Csodavárás helyett – Szeli Mátyás jegyzete

Vasárnap már élesben irányítja a Manchester Unitedet Ralf Rangnick, aki a Crystal Palace ellen először ül az angol csapat kispadján. Az elmúlt évek fényében az együttes drukkerei egyre inkább leszokhattak a csodavárásról, de talán óvatos optimizmussal tekinthetnek a jövőbe attól függetlenül, hogy a német szakember elvileg csak az idény végéig irányít, utána két évig tanácsadóként segíti a klubot.

Tekintve, hogy Ralf Rangnick az elmúlt tíz évből kettőt töltött edzősködéssel (mindkétszer Lipcsében egy-egy évadot), arra utal, hogy jobban érzi magát, amikor „fentebb” ülhet, és nem csak arra van hatása, ami az edzéseken és a meccsnapon a pályán történik, hanem átfogó stratégia alapján alakíthat (át) egy klubot. A jelenkori menedzseri epizód persze annyiban más, hogy a Leipzignél úgy „ugrott” be egy-egy évre, hogy házon belülről jött, előtte és utána is volt ráhatása a szakmai munkára. Most az edzői szerepkör az első, ezt követi elvileg a szélesebb körű építkezés. Mindegyiknek megvannak a maga kihívásai, egyrészt alapozás és egyelőre erősítések nélkül kellene jól működő csapatot építenie a Unitedből a saját – intenzív, csapatszintű letámadásra építő – filozófiája szerint, tartva, amit Cristiano Ronaldo szerepére utalva is mondott első sajtótájékoztatóján: elsősorban az edzőnek kell saját elképzeléseit a meglévő kerethez alakítania, nem fordítva.

Az ezt követő időszak, a tanácsadói szerep elviekben izgalmasabbnak ígérkezik, és a legfőbb kérdése az, hogy a Sir Alex Ferguson visszavonulása utáni időszak állandó irányváltásait követően megint csak egy kérész­életű „új kezdet” kibontakozását látjuk, vagy egy immáron valóban átgondolt átalakulásnak vagyunk szemtanúi, amely magában rejti a siker ígéretét. Ez persze legalább annyira múlik a vezetőség (amely ugye a menedzserek kiválasztásában eddig nem volt túl sikeres) türelmén és támogatásán, mint a futballszakmai munkáért felelősek hozzáértésén.

Arra tehát viszonylag gyorsan választ kapunk, mit eredményez Ralf Rangnick menedzseri szerepvállalása, az már fogósabb kérdés, hosszú távon milyen hatása lesz a szerződtetésének. Ugyan a napokban sokan dicsérték a klub vezetőségét, hogy ezzel a kinevezéssel mintha végre szakmai szempontból is a hosszú távú gondolkodás érvényesülne, azért az furcsa, hogy (és ezt maga az edző mondta) egy szó sem esett még arról, pontosan mi lesz a feladatköre, mekkora befolyása lesz tanácsadóként.

Márpedig ez sokkal fontosabbnak tűnik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!