Spanyolország,<br>a trónfosztó

A világbajnoki éremcsaták semmi máshoz nem hasonlítható hangulata uralkodott vasárnap a radesi sportcsarnokban, amelyben már a bronzmérkőzésre is zsúfolásig megteltek a lelátók. Ez nem is volt csoda, hiszen a házigazda játszott a harmadik helyért. Dobok dübörögtek, trombiták harsogtak, hivatásos táncosok és zenészek fokozták a hangulatot. A szervezők és a szurkolók hada mindent megtett, hogy a sportág igazi ünnepe legyen a vb záró napja. Csaknem leszakadt a világbajnokságra épített új csarnok teteje, amikor tizenötezer arab - zömében férfi - tele torokból énekelte Tunézia himnuszát. A bronzmérkőzés után kicsit csendesebb lett a csarnok. Még tartott a tunéziaiak szomorkodása, amikor megérkeztek a nap hősei, a döntő résztvevői.

A csoportküzdelmekben a horvátok már legyőzték ellenfelüket, amely ezúttal nagyon fegyelmezetten, okosan kezdett (5-3), és fokozatosan növelte előnyét (9-6). Hombrados kapus parádésan védett, míg Sola - szokásához híven - gyengén kezdett. A címvédő védekezési hibái is kellettek ahhoz, hogy Romero és társai a félidő közepére jelentős előnyt szerezzenek. A horvátok a bírókkal vitáztak, közben pedig rendre eladták a labdát, és a korábban bevált taktikájuk, a gyors lerohanás sem érvényesült (12-7). A pokoli erőszakos, jól záró spanyol védőfallal szemben keservesen szenvedtek Balicék (15-8). A trónkövetelő ibériaiak minden posztról betaláltak.

A franciák elleni elődöntőben még szárnyaló Horvátország keservesen küszködött (19-11), de a szünetig esélye sem volt a felzárkózásra. Legfeljebb Dzomba érdemelt dicséretet biztosan belőtt büntetőiért, míg a másik oldalon szinte minden játékos önmaga legjobbját nyújtotta (21-12). Rodriguez zseniálisan irányított, Garcia, Romero és Ortega pedig ontotta a gólokat, s Hombrados kapust is dicsérhette a szünetben Pastor mester.

A horvátokból alighanem túl sok erőt kivett az elődöntő, de az is lehet, hogy könnyebb vetélytársnak vélték a fináléra hihetetlenül felkészülő spanyolokat.
A folytatásban a szerencse is elkerülte horvátokat, akik közül főleg Balic és Dzomba tett kétségbeesett kísérleteket a különbség faragására. A közönség spanyoloknak szurkoló része már elkezdte az ünneplést 30-18-nál, a vesztésre állók hívei pedig azért imádkoztak, hogy kedvenceik elkerüljék a megsemmisítő különbségű vereséget.
Cervar mester nem tudott belenyúlni a mérkőzésbe, tanítványainak pedig ezúttal meg kellett elégedniük az ezüstéremmel.

A spanyoloknál minden játékos káprázatosan kézilabdázott, és bebizonyította: a rendkívül magas színvonalú ibériai bajnokság kiérlelte a világ legjobb csapatát.

A spanyol férfi kézilabdázás történetében ez az első világbajnoki aranyérem. A horvátok 1995 után másodszor kaptak ki a világbajnoki döntőben. ---- A ---- &