Ez csak közepes bizonyítvány

Az Eb-n, amely egyben olimpiai selejtező is az Athénra még nem kvalifikált európai csapatoknak (már csak Szlovénia és Dánia áll), a magyar válogatott Celjében játszotta a csoportmérkőzéseit, és öt pontot szerezve (győzelem a csehek és az izlandiak ellen, döntetlen Szlovéniával) az élen végzett, s három ponttal érkezett a középdöntő ljubljanai csoportjába.
"Sajnáltuk, hogy a megverhető szlovénokkal szemben csak egy pontot sikerült szereznünk – mondta együttesét értékelve Skaliczki László szövetségi kapitány. – A védekezésünk és a kapusteljesítményünk jó volt, ám támadásban nem tudtunk annyi plusz erőt mozgosítani, hogy Szlovéniát saját pályáján, fantasztikus közönsége előtt megverjük. Ez csak a németeknek sikerült."

Pedig ha a szlovénokkal szemben elvesztett plusz egy ponttal vágott volna a középdöntőnek a csapat, amely az Eb-nek ezt a szakaszát mélyponton kezdte a franciák ellen, talán ebből erőt meríthetett volna becsvágya kielégítéséhez. Talán nem tett jót neki a környezetváltozás, hiszen a barátságos, nyugodt és vendégszerető Celje után nem volt kellemes a hűvösebb, üzleties szemléletű fővárosi bánásmód. Talán fáradt is volt a gárda, és tudta, hogy a sorozatterhelés java ezután következik.
Az okokat még biztosan lehetne sorolni, de a tény: a vb-bronzérmes, jól motivált Franciaország ellen lélektelen, lendület nélküli és fegyelmezetlen játékkal kikapott Magyarország. Ám ekkor még semmi sem volt veszve – akár a nagy álom, az elődöntőbe jutás is megvalósíthatónak tűnt.
A szerbek ellen úgy készülődtek a Skaliczki-csapat tagjai, hogy ellenefelük legfényesebb csillagait remekül ismerték, hiszen azok vagy ma is klubtársaik, vagy hajdan azok voltak, illetve az NB I-es mérkőzéseken ellenfélként találkoznak velük. Ehhez képest hullámzó színvonalú, és a kölcsönösen elkövetett hibák miatt fordulatos találkozót láttunk, amelyre azonban a játékvezetők temérdek – és főleg a mieinket hátrányosan érintő – tévedése erősen rányomta a bélyegét.
"Tartom magam ahhoz, hogy a játékvezetőkkel nem foglalkozom – folytatta Skaliczki. – Éppen elég volt a magunk hibáit feldolgozni és lehetőleg javítani, ugyanis buta bakikat követtünk el a végjátékban, amelyre sokkal jobban kellett volna összpontosítanunk. A helyzeteink kihasználása második félidőben javult, valamint Nagy és Díaz is sokkal elevenebben, motiváltabban küzdött. Szathmári kapus és a védelem együttműködése lényegesen hatékonyabbá vált a szünet után. Mégis pontot vesztettünk, holott a végjátékot háromgólos előnyben kezdtük. Az ok? Óriási teher nehezedett ránk, nem becsültük meg a labdát, s hibáinkkal helyzetbe hoztuk a minden lehetőségükkel jól élő szerbeket."
Németország ellen a legfontosabb feladat a stabil védőfal megbontása, illetve a gyors indítások pontos befejezése – lett volna. Mert ebből édeskevés valósult meg, és a végén már az addig valóban gyakran hibázó bírók tévedéseivel sem lehett takarózni, hiszen a ziccerek garmada maradt kihasználatlanul.
"Ôszintén meg kell mondanom, csalódott vagyok – vélekedett Skaliczki László a hazautazáskor–, mert nem sikerült elérnünk a célunkat. Önmagammal sem vagyok elégedett, és a válogatott hullámzó teljesítményén is javítanunk kell Athénig. Játékosaim dicséret érdemelnek, mert nagy akarással és becsülettel küzdöttek, de a hátráltató körülmények – például a sérülés, a kevés regenerációs idő – befolyásolták a teljesítőképességüket. A csapatnak és az egyes játékosoknak is akadtak remek pillanatai, ám az is előfordult, hogy a sorozatterhelés közepette mélypontra esett vissza a gárda. Athénban nem lesz ilyen sűrű a program, több időnk lesz a regenerálódásra."
A CD-ágról nem jutott tovább a csoportküzdelmekből Izland (olimpiai résztvevő) és Lengyelország, a középdöntő II. csoportjában pedig már két forduló után kiderült, hogy a cseheknek és a szerbeknek is csak álom maradt Athén. Vagyis ebben a csoportban csak Szlovénia küzdhetett tovább az egyetlen még megszerezhető olimpiai kvótáért.
Az AB-ágon a csoportküzdelmekben a olimpai bajnok oroszok végeztek százszázalékosan, de a vb-aranyérmes horvátok is négy ponttal érkeztek a középdöntőbe. Búcsúzott a további küzdelmektől a horvátokkal döntetlenre végző Portugália és a pontot sem szerző Ukrajna.
A középdöntő I. csoportjában (AB-ág) az Európa-bajnoki címvédő svédek kikaptak a világbajnok horvátoktól. Az oroszokat és a svédeket megverték az Eb-bronzérmes dánok, akik fantasztikus teljesítményt nyújtottak (junior koruk óta együtt kézilabdáznak, legjobbjaik a német Bundesligában edződnek). Itt a második forduló után eldőlt, hogy Svédország, Spanyolország és Svájc férficsapata nem vehet részt a nyári játékokon. Erre Dániának maradt esélye, amely Svájc legyőzésével megkoronázta közöpdöntős remeklését (két ponttal érkezett, s ehhez hatot gyűjtött).

Azok a fránya ikszek

A válogatott három játékosától Eb-gyorsmérleget kértünk.
Mezei Richárd: – Az olimpia előtt nekünk nagyon jó felmérő volt a kontinensviadal, mert képet kaptunk, hol is tartunk. Apróságokon, egy-egy elhullajtott, vagy a külső körülmények miatt elveszett ponton is múlott a jobb szereplésünk. Az is biztos, hogy jobb teljesítményre vagyunk képesek.
Mocsai Tamás: – Nem küzdöttünk mindig elég agresszíven, s erre a legjobb példa a franciák elleni vereségünk volt. Mindegyikünk nagyon akarta a sikert, s szeretett volna bizonyítani az Európa-bajnokságon. Több van bennünk, mint ami most kijött.
Nagy László: – Nagyon sokat ért volna a szlovénok és a szerbek elleni győzelem, de csak egy-egy pont lett belőle. Tanulságos torna volt, amelyen a németek elleni mérkőzésre az én játékom, a formám is visszaesett. A teljes csapat Athénból jobb eredménnyel térhet haza.

Az Eb eredményei