Gyógyír – Thury Gábor jegyzete

Duncan Mackay azt írta, Budapest „surranópályán” elnyerhette volna a 2024-es olimpia és paralimpia rendezési jogát. Egy, az ötkarikás mozgalommal foglalkozó szakportálon (insidethegames.biz) jelent meg az elemzés, amely nem hagyott hidegen – ahogyan hozzám hasonlóan a Nemzeti Sport Online több tucat kommentelőjét sem.

A portál szerkesztője által jegyzett cikk egyik apropója, hogy szeptember 13-án Limában szentesítik: 2024-ben Párizs, négy évvel később Los Angeles rendezi a nyári olimpiát. Köztudomású, eredetileg ezt a dátumot jelölték ki, hogy döntsenek a két metropolisz és az akkor még versenyben lévő Budapest között arról, 2024-ben hol legyen az olimpia. Figyelem: csak erről az olimpiáról volt szó, a 2028-as rendezés helyszíne fel sem vetődött – más kérdés, hogy két kandidáló város esetében kézenfekvő is lehet(ett), mint a példa mutatja, csak éppen erre az olimpiai mozgalom történetében még nem volt példa…

A másik apropó, hogy túl vagyunk egy – visszafogott megfogalmazásban is – sikeres úszó-vb-rendezésen. Arról most nem is beszélek, hogy Indianapolisban a junior-vb-n éppen ezekben napokban azok a versenyzőink bizonyítanak, akik a 2024-es játékokon az úszócsapat derékhadát adták volna – hol másutt? – a Duna Arénában, és ebből az együttesből nem egy úszónk élhette át a felnőtt-vb-n, milyen érzés a rendező ország sportolójaként a medencébe ugrani. Vélhetően a cselgáncs-vb rendezéséről is hasonló lesz a szakemberek véleménye – ismerve a tényt, hogy értünk a sportesemények szervezéséhez és megvalósításához, ez talán nem túlzó feltételezés.

A szerkesztő nem tagadja – a politikai vonatkozás miatt szó szerint idézem –: „ha a Momentum Mozgalom sohasem lép színre, a budapesti pályázaton dolgozó csapat szeptemberben úgy utazhatna Limába, hogy az elmúlt hetekben rendezett meg két kiváló, sikeres világbajnokságot. Ez az a momentum, amely segítette volna Budapestet, nem pedig ellene lett volna.”

Mozgalmas Momentum ide, végül be sem következő momentum oda, a következmény a hidegen koppanó tény: a magyar főváros visszalépett a kandidálástól. Az összeesküvés-elméletek zömét ismerve – ha plasztikusan fogalmazunk – az olimpia rendezése mintegy a honi politikai csatározás harcmezején elbukó sportolóban testesül meg, ám egyre inkább úgy látom, Budapest azért nem jutott a limai döntésig, nehogy egy harmadik belepiszkítson a gigászok csatájába. Egy nevető harmadik, a surranópályán.

Azért jó Mackayt olvasni, gyógyul a seb.