Bakik a szoros végjátékban

– A celjei csoportunkban valóban átlag feletti teljesítménnyel örvendeztettük meg szurkolóinkat – válaszolta a mester –, ugyanis a verseny első szakaszában mindig akadt néhány játékosunk, aki vezéregyéniséggé tudott válni egy-egy találkozón. Frissek, kipihentek voltak tanítványaim, és ezért mind a cseheket, mind az izlandiakat jó játékkal legyőzték. Ezután viszont fokozatosan elfogyott az erejük, és a kudarcnak számító pontvesztések, a fiaskók lelkileg is megviselték őket. A mérlegük végül nem lett gyászos – két győzelem, két döntetlen, két vereség – de ez kevés volt a nyolcba kerüléshez.
– Csapata néhány hiányosságának a pótlásával már a csoportküzdelmekben is megpróbálkozott?
– Az átlövőjátékunk már akkor sem volt százszázalékos, de a csapatot éltette, hogy a nehéz pillanatokban is volt tartása, kijött a hullámvölgyekből. Az átlövők bakijait s azok következményeit áthidaltuk kombinatív, ügyes játékkal, és amikor nem volt gördülékeny a csapatjátékunk, akkor az egyéni kezdeményezéseink sikerültek, ezek vitték előre a csapatot. A beállóssal sem volt megfelelő a lövők játékkapcsolata, de a celjei csoportban ezt még kibírtuk.
– A végjáték gondjaira hivatkozott a középdöntőben. Erre lesz orvosság a jövőben?
– Csupán egy megoldás létezik, végig kell bírni erővel és idegekkel a legforróbb hangulatú, legnagyobb tétre menő ütközeteket is. Erre csak akkor lesz módunk, ha az első csapat fáradó játékosait velük azonos tudású, kiemelkedő klasszisokkal tudjuk helyettesíteni. Most azok, akik a terhek zömét cipelték, szinte szusszanáshoz sem jutottak. Ezt a problémát főleg a franciákkal vívott mérkőzésen láttam. A szerbek ellen minden erőtartalékunkat mozgósítottuk, a hajrában mégsem tudtuk megtartani előnyünket.
– Miként látta az emberelőnyös helyzetek kihasználását?
– Alapvető lett volna, hogy legyen a csapatnak több vállalkozó szellemű tagja, aki bátran érvényesíti az előnyöket. Akiben mégis volt kurázsi, annak a játékát gyorsan kiismerték az ellenfelek. Ráadásul a védekezésünkben is akadtak buta hibák, miközben mi voltunk létszámfölényben. Az Európa-bajnokságon vagy más világversenyen előforduló hasonló mérkőzéshelyzetek azonban nem modellezhetőek az edzéseken és a teszttornákon, ezeket csak ilyen forró légkörben lehet gyakorolni, megoldani.
– Az egyéni teljesítmények alapján kit emelne ki?
– Az elemző munka még előttem áll, ezért nem szívesen mennék bele mélyebb egyéni értékelésbe. A kapusainkkal azonban elégedett voltam, és szinte valamenynyi játékosomnak akadtak jó mérkőzései vagy legalább felvillanásai. A kulcsszereplők azonban többször elszürkültek, a fiatalok közül pedig senki sem robbant be a világ legjobbjai közé.
– Az Európa-bajnokság előtt azt mondta, sok tanulságra számít a szlovéniai tornán.
– Ezeket le is kell vonnunk, hiszen a celjei és a ljubljanai találkozókat akár az olimpia főpróbájának is tekinthetjük. Athénban persze más ritmusban és más ellenfelekkel mérkőzünk, de az Európa-bajnokság arra feltétlenül jó volt, hogy tükröt tartott elénk. Immár tisztábban látjuk az erényeinket és a hibáinkat, illetve tapasztaltuk, hol tartanak vetélytársaink.
– Melyek a legfontosabb teendők?
– Határozottabban kell támadnunk, stabilizálnunk kell az egyéni teljesítményeket, a kritikus pillanatokban késznek kell lennünk a helyzet megoldására. Az egészséges vagányságról a világversenyeken sem szabad megfeledkezni. Ugyanakkor világbajnoki vagy olimpiai rutint biztosan nem lehet szerezni a felkészülési tornákon, a tesztmérkőzéseken. Világversenyre csak világversenyen, például az Európa-bajnokságon lehet edződni.

Pérez: hiányzott a kellő motiváció
Az NS osztályzókönyve