„Reméljük, ez szép karácsonyi ajándék a svédeknek”

 

Aki látta a végjáték küzdelmeit, Norvégia sikerének jogosságát aligha vonja kétségbe. Ugyan a csoportkörben a németek elleni nyitó találkozót elbukta a csapat – benne a két győri légióssal, a tornán egyaránt húzóembernek bizonyuló Katrine Lunde Haraldsennel és Heidi Lökével –, a folytatásban képes volt arra, amire a torna első fázisában remeklő brazilok, oroszok vagy dánok nem: mérkőzésről mérkőzésre javult, és egy-egy fokkal mindig emelni tudott teljesítményén.

S annál a csapatnál, amelyet az egyenes kieséses szakaszban gyakorlatilag nem szorítanak meg és utolsó két találkozóján egyaránt nyolc góllal nyer, nem kérdés, hogy jó helyen van az aranyérem. A Lunde testvérek közül Katrine az egész vb-n a norvégok egyik legjobbja volt, míg testvére, Kristine különösen az utolsó két meccsen villogott, Linn Jörum Sulland is bizonyította klasszisát, ám Thorir Hergeirsson együttese egészében kiváló elegy benyomását keltette, fiatal és idős játékos egyaránt hozzá tudott tenni az egészhez. Jellemző, hogy az amúgy kevés lehetőséget kapó – a fináléban csak hetesekre beálló – cserekapus, Kari Grimsbö is fontos pillanatokban védett büntetőket.

„Jól felkészültünk a döntőre, és fejlődésünk során az utolsó lépést is sikerrel tettük meg ezen a tornán. 2011-ben sok kihívással néztünk szembe, több játékosunk nem volt egészséges, voltak, akik a vb-n sem játszhattak – mondta a döntő után Hergeirsson. – Fiatal játékosokat kezdtünk beépíteni, és sok felkészülési meccset vívtunk, ebben benne volt a négy, franciáktól elszenvedett vereség is Brazília előtt. A siker kulcsa a fejlődés volt és az együttműködés az olyan rutinos játékosokkal, mint Kristine Lunde-Borgersen, aki februárban adott életet gyermekének, de hála egy speciális felkészülési programnak, már itt lehetett velünk Brazíliában, ami fontos volt az olyan kulcsjátékosok pótlásában, mint Gro Hammerseng és Tonje Larssen.”

„A döntő előtt tudtuk, hogy ha az elődöntőbeli teljesítményre még ráteszünk négy-öt százalékot, esélyünk van a győzelemre, de a legfontosabb az volt, hogy a lányok akarták a sikert, és ha akarsz győzni, győzöl. Nagyszerű érzés mind a három nagy címet birtokolni, hiszen mindig nyerni akarunk. Karácsony után pedig megkezdjük a felkészülést az olimpiára, mert minden csapat fejlődik, és nem akarunk lemaradni. Nagy elismerés, hogy a norvég miniszterelnök is gratulált nekünk SMS-ben, és reméljük, szép ajándékkal kedvesedtünk a svédeknek, akik így kvalifikálták magukat az olimpiára.”

A franciák remekül meneteltek a döntőig, azonban a fináléra elfogyott az erejük, ami nyilván összefüggésben volt azzal, hogy a norvégok ellen nem bírták el a sérült Mariama Signaté és Allison Pineau hiányát, míg az elődöntőben remeklő Alexandra Lacrabere a norvégok ellen egyszer sem talált a kapuba.

„Nagy csalódás ez a meccs, mert nem sikerült úgy védekezni, ahogy akartunk, különösen igaz ez Lunde-Borgersennel szemben – mondta Olivier Krumbholz szövetségi kapitány. – Döntő volt, hogy Pineau-t és Signatét nem tudtuk pótolni, akik meghatározzák a védekezésünket. Remélem, hamar újra játszhatnak, de Pineau az olimpiai kvalifikációs tornán nem lehet majd velünk. Az ő sérülése sokkal elkeserítőbb, mint a vereség a döntőben. Norvégia nemhogy nem ijedt meg tőlünk, de még erősebbnek bizonyultak, mint korábban.”