Honfitársi hűség – Deák Zsigmond jegyzete

Túlzás lenne állítani, hogy három éve tárt karokkal fogadta az anyaországi úszóközeg, több neves edző jelezte a nemtetszését, mondván, inkább saját erőre, a hazai utánpótlásra kellene támaszkodni. Pedig még csak nem is a Holland-Antillákról vagy Lappföldről érkezett, hanem a délvidéki Zentáról, s nem valami ismeretlen nyelven hangzik a neve, hanem tisztán magyarul: Szabó Szebasztián. Hozzáteszem, honosítottunk már többek között magyar gyökér nélküli kanadai hokist, kubai kézilabdázót, kabard birkózót, francia futballistát, aki aztán sportága és a nemzeti válogatott erőssége lett emberileg és szakmailag egyaránt. Akkor ugyan milyen érvek szólnak egy vajdasági magyar fiú érkezése ellen? Őt ráadásul nem lasszóval kellett megfogni, s némi pénzmaggal motiválni, hiszen maga mondta, „a sportállampolgárság elsősorban érzelmi kérdés és döntés”, miután a szerb helyett a magyar színeket választotta. Honfitársi hűséggel, ha úgy tetszik.

Az már csak hab a tortán, hogy az egyébként világszínvonalú úszósportunkban „hiányszakmának” számító sprinterként érkezett, ebből a szempontból tehát a racionalitás, a későbbi szép eredmények reménye szintén a honosítása mellett szólt. S bizton állíthatjuk, a konkurens hazai úszók trénerei által némileg farizeus módon emlegetett „saját erő” bevonása is megvalósult azzal, hogy az itteni évek alatt folyamatosan fejlődni tudott. Az élet Szabó Szebasztián számára sem habos torta, ez a tokiói olimpián világosan kiderült. Ennek ellenére idén négyszer játszották el a tiszteletére és a mi büszkeségünkre a magyar Himnuszt, előbb májusban a budapesti nagymedencés, majd múlt héten háromszor a kazanyi rövid pályás Európa-bajnokságon. Ráadásul világcsúcs-beállításával olyan anyaországi klasszisok nyomába léphetett, mint Hosszú Katinka, Verrasztó Evelyn, Czene Attila, Cseh László és Gyurta Dániel.

Zentáról Győrbe, Szerbiából Magyarországra, majd a kontinens és a rekordlista tetejére: egyelőre ez Szabó Szebasztián útja. Közös reményünk, hogy folytassa tovább felfelé.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!