Wenger az Arsenal történelmének egyik, ha nem a legsikeresebb menedzsere. Immár 20 esztendeje irányítja a londoniakat, akikkel nyert három bajnokságot, hat-hat FA-kupát és angol Szuperkupát, illetve több más fináléban is szerepelt.
A francia szakember eddigi angliai időszakáról megjelent egy könyv a napokban A Wenger-forradalom: Húsz év az Arsenalnál címmel. A könyv szerzője, Amy Lawrence többek között azt is kiderítette, hogy mi bántja leginkább az elzászit edzői pályafutásával kapcsolatban.
„Természetesen a 2006-os Bajnokok Ligája-döntő a legnagyobb szívfájdalmam. Százszor is megkérdeztem magamtól, mit tehettem volna másképp? Le kellett cserélnem Fabregast vagy nem? Be kellett hoznom Flaminit vagy nem? Ebouét a középpálya jobb szélére kellett volna tennem? Amikor egy nullra vezetsz a Barcelona ellen emberhátrányban, tudod, hogy az utolsó húsz perc nehéz lesz. Leginkább az bánt, hogy nem tudtunk betalálni másodszor is. Thierry Henrynak – aki egyébként varázslatos alakja a klubunknak – megvolt a lehetősége erre. A mérkőzés után beszéltem korábbi játékosunkkal, Giovanni van Bronckhorsttal, aki azt mondta nekem, hogy ha megszereztük volna a második gólt, feladták volna. Ez életem legnagyobb bánata. Tizenhárom percnyire voltunk attól, hogy megnyerjük a legnagyobb trófeát. Talán ezzel a tudattal kell majd meghalnom – és még azután is fájni fog” – mondta Wenger.
Az álomsziget – Csillag Péter publicisztikája
Nélkülük – Szöllősi György jegyzete
Korszakos csapat-e már Luis Enrique PSG-je?
