Föld! Föld! Föld! – Malonyai Péter jegyzete

Mondhat akárki akármit, engem nem lepett meg, hogy a Lipcse nem jutott be az Európa-liga döntőjébe. Biztos voltam benne, hogy kiesik, nem feltétlenül a csapat tudása, felkészültsége miatt, hanem mert csupán egy gól volt az előnye, s a másik oldalon a Rangers (alapítva: 1872) állt. Az Ibrox Stadion az a hely, ahol a legflegmább futballista lába is megremeg, nem is annyira a telt ház (49 397 néző) miatt, hanem mert a lelátói tízezrek szó szerint belehajszolják a játékosokat a győzelembe – nemcsak hangulatot teremtenek, hanem légkört is, nagy a különbség.

Miközben a Lipcse fiatal csapat. Mindössze hat esztendeje játszik a Bundesligában, ehhez képest óriási bravúr, hogy a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában egyaránt eljutott az elődöntőig, a Bundesligában nem végzett hátrébb a 6. helynél, s május 21-én harmadszor játszik döntőt a Német Kupában.

Jellemző, hogy a csapat edzője, Domenico Tedesco azzal kezdte a meccs értékelését, hogy ő még sohasem találkozott futballstadionban olyan hangulattal, mint csütörtökön, aztán persze ráteszi a felelősséget a játékosokra, mondván, a légkörnek csak tíz percig kellett volna hatnia a labdarúgókra. A klub ügyvezetője, Oliver Mintzlaff is csalódott, agresszívabb játékot várt, a középpályás Konrad Laimer pedig úgy véli, elég volt már abból, hogy ők a jó fiúk, játsszanak inkább csúnyán, de nyerjenek.

Hát olyan szépen nem futballoztak Glasgow-ban, ám lényegesebb, hogy a nyilatkozatok azt sugallják, szinte biztosak voltak a továbbjutásban. Kívülállóként nálam túlzás ez az alapállás, kissé még a német precizitásnak is ellentmond. Mert ugyebár Domenico Tedesco előtt olyan edzői voltak a csapatnak, mint a Manchester United jelenlegi főnöke, Ralf Rangnick vagy éppen Julian Nagelsmann, akiért a Bayern München minden követ megmozgatott. Egyik sem volt véletlen váltás, de nagy szakmai érvágás.

Maradjunk annyiban, a tulajdonos RB (nem írom le a nevét, mert már attól összeragad a szám) más lépték, mint a fő futballcsapata – minden tekintetben. A Lipcsére folyamatosan figyelek továbbra is, már csak Gulácsi Péter, Willi Orbán és Szoboszlai Dominik miatt is, de nem ártana, ha lenne egy kapitánya a hajónak, aki a mostani viharos(abb) tengeren idejében felkiált: Föld! Föld! Föld! Mert itt lent sem olyan cudar az élet, főként, ha nem a jelen tükrében, hanem folyamatában nézzük a történéseket.

Mint mi, (száraz)földi emberek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!