Már a csoportmérkôzések során sem volt könnyű dolga Díaznak, akire – és persze a társaira – ezután még nehezebb feladat vár
Már a csoportmérkôzések során sem volt könnyű dolga Díaznak, akire – és persze a társaira – ezután még nehezebb feladat vár
Az öt napja tartó, és vasárnap az éremcsatákkal befejeződő férfi Eb-n hétfőn szünnap volt. A csoportküzdelmekben állva maradt 12 együttes csomagolt és költözött: az AB-ágon eddig Velenjében és Ljubljanában játszók Celjébe, a CD-ágról középdöntőbe jutók pedig Celjéből és Koperből Ljubljanába utaztak. A még megszerezhető egy olimpiai kvótáért Dánia, Szlovénia, Csehország, Svédország, Svájc és Szerbia-Montenegró verseng. A Skaliczki-csapat keddtől a mezőny nagy halaival találkozik. A már athéni résztvevő magyarok remek hangulatban érkeztek meg a fővárosba. Örömük érthető volt, hiszen igen előnyös pozícióban várhatják a torna folytatását. Pedig az előjelek nem voltak túl biztatóak az Eb-n, hiszen együttesünktől – amely a sérült vb-gólkirály, Pérez Carlos nélkül érkezett – Celjében az első napokban mintha elpártolt volna a szerencse: a C-csoportban a csehek elleni, a vártnál könnyebben megnyert nyitó mérkőzésen Nagy László súlyos csukló-, Buday Dániel pedig könyöksérülést szenvedett, míg Mohácsi Árpádot ekkor még nem is lehetett benevezni a tornára, mert lázzal járó vírusos fertőzése kiújult. Ôt akár haza is küldhették volna, ha az orvosi kezelés ellenére sem gyógyult volna meg. Skaliczki László tanítványai a problémák közepette is kitettek magukért, és már a második fordulóban, az Izland elleni bravúros diadallal (ennek kiharcolásában a sérült Nagy nem vehetett részt) bejutottak az Eb-középdöntőbe. E két sikerben főszerep jutott Szathmári János és Fazekas Nándor kapusoknak, akik azt mondták, a dicsőségből csak szerény részt vállalnak, inkább társaik védekezése, odaadó, olykor önfeláldozó játéka érdemel dicséretet és kiemelést. A C-csoportban a legnagyobb esélyesnek a remekül felkészített és pompásan menedzselt szlovénok tűntek, akik házigazdaként óriási ambícióval, valamint olimpiai álmokkal vágtak neki a küzdelmeknek. Izland, valamint Csehország ellen mégis megizzadtak, és az első két fordulóban szerzett négy pontért hálásak lehettek közönségüknek, no meg – ne kerteljünk! – a feléjük áradó bírói szimpátiának. Tone Tiselj szövetségi kapitány a fordulatos csaták után nem méltatta érdemi válaszra azokat a kérdezőket, akik a bírói bakik irányultságát firtatták. Az ő helyzetében érthető volt ez a magatartás, hiszen mit is mondhatott volna? Vasárnap aztán következett a szlovén–magyar csoportdöntő, amelynek bíróküldése különösen nagy izgalomban tartotta a magyar tábort. Utólag el kell ismernünk, a spanyol Breto, Huelin kettősre egyik csapatnak sem lehetett panasza. A magyar válogatott hivatalosan is benevezte az immár tökéletesen felépült Mohácsit, aki pályára is lépett, gólt is szerzett Szlovénia ellen, valamint újra pályára léphetett Nagy, ő kapta a celjei szervezők különdíját, amely a mérkőzés legjobbjának járt. Játékosaink kitűnő szellemben, fegyelmezetten és eredményesen kézilabdáztak. A hazaiak majdnem végig arra kényszerültek, hogy az egyenlítésért kelljen harcolniuk. Ôket nyomta a győzelmi kényszer (az olimpiai kvalifikáció miatt nem lesz mindegy, hogy négy helyett három ponttal érkeztek a középdöntőbe), míg a mieink a rutinos Szathmári, Mezei, Díaz és Kertész vezetésével türelmesen, mégis látványosan játszottak. Támadásban és védekezésben is remekelt a szegediek hajdani "csodapárosa", Nagy és Buday, akiknek minden mozdulatán látszott, hogy tökéletesen megértik egymást. Iváncsik Gergő létfontosságú gólokat lőtt. Gál Gyula és Rosta Miklós a védekezésben kapott nagy feladatot, amelyet tökéletesen megoldott. A csoport másik mérkőzésén a testi és lelki erejéből egyaránt sokat vesztő Izland, a csoport egyik nagy esélyese, csak döntetlent ért el a korábbi vereségeiből inkább erőt merítő, mint elkeseredő csehek ellen, akik megérdemelten jutottak tovább. Az AB-ágon az olimpiai bajnok oroszok kiemelkedtek egyenletesen jó teljesítményükkel, míg az Eb-címvédő, olimpiai ezüstérmes svédeknek a középdöntőben már aligha szabad bukniuk, ha ott akarnak lenni Athénban. A világbajnok horvátok a korábbi szerencsés egygólos győzelmek után pontot engedtek át Portugáliának, igaz, ettől függetlenül két győzelmet vittek magukkal a középdöntőbe, ahol keddtől már az elődöntőbe jutás a tét.
A keddi ellenfél: Franciaország
A két csapat 1959. február 8-án Párizsban találkozott először, és a hazaiak 16–12-re nyertek. Az eddigi 25 összecsapás mérlege magyar szempontból: 15 győzelem, két döntetlen, nyolc vereség. Érdekesség, hogy az utóbbi nyolc mérkőzésen hétszer a franciák nyertek, egyszer döntetlen volt a végeredmény. Franciaország kétszeres világbajnok (1995, 2001), a tavalyi portugáliai vb-n bronzérmet szerzett. A sydneyi olimpián és a legutóbbi Eb-n (2002) egyaránt hatodik lett. A legutóbbi mérkőzését a magyarokkal 2003. június 7-én Párizsban a Bercy-kupán játszotta, és 30–25-re nyert. Skaliczki László csapata akkor így állt fel: Fazekas (Szathmári, Tatai) – Bendó 2, Mohácsi 3, Buday 7, Rosta M. 2, Mohácsi, Pásztor 4. Cs: Józsa M., Mezei 3, Gál 1, Iváncsik G., Kertész 2, Laluska 1. A koperi D-csoportban a világ legjobbjai közé tartozó franciák, németek és szerbek ugyanazt a bokszzsákszerepet szánták Lengyelországnak, mint a C-csoportban a három favorit (Izland, Magyarország és Szlovénia) Csehországnak. Csakhogy Celjében a cseheknek egy árva döntetlen már elegendő volt a továbbjutáshoz, míg a pontot sem szerző lengyelek valóban csak edzőpartnerei lettek vetélytársaiknak. A vb-bronzérmes franciák győzelme nem volt túl meggyőző a lengyelek ellen, de a szerbekkel szemben már összeszedetten, jól játszva nyertek, és a csoport harmadik fordulójának eredményeitől függetlenül bejutottak a középdöntőbe. Németország vb-ezüstérmes csillagai kikaptak a tartalékos szerb-montenegróiaktól, vagyis nem volt véletlen, hogy tartottak tőlük már az Eb előtt is. A sérült vezéregyénisége, Kretzschmar nélkül felálló német gárda javított a Lengyelország elleni gólzáporos csatában, de minden további kérdésre a harmadik fordulóban kaptunk választ. Ebben kiderült: a lengyelek hazautaznak, mert kikaptak a szerbektől. Végül a Németországtól pontot szerző franciák kerültek ki legjobban a "nagy hármas" versengéséből.