A rövidke pihenőt, vagyis a pénteki szünnapot követően, szombaton a csoportküzdelmek negyedik fordulójával folytatódott a december 14-ig tartó 16. női világbajnokság. A magyarok ezen a napon a csáktornyai D-csoportban a már olimpiai résztvevő Kína ellen léptek pályára.
A pihenőidőt sem töltötte teljesen tétlenül Mocsai Lajos szövetségi kapitány együttese: a játékosok szombaton délelőtt jókora sétát tettek a városka parkjában, majd a bevásárlóutca karácsony előtti forgatagában elkölthették a zsebpénzüket. A labdás gyakorlás tehát elmaradt, mert a csapatnak nincs edzéshiánya, és pénteken este már amúgy is készült a csarnokban a Kína elleni sorsdöntő találkozóra. "Persze kérdés, hogy a vébén vajon melyik mérkőzésre mondható, hogy nem fontos. Alighanem, egyikre sem” – hangoztatta a kapitány. A szombati összecsapást megelőző utolsó edzés nehezebb feladatai alól felmentést kapott a megfázásából lassan kilábaló Farkas Ágnes, mert továbbra sem érezte jól magát. Dr. Tállay András csapatorvosnak az volt a véleménye, hogy a kínaiak ellen benevezhető, ugyanakkor a szövetségi kapitány szerint az erőnléti gondjai miatt a következő néhány napban csak kevés feladattal bízható meg. "Rettentően sajnálom, hogy továbbra sem tudok úgy segíteni a csapatnak, ahogyan szeretnék, mert még mindig nem vagyok jól – mondta a Nemzeti Sportnak Farkas Ágnes. – Napok óta alig-alig edzettem együtt a csapattal, és valóban legyengültem, ezért pillanatnyilag részfeladatok megoldására vállalkozhatom. Remélem, a szerencse továbbra is mellettünk marad, és sikeresek leszünk a vébén.” A csapat orvosa, akinek a vb előtti, káposztásmegyeri "jeges” torna óta sajnálatosan sok dolga van, Szrnka Hortenzia állapotáról is beszámolt. "A súlyos következményekkel járó felfázása valamelyest javult – mondta a doktor –, már felkelhetett egy rövid időre. Azonban ő is nagyon gyenge, ráadásul a vérnyomása nagyon leesett.” "A legszívesebben máris mennék edzésre, aztán Kína ellen a pályára” – sóvárgott a fiatal átlövő a szállodában, és a vágya teljesült. A csarnokban ugyanis kiderült, Szrnka bemelegíthetett, mert Farkast és Sirinát nem nevezte Mocsai Lajos. A Kína elleni csatára másfél napon át készülhetett a válogatott. Mocsai Lajos és segítője, Marczinka Zoltán elmondta, hogy már péntekre virradóan elkezdték elemezni az ázsiai együttes vb-mérkőzésein készült felvételeket. Szerintük kérdés lehet, miként sikerült a keleti játékosok akklimatizációja, s folytatódik-e formájuk javulása. Az eddig látottak azt mutatták, hogy változatos, de azért kiszámítható a játékuk, s az is fontos, hogy ők a vb legtöbb tagját nyomasztó teher, az olimpiai kvalifikáció "kényszere” nélkül kézilabdázhattak már eddig is. Sőt, a szakembereknek úgy tűnik, a kínaiak már hozzáláttak a 2008-as olimpiai csapatuk alapozásához, s nem titkolják, hogy Pekingben érmet szeretnének nyerni. Csapatukban hemzsegnek az 1980. és 1983. között születettek, de például Sasa Vang, a csapat 175 centis, szupertehetséges irányítója csak januárban lesz 17 éves. Ô már negyven válogatott mérkőzésen játszott, a korábbi három csoportmérkőzésen 19 gólt lőtt, és a vb góllövőlistáján a hetedik helyen állt.
A székesfehérváriak klasszis beállósa, Kulcsár Anita (labdával) három gólt szerzett és sok gondot okozott a kínaiaknak (Fotó: Meggyesi Bálint)
A dél-koreai Hjung Kjung Csung (48 éves) mester irányításával dolgozó kínai együttes európai túrán gyakorolt a vb-re, s részt vett a kijevi Turcsin-kupán, ahol a világbajnok Oroszországtól 31–20-ra kikapott, döntetlenül (28–28) végzett Ukrajnával, s 36–21-re nyert Szerbia-Montenegró ellen. Mocsai Lajos ugyan azt mondta, hogy a kísérletező jellegű felkészülési tornákon látottakból, illetve az ott elért eredményekből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, azért bizonyos információk mégis szerezhetőek ezekből. Miként abból is, hogy a kínaiak Horvátországban az előző három fordulóban rendre kikaptak: Szlovéniától csúnyán (34–26), Dániától éppen tízen belül maradva (29–20), Németországtól alig (30–28). Hjung Kjung Csung kapitány korábban hazája legjobbjait vb-aranyéremig vezette (1995, Bécsújhely), mégpedig a fináléban Laurencz László mester válogatottját legyőzve, aztán Atlantában az irányításával olimpiai ezüstérmet szerzett Dél-Korea. A mérkőzés előtt a magyar csapat vezetői és játékosai köszöntötték a születésnapját ünneplő Pálinger Katalint. Nagy lendülettel kezdett mindkét együttes, de az elején a kínaiak céloztak pontosabban, és vezetgettek egy-két góllal. A magyarok roppant akarással vetették magukat a nyomukba, és Radulovics találatával kiegyenlítettek (4–4), majd Pigniczki góljával fordítottak. A nézőtéren kétszáz magyar fergetegesen buzdította a mieinket, akik közül Ferling növelte a különbséget. Időt kért Hjung Kjung Csung mester, hiszen érezte, ha tovább nő a magyar előny, csapata már nem tud felzárkózni. Használt az ázsiai lányoknak a kioktatás, mert Zsai és Li góljaival kiegyenlítettek (7–7). Pigniczkiék ismét remekül védekeztek, akárcsak Szlovénia ellen, de ellenfelük olykor türelmesen helyzetig járatta a labdát, és visszavette a vezetést. Aztán ismét fordult a kocka, mert Lovász és Bohus betalált.
Örömszavak
Pálinger Katalin: – Köszönöm a lányoknak, hogy ilyen szép gyôzelemmel leptek meg a születésnapomon. Radulovics Bojana: – Fantasztikus érzés volt, hogy szinte hazai pályán érezhettük magunkat! Nem játszottunk olyan szépen, mint Szlovénia ellen, de az eredmény önmagáért beszél.
A védekezéssel kevesebbet törődő kínaiak akcióik többségét a jobbkezes (!) jobbszélsőjükre, Szunra játszották, aki azonban egyelőre csak ritkán tudott túljárni Pálinger eszén. Kirsner szemfüles góljával újra kétgólos lett a magyar előny, ám Kína gyors leindításaira nem volt ellenszere a Mocsai-csapatnak (12–12). Ki más, Radulovics talált be, majd Görbicz is bemutatkozott, és Pálinger bravúrjai után ismét nyugodtabban nézhették a csatát a magyar szurkolók. A szünetig azonban már nem lőttek gólt a mieink, Vu és Szun viszont igen, vagyis semmi sem dőlt el. Ferling góljával kezdődött a második félidő, de Zsai vezérletével igyekezett tartani magát Kína. Teljesítményén azonban egyre inkább meglátszott, hogy a korábbi három forduló sok erőt kivett belőle. Kulcsár, Ferling és Pigniczki találtaival ötgólos lett a magyar előny, és a mieink ilyenkor már meg szoktak nyugodni. A dunaújvárosiak gólgyárosaihoz, Radulovicshoz és Ferlinghez csatlakozott klubtársuk, Lovász is (már öt góllal vezetett együttesünk), míg a másik oldalon Vu és Szun igyekezett faragni a különbségból. Kína kapust cserélt, de ez sem segített, mert Ferling vezérletével szárnyalt Magyarország. A nézőtéren elégedetten tapsoltak a mérkőzésre kilátogató honi élcsapatok edzői és vezetői: Németh András, Köstner Vilmos, Róth Kálmán, Babiczki Tibor és Vanyus Attila. Egy kissé elcsendesedett a magyar tábor, mert Kína rendre rést talált a mieink védekezésén, és feljött két gólra. Ám Pálinger ziccereket védett, Lovász gólja után pedig, 31–27-nél kezdődött a hajrá. Zsai még megvillant, de a közönség már felállva ünnepelte a Mocsai-csapatot. A mester még időt kért, hogy a végjátékban "hercegnői” megerősíthessék vezetésüket. Újra az okos, taktikus, egymásért küzdő lányokat láttuk, akik hasonló játékkal vasárnap Dánia ellen is remek eséllyel vehetik fel a versenyt.
Mestermérleg Mocsai Lajos: – Veszélyesnek tartottam a kínai válogatottat, mert jó erőkből áll, és felszabadultan játszhatott, hiszen már kiharcolta az olimpiai szereplés lehetőségét. Az ázsiaiak erőnléti fölényét a magyar játékosok jobb technikai képzettségére épülő taktivával próbáltuk meg ellensúlyozni. Szinte mindenki kiemelkedőt nyújtott, ez pedig azt jelenti, hogy egységes a csapat. Hjung Kjung Csung: – Nagyon jó csapattal találkoztunk, s mivel csak két-három játékosunk nyújtott kiemelkedő teljesítményt, elfogadhatónak tartom az eredményt. Az olimpiáig még sokat kell fejlődnie együttesünknek, s ehhez fontosak az európai válogatottak ellen vívott meccsek.
A dánokkal eddig 34-szer találkoztak legjobbjaink, és a mérleg magyar szempontból: 19 győzelem, 14 vereség, egy döntetlen. Amikor nem bírt egymással a két együttes (5–5), az éppen az első – az akkori idők játékának megfelelően gólszegény – összecsapásuk volt, mégpedig 1957. július 18-án, Belgrádban a vb-n. A két csapat immár presztízscsatává is érett párharcai közül a legemlékezetesebb a 2000-es olimpiai döntő, amelyet a Mocsai-csapat biztos vezetése után mégis Dánia nyert meg 31–27-re. Az olimpiai arany mellé 2002-ben Európa-bajnoki címet is szereztek Jan Pytlick mester tanítványai. Dánia eddig 12-szer szerepelt vb-n, 1997-ben világbajnok volt, s további három vb-érmet is szerzett. A 2001-es világbajnokságon negyedik lett. A mieinkkel legutóbb november 8-án, a norvégiai Larvikban a Möbelringen-kupán csapott össze, és 29–26-ra kikapott. A Mocsai-csapat egy hónapja így állt fel: Pálinger (Sugár) – Lovász 1, Radulovics 4, Siti E. 3, Kulcsár A. 3, Farkas 7, Kirsner 10. Cs: Mehlmann 1, Pigniczki, Tóth T., Ferling, Görbicz, Szrnka, Bohus.