Puskás Ferenc sérüléssel bajlódva is vállalta a játékot az 1954-es vb-döntőben (Fotó: Getty Images)

Megvizsgáltuk, hogy a világbajnokságok történetében kik azok a labdarúgók, akiknek a sérülése jelentős hatással volt válogatottjuk teljesítményére, eredményességére. A sort természetesen Puskás Ferenccel, az Aranycsapat világklasszisával kezdjük.

Puskás Ferenc – 1954

A futballtörténet egyik legjobb játékosa pályafutása legfontosabb pillanataiban sérült meg az 1954-es világbajnokságon. Noha a svájci tornán második csoportmérkőzésén az Aranycsapat 8:3-ra lemosta a pályáról az NSZK-t, a mieink keserű szájízzel hagyták el a bázeli stadiont, mert elveszítették csapatkapitányukat. Történt, hogy 5:1-es magyar vezetésnél a robusztus német centerhalf, Werner Liebrich helyet cserélt Josef Posipallal, a jobbfedezettel, és két percen belül háromszor rúgta fel Puskás Ferencet – a harmadik után a magyarok tízese már nem tudta folytatni a játékot bokasérülés miatt. Meg volt róla győződve, hogy Liebrich szándékosan takarította el a pályáról.
„Czibor a bal szélen szaladt a labdával. Kiáltottam neki: kiugrom, és adhatod. Zoli igen okosan kivárt egy pillanatig, és az alkalmas időpontban odagurította elém a labdát. Én egy pillanattal előbb értem el, mint a velem egyszerre rajtoló Liebrich, és bal lábfejemmel már elrúgtam a labdát, amikor láttam, hogy Liebrich szándékosan a bal bokámra tart. Igyekeztem félrelépni, de egy gondolattal sajnos elkéstem. Sikerült Liebrich alattomos faultja” –  nyilatkozta a mérkőzés után a Népszavának.
Mint később kiderült, a bokasérülés súlyos volt, mert a negyeddöntőben Brazília, majd az elődöntőben Uruguay ellen sem játszott, és csak a németek elleni döntőben vállalta ismét a szereplést – nem teljesen egészségesen. Habár itt is betalált, a berni összecsapás a németek sikerét hozta…

Pelé – 1962, 1966

Négy évvel első világbajnoki címe elhódítása után, 1962-ben Brazília nagy reményekkel utazott Chilébe. A selecao könnyed, 2:0-s győzelemmel kezdett Mexikó ellen, természetesen Pelé is betalált (a másik gólt Mário Zagallo szerezte), ám a folytatás nem sikerült ilyen jól a címvédőnek és a világ első számú labdarúgójának sem. A második csoportmeccsen Csehszlovákia ellen csak gól nélküli döntetlenre futotta a brazilok erejéből, de még jobban fájt nekik, hogy a combizomsérülést szenvedő Pelé már a 27. percben kénytelen volt elhagyni a pályát.
Mint később kiderült, itt ért véget élete második világbajnoksága, de nem úgy Brazíliának! A Pelét váltó Amarildo ugyanis ott folytatta, ahol a Király abbahagyta: a Megszállott becenévre hallgató csatárnál csak a két legenda, Garrin­cha és Vavá szerzett több gólt a tornán a brazilok közül, akik megvédték világbajnoki címüket.
Négy évvel később Angliában eleinte ismételte magát a történelem: a brazilok 2:0-s győzelemmel kezdtek (Bulgária ellen), és Pelé is betalált – csakhogy még ezen a mérkőzésen lerúgták, a mieink elleni második csoportmeccsen nélküle simán kikapott a címvédő (1:3), és bár a harmadik fordulóra, a portugálok elleni csatára összedrótozták a 10-es mez örökös gazdáját, Brazília vele együtt is vereséget szenvedett (1:3), és kiesett.

Franco Baresi – 1994

A legendás olasz védő csapata második csoportmérkőzésén térdsérülést szenvedett, és úgy tűnt, véget ér számára az egyesült államokbeli világbajnokság. Huszonnégy nappal később azonban visszatért a Brazília elleni döntőre, és oroszlánrésze volt abban, hogy a fékezhetetlennek tűnő dél-amerikai támadósort megállítsák az olaszok. A tizenegyespárbajban viszont hibázott, hozzásegítve Brazíliát története negyedik világbajnoki címéhez.

Neymar – 2014

Brazília nem először veszítette el Neymart világbajnokságon, merthogy 2014-ben is ez történt. A hazai rendezésű torna negyeddöntőjében a kolumbiai Juan Zúniga térdelt bele úgy a hátába, hogy kénytelen volt kihagyni a németek elleni elődöntőt. Ki tudja, lett volna-e 1–7, ha ő is a pályán van…