Tökmag a lépcsőn – Deák Zsigmond jegyzete

Nem nagyon kedvelem azokat a profinak szánt, igazából mégis semmitmondó, a felelősséget levető, a kitűzött célt elmismásoló és vélhetően a valóságot sem fedő sportolói, edzői megnyilatkozásokat, hogy „csak az előttünk álló mérkőzésre fókuszálunk”, „nem gondolunk a továbbiakra”, „mindig a következő lépcsőfok a fontos”. Persze, ha nem figyelünk a lépcsőn, tényleg megbotolhatunk és orra eshetünk, de nem az a cél, hogy a fokok figyelmes vételével végül feljussunk rajta valahová? Nehezen hiszem el, hogy haladás közben mindez teljesen kiiktatható és egyáltalán kiiktatandó lenne a fejekből. Kell egy idea, amelynek a megvalósítása elhozza az áhított eredményt és a hozzá kapcsolódó örömöt, elégedettséget.

A most vázolt attitűd első pillantásra talán ellentétben áll a szűk két hete ugyanezeken a hasábokon kifejtett mondandókkal, hogy az értékesebb s a közelmúltban nemzetközileg eredményesebb Ludogorec kalapemelést érdemlő kiverése után a Ferencváros labdarúgócsapatának nem átnéznie kell a Valletta FC-n, hanem túljutnia a Bajnokok Ligája selejtezőjének második fordulójában. Ám az ellentmondás csupán látszólagos, a klub- és szakmai vezetőség, no meg számos csapattag ugyanis korrekten és többször nyilatkozta az utóbbi hetekben, napokban, hogy nincs mese, nincs kifogás, a Fradi célja felkerülni valamelyik európai sorozat főtáblájára. Természetesen ettől még valóban mindig a következő akadályt kell és lehet venni, az első fordulót ritkán cserélik fel a rájátszással, a másodikat meg a harmadikkal.

A múlt heti budapesti mérkőzés alapján a máltai bajnok, ha nem is játszi könnyedséggel, de vehető akadálynak tűnt, a 3–1-es győzelmet legfeljebb a hajrában kapott gól, valamint a futball mint a legesetlegesebb labdajáték mindenkori bizonytalansága árnyalta. S bizony az első félidő ezen alapvetés jegyében zajlott a ta'qali műfüvön. A mieink az első nyolc percben kétszer megdöngették a kapufát a továbbjutás bebiztosítása helyett, a hazaiak viszont egy váratlan büntetőből vezetést szereztek. Ha ugyanez történik a második játékrészben, vége a BL-álmainknak... Lanzafame lesgólja után szerencsére Tokmac (magyar szurkolói szlengben Tökmag) szép tekeréssel egyenlített, s a további kihagyott helyzetek ezúttal belefértek.

A keretek alapján a zöld-fehéreknél három és félszer értékesebb, tehát esélyesnek számító Dinamo Zagrebbel szemben a jövő héten viszont már nem, s ahogy Szerhij Rebrov vezetőedzőt ismerem, már megnézett több videót a horvátokról, ahogy a máltaiakról is, még a bolgárok kiverése előtt. S nem azért, mert nagyképűen átnéz az aktuális riválison, hanem mert nem téveszti szem elől, hová jutna fel a lépcsőn, a fokokat egymás után véve.