„Küzdelmes verseny volt, ami a százas térdelő sorozattal nagyon jól indult, és a kritikus pillanatok – a kezdés és a befejezés – is rendre jól sikerültek. Ezzel együtt nyilvánvalóan többet szerettem volna, az volt a célom, hogy döntőt lőjek. Az álló testhelyzet nem volt tökéletes, és az 1173 körös eredménynél is többet szoktam elérni – értékelt a Nemzeti Sportnak Péni István. – A körülmények sem könnyítették meg a dolgunkat, nagyon meleg volt és erősen fújt a szél, amiben ezúttal közepesen teljesítettem. De a körülmények mindenkinek ugyanolyanok voltak, nagyon jó formában lőtt a mezőny, nekem pedig nagyon hiányzott az a másfél hónap, ami kimaradt az edzésekből egy olyan időszakban, amikor lendületben voltam, és amikor a technikát lehetett volna tökéletesíteni.”
A légpuskával kétszeres Európa-bajnok puskás hozzátette: tokiói szereplését nem lehet függetleníteni a vele történtektől, az ellene elkövetett szabotázs tényétől és annak következményeitől – mindezeket figyelembe véve értékelni tudja a helyezéseit.
„Mindent egybevetve a három számban elért ötödik, hetedik és tizedik helyezés nem olyan rossz. Annak kifejezetten örülök, hogy tíz és ötven méteren is előre tudtam lépni a riói helyezésemhez képest, és azzal is elégedettnek kell lennem, hogy mind a három számomban az első tízben végeztem, ami az elmúlt harminc év legjobb magyar puskás eredménye. Én mindent beleadtam, az adott feltételek között kihoztam magamból, amit tudtam, ez most ennyire volt elég. Az élet nem áll meg, készülök tovább. Vélhetően fogok még olimpián versenyezni, és dobogóra állni.”
