„Áprilisban szólt a barátom, Korisánszky Péter, aki tagja a kenuválogatottnak, hogy Dartmouth-ban lesznek női kenus számok – mondta honlapunknak Marschalkó. – 1997-ben kezdtem el kajakozni, és a 2006-os évet még teljes intenzitással megcsináltam. A korosztályos válogatottba azonban nem tudtam bekerülni, így az érettségi után a tanulás mellett döntöttem. Utána már csak heti négyeket edzettem. Abszolút kényelmesen, szigorúan csak annyit, amennyihez kedvem volt. Az első tanmedencés próbálkozásom kenuban nem sikerült rosszul, de a vb-részvétel így is a véletlen műve volt."
A magyar válogatott úgy utazott ki Dartmouth-ba, hogy nem nevez kenust a nőknél. Kozák Danuta azonban felvetette: miért nem?
„Szerveztek a női kenusoknak egy nemzetközi edzőtábort, ahová nagyon szerettem volna eljutni, de mivel a nevezési határidő már azelőtt lejárt, hogy én kedvet kaptam volna az egészhez, lemaradtam róla. Ezután nem erőltettem a vébészereplést, bár önkéntes rendezősegédként kiutaztam Dartmouthba. Ha nincs ott Dana, akit központi sportiskolás koromból ismerek, és aki a kis-Dunán többször látott edzeni, akkor nem vagyok ott a rajtnál."
A szakág életében döntő változást hozott a december eleji sportági döntés, miszerint a női kenu bekerült a hivatalos versenyprogramba is.
„Nagy élmény volt a magyar színeket képviselni, még nem hivatalosan is, mostantól pedig gőzerővel arra készülök, hogy a válogatottba is bekerüljek. Tudtommal néhány lány próbálkozik itthon a dologgal, úgyhogy a válogatót biztos nem úszom meg. De állok elébe! A heti edzésadagomat felvittem tíz-tizenegyre. Fáj is piszokul mindenem. Decemberben sok vizsgámat letudtam az Általános Vállalkozói Főiskolán, tavasszal pedig egyéni órarend szerint készülök folytatni a tanulmányaimat. Csepelen Ludasi Robi edzőként adná magát, de elég nagy a csapata, és úgysem bírnám tartani a lépést a fiúkkal. Marad nekem barátom, Péter, aki az elejétől hitt bennem és segített a felkészülésben. Persze, láttam Robit is, ahogy a partról érdeklődve nézte, mit és hogyan csinálok – majd kikérem az ő tanácsait is. Az eltelt hónapok során rengeteget javult a technikám, az erőnléthez pedig ott lesz a napi két edzés. A Dartmouthban elsőként végző kanadai lány tizenkét éve kenuzik, ő utolérhetetlennek látszik, viszont a többieknek nincs behozhatatlan előnyük."
A szakág visszafogott minősítésként is gyerekcipőben jár még, ezért ha gáncsoskodókkal nem is találkozott eddig Marschalkó Alexandra, saját bevallása szerint még kevesen álltak oda az ő esetén keresztül a női kenu mögé. Kell ez nekünk igazából?
A vízitelepeken élő évtizedes hagyományok szerint a kenu az a dolog, amit csak férfiak művelnek, mert kajakozni ugye még a lányok is tudnak. Az emancipációnak köszönhetően azonban most ez a sportági szlogen megdőlni látszik...