura elrontották egy gyönyörű sportkarrier kis híján csodálatosnak sikeredett végét, de Bojana Popovics és Maja Szavics londoni olimpiai ezüstéremmel is briliáns pályafutásukra tettek pontot. Talán egy kis igazságosság, kis sportszerencse kellett ahhoz, hogy a megérdemelt legfényesebb éremmel zárják a karrierjüket. Bojana Popovics szerint is a bírók döntötték el a meccset.
„A döntők mindig ilyenek, apróságok döntenek. Mi néhány helyzetünket túl nagy akarás miatt elrontottuk, de szerintem a bírók az egész meccs során az ő oldalukon álltak. Ez látható volt a kiállításoknál, a lépéshibák megítélésénél. Felkészültünk erre, de sajnos a gyenge játékvezetéssel mégis felidegesítettek bennünket. Nem volt meglepő, hiszen Brazíliában is meg itt is őket delegáltak a norvégok elleni meccsünkre. Amikor kell, ők ketten Norvégia javára ítélnek. Az egész tornán alig voltak észrevehetők, de a döntőben igen – kezdte Popovics, majd hozzátette: – Végtelenül boldogok vagyunk az ezüsttel, amely nekünk aranyként fénylik. A lányok tényleg nagyon sokat dolgoztak, nagy akarással játszottak, küzdöttek… Nem tudom mikor lesz még egy ilyen nemzedék, hiszen ezt a húsz napot, melyet együtt töltöttünk, illetve az egész évadbeli egység, kitartás nagyon ritkán látható. Köszönetet mondok minden szurkolónak, aki Montenegróból a helyszínre utazott, hogy szurkoljon nekünk, de valamennyi hazai szurkolónak is a sok biztatást. Nagy dolog ez Montenegró életében, és én egyáltalán nem érzem magam legyőzöttnek. Megérdemeltük az ünneplést.”
Dragan Adzsics a Buducsnoszt Podgorica és a montenegrói válogatott sikereinek kovácsa (az EHF-választáson a világ legjobb edzőjének jelölték) elmondta:
„Nem akarom kommentálni a döntőt. Óriási sikert értünk el, amelyért nagy köszönet illeti meg a játékosokat, akik ismételten a maximumot nyújtották. Az idő majd megmutatja mekkora sikert értünk el, nemcsak a hazai kézilabdáért, hanem a montenegrói sportért és az államért is. Nagyon örülök, hogy Popovics és Szavics olimpiai döntővel fejezték be a pályafutásukat. Kettőjüknek külön köszönet jár, hogy vállalták a játékot és partnereim voltak. Az ő közreműködésük nélkül nem érhettük volna el azt az óriási sikert, amelyet az utóbbi két évben a montenegrói kézilabdázás elkönyvelt világszinten. Ebben a sikerben nekik oroszlánrészük van.”
A szövetségi kapitányt nagyon meglepte az a hír, hogy Katarina Bulatovics is bejelentette, hogy visszavonul a válogatottból, ezért nem is akarta kommentálni, míg Ana Djokics még egy évig marad a válogatottban.
„Nekem lejárt a szerződésem, de ha kapitány maradok, akkor főleg azokra a játékosokra számítok akiket eddig edzettem” – mondta Adzsics. Egyébként Popovics mellett Bulatovics is bekerült az Olimpia All-star csapatába és gólkirály is lett.
A montenegrói parlament elnöke Ranko Krivokapics a gratulációban kiemelte, hogy a montenegrói válogatott ezüstérem megnyerése történelmi napként szerepel „a kis ország olimpiai szellemének nagy igazságtalansággal szembeni győzelmeként”. Kiemelte, hogy „a crnagorai arany oroszlánok megajándékozták az országot első olimpiai éremmel és a világ legboldogabb nemzetté tette a montenegróiakat. „Köszönöm, hogy a montenegrói sport minden idők legnagyobb sikerével ajándékoztak meg bennünket” – áll egyebek közt a levélben.
Bojana Popovics (1979. november 29) leánykori néven Petrovics a szerbiai Nis városban született, ahol a helyi DIN (ma Naisa) csapatában kezdett játszani, majd 19 éves korában a Buducsnoszt Podgoricához igazolt (1998–2002). Ezután nyolc évig (2002–2010) Dániában kézilabdázott Slagelse és Viborg színeiben. 2010-től 2012-ig ismét a Buducsnoszt Podgorica játékosa volt. Minden idők egyik legnagyobb éremhalmozó játékosa, aki csapataival hat BL-trófeát nyert, valamint 12 nemzeti bajnoki címet Jugoszláviában, Dániában és Montenegróban. Válogatott játékosként Jugoszlávia színeiben 2001-ben az olaszországi vb-n bronzérmet nyert, majd a szerb-montenegrói állami közösség 2006-ban történő felbomlását követően lemondta a szerb válogatottbeli szereplést, később viszont elfogadja a montenegrói (a férje montenegrói, a kis balkáni országban telepedtek le) szövetség hívását. |
Maja Szavics (1976. április 29) a crnagorai Ivangrad városban született. A remek balszélső a ZRK Buducsnoszt T-Mobile színeiben szerezte meg hírnevét, majd Dániába igazolt, ahol a a Slagelse (2004–2008), FCK Handbold (2008–2010) és a Viborg HK (2010–2011) színeiben játszott. Az utolsó idényét ismét ZRK Buducsnoszt T-Mobile soraiban töltötte. A „Dream Teamnek” is becézett Slagelsével 2005-ben és 2007-ben, a Buducsnoszttal 2012-ben BL-t, a FCK Handboldal pedig KEK-et (2009) nyert. Emellett számos nemzeti trófeát nyert Jugoszlávia, Dánia és Montenegró bajnokságaiban. A jugoszláv válogatottban vb-bronzérmet nyert 2001-ben, a Montenegróval pedig 2012-ben ezüstérmet. A 2001. évi olaszországi vb legjobb balszélsőjének választották és az All-star csapatba nevezték. |