Be kellett érnünk egy ponttal

A magyar küldöttség vezérkara – amelyben Karádi Pétert a szintén MKSZ-elnökségi tag Rév András váltotta a csapatvezetői poszton – abban reménykedett, hogy a keddi mélypont, vagyis a franciáktól gyenge, megadó játékkal elszenvedett vereség után a szerbekkel szemben összeszedi magát válogatottunk.
"Nagyon jó lenne, ha magunkra találnánk – sóhajtotta a mérkőzés előtt Mezei Richárd, aki együttesünkben a védekezés egyik oszlopa. – A franciák ellen nem segítettük Fazekast, s ez még egyszer nem fordulhat elő."
A "megszólított" Fazekas Nándor csak ennyit fűzött hozzá: "A világ legjobb kapusa sem tud minden ziccert megfogni. Ha nem ér vissza a csapat védekezni, meg a felállt védőfala sem zár, akkor erősen csökken az esély a gól elkerülésére."
A mieink szövetségi kapitánya abban reménykedett, hogy lelkileg leengedett játékosai önvizsgálatot tartottak, s a szerdai csatára levonták a következtetéseket az egy nappal korábbi fiaskóból.
"Talán elkényelmesedtünk a csoportküzdelmekben szerzett két győzelem és egy döntetlen után, és a cserejátékosaink sem tudtak sokat hozzátenni az összteljesítményhez, de a szerbek ellen fel kell ébrednünk a szendergésből" – fogalmazott a mester.
Sokat javult Rosta Miklós bedagadt térde, s a szerbek ellen benevezte őt a kapitány.
A csapatok bemutatásakor ismerős szerb nevek sora hangzott el, és elvárható volt a magyaroktól, hogy az NB I-ből jól ismert vetélytársaikkal szemben megtalálják a legmegfelelőbb harcmodort. A magyar bajnokságban szereplő szerb-montenegrói kerettagok közül csak Sterbik Árpád, a combsérüléséből lassan épülő veszprémi kapus hiányzott.
Pályán volt viszont és nagy lelkesedéssel, hihetetlen becsvággyal küzdött a többi sztár: a csupa szív Nikola Eklemovics (Pick-Szeged), aki ráadásul isteni tehetség, és sokáig várt reménykedve, hogy a budapesti bürokrácia útvesztőiben nem vész el a magyar állampolgársági kérelme; Milorad Krivokapics (Dunaferr), akinek a technikás és kiszámíthatatlan lövései mindig életveszélyesek, s akinek a honosítása szintén sokat jelenthetett volna a magyar válogatottnak; Vladan Matics (Pick-Szeged), akinek a lerohanásait kellett megállítani vagy megakadályozni a gyors indulásban; a szlovénok ellen piros lapot kapó Ratko Nikolics (Fotex KCV), aki tavaly profihoz méltóan gyorsan és tökéletesen beilleszkedett a világ egyik legjobb klubcsapatába, a Veszprémbe.
A kimaradó magyar ziccerekre Lapcsevics góllal válaszolt, és az idegességtől kapkodó csapatok sokat hibáztak mindkét oldalon. Mezei góljával jutott vezetéshez a megnyugodni látszó magyar csapat, amelyben Szathmári remekül védett.

A betegségéből az Eb-re felépült celjei Perics kapusra sem lehetett panasza edzőjének, Veszelin Vujovicsnak, aki a nyolcvanas években a jugoszlávok talán egyik legfényesebb csillaga volt, majd Spanyolországban edzősködött. A Maticshoz hasonlóan 34 éves Perics, aki a korábbi négy Eb-mérkőzésen a lövések 35 százalékát hárította (a szlovénok ellen csak 30 százalékos volt a teljesítménye), a szerbek legidősebb és legrutinosabb játékosa, hiszen 202-szer állt már a kapuban.
Díaz ördöngös cseleit nagyon nem szerették a szerbek, és a veszprémi játékos, majd Kertész hetest harcolt ki. Mindkettő kimaradt: előbb Buday, majd Pásztor hibázott. Hatalmas taktikai csata zajlott, amelyben Pericsnek főszerep jutott: irányította együttese védekezését és sorra hárította a ziccereket. A szerbek harci kedvét tükrözte, hogy kettős emberhátrányban is hetest harcoltak ki, miközben a mieink nem tudták gólokra váltani előnyüket.
Szenvedtek Pásztorék, és semmi sem sikerült nekik, holott biztosan nagyon akartak, de csak Pásztor nőtt fel a tét nagyságához. Nagynak rövid pihenőt adott a kapitány, ám a barcelonai sztár visszatérése után sem tudta átlőni a védőfalat. A bénultságon időkéréssel sem segített Skaliczki, aki cserékkel is próbálkozott.

Aki korábban azt gondolta, hogy a szerbekből több erőt kivett a szlovénok elleni keddi mérkőzés, mint a mieinkből a franciák ellen simán elvesztett találkozó, az jókorát tévedett. Három-négy góllal vezetett a frissebb, fürgébb és szellemesebb Szerbia-Montenegró, amely azonban mintha kezdett volna belefáradni a maga diktálta tempóba. Végre megjött Nagy lövőkedve is, és ennek, valamint a Szathmári-bravúroknak köszönhetően felzárkózott csapatunk.
Mintha egy másik magyar gárda kézilabdázott volna a második félidő közepén.
Hogy mi volt a titok?
Császár biztosan értékesítette a heteseket, Nagy újra és újra vállalkozott, a magyarok védekezése pedig Rosta beállásával erőszakosabb, mozgékonyabb és hatékonyabb lett. Az egyenlítés Császár nevéhez fűződött (23–23), és a csapatok közben heteslövőversenyt is tartottak. A szerbek sokat játszottak emberhátrányban, s persze ez is kedvezett a mieinknek.
Pásztor találatával megérdemelten fordított csapatunk az 53. percben. A varázslat nem múlt el, buzdították, tüzelték egymást a mieink, és egyelőre bírtak a bírói nyomással is. A korábban visszafogott Nagy újra – miként várjuk is tőle! – vezéregyénisége lett az együttesnek, felnőtt Szathmárihoz.
Pásztor már háromgólosra növelte az előnyt, de a szerbek a bírók hathatós támogatásával jól hajráztak, és a magyarok emberhátrányban játszottak (29–29).
Időt kért Skaliczki, és 20 másodperccel a vége előtt támadott Magyarország. Nagyot leütötték, a kiállítás után a szerbek is öten maradtak. Időn túli szabaddobás következett, amit Nagy végzett el, és a labda a sáncról kipattant.

Szereztek vagy vesztettek egy pontot? – kérdeztük a találkozót követően Skaliczki Lászlótól.
– Győztes mérkőzés csúszott ki a kezünkből. A bírókkal nem kívánok foglalkozni. Nagyon fáj a pontvesztés, aminek az egyik oka, hogy a hajrában nem tudtuk megoldani a feladatunkat, butaságokat követtünk el, figyelmetlenek voltunk. Az első félidőben heteseket, ziccereket hagytunk ki, majd amikor többet mozogtunk és jobban kihasználtuk a helyzeteinket, akkor feljöttünk és fordítottunk. Nagy és Díaz javuló játéka sokat jelentett, de Szathmári és a védelem összhangját is ki kell emelnem.

Mit rontott el a csapat a végjátékban? – faggattuk Mezei Richárdot.
– Feljöttünk és mindent megtettünk a győzelemért, szerintem meg is érdemeltük volna, de aki látta a hajrát, annak nem kell külön elmagyarázni, miért lett döntetlen a vége.

Tv: a Magyarország–Németország mérkőzést csütörtökön 17.55-től az M2-es csatorna közvetíti.

Eb-eredmények, a csoportok állása