Most már érdekes

Holott a kézilabda-szövetség főtitkárát elvben be lehetett volna hívni a női Európa-bajnokság ürügyén, meg be is lehetne a nyáron esedékes férfi junior-világbajnokság miatt. Ám ahhoz meg kellett halnia Kulcsár Anitának, hogy Sinka főműsoridőben megszólalhasson.Illetve miket is írok, hogy kellett…Nem, nem, ezt nem lehet felfogni. Hogy huszonévesen, erejük teljében hagytak itt minket a jók. A legjobbak. Tavaly Fehér Miki, most Anita… E szörnyűség ugyanakkor fájdalmasan rávilágított arra, milyen helyzetben van a sport mifelénk. Hogy csupán egy varázslatos tehetségű sportoló halála kerülhet be a legnézettebb műsorokba. Kulcsár Anita pusztán most vált érdekessé a kereskedelmi tévék esti magazinjaiban - arra korábban még csak fel sem figyeltek, hogy nyolcvan-kilencven százalékos hatékonysággal használta ki az adódó lehetőségeit, amíg kihasználhatta.Az olimpiából sem az igazi bajnokok voltak érdekesek, csak az ilyen-olyan okból üldözöttek. Földi adón normális időszakban nem kerülhet képernyőre egyetlen sportesemény sem, a kereskedelmi adók híradóiban kizárólag a "saját sportágak" kiemelkedőbb hírei kaphatnak helyet, bár a futballt adó kereskedelmi adó szombat-vasárnaponként nem közli az elitosztály friss eredményeit sem.Kulcsár Anitát csak akkor ismerhette meg az ország, amikor már nem kérhetnek tőle autogramot azok, akik rácsodálkoztak tündéri lényére, akik szimpatikusnak találták. Pedig ő és többi társa is megérdemelte volna - megérdemelné -, hogy pályájuk csúcsán is ugyanannyit foglalkozzanak velük, mint ezzel a sok felfújt lufival, akiket a különféle médiumok úgy pumpáltak úgynevezett sztárrá, hogy a legkülönfélébb kreált sztorik közreadásával feltupírozták őket a plebs szemében. Akik megfeszülnek, akik valóban világklasszisok a maguk területén (ide értendők legjobb tudósaink, feltalálóink, orvosaink is, amúgy), csupán szűk körben ismertek. Velük valami szörnyűségnek kell történnie, hogy azok, akik a szűrőt képviselik a való világ és a széles nyilvánosság között, a délelőtti értekezleten azt mondják: hozzatok anyagot Kulcsár Anitáról. (Épp most tettem pontot az iménti mondatra, amikor a tévében beharangozzák a Fókusz egyik keddi anyagát: szobrot avattak Fehér Miklósnak…) A kézilabdát ezzel le is tudták jó időre. Megjöttek a gyásztáviratok is azoktól, akik nemrég arról szavaztak, hogy lefelezik a magyar sport állami támogatását. Egy pillanatra megfogták a kézilabdázók, a mély gyászba borult honi sporttársadalom kezét - majd megint elengedték.Kis idő, és a sportolók itt maradnak, mélabús magányban. Megszokták. Azzal a gyötrő, fojtogató hiányérzettel, hogy ő már nincs többé - azzal nekik kell megbirkózniuk, magukra hagyva, egyedül.