Az elmúlt esztendőhöz hasonlóan megint csak későn dőlt el Tomanóczy Tibor sorsa. A válogatott center ameddig tudott, kivárt, napi kapcsolatban volt menedzserével, hogy végre kiderüljön: továbbra is külföldön folytatja-e pályafutását vagy visszatér Magyarországra. Nos, immár végeredménynyel szolgálhatunk: Toma nem hagyja el szabadsága lejártával sem Magyarországot.

A nyáron pedagógusi tehetségét csillogtatta és csillogtatja Kántor Sándor, aki júniusban a japán Panasonic Panthers Osakához szerződött. Akárcsak tavaly, idén is feladóiskolát tartott három tehetséges röplabdázónak, ám ezúttal nem férfijátékosoknak, hanem három fiatal hölgynek. Az olasz férfiválogatottat 1990-ben és 1994-ben világbajnoki címhez segítő szakvezető, Julio Velasco által kidolgozott programot (amely az évek során bővült) Józsa Zsuzsa, Kiss Adrienn és Kriegel Éva csinálta végig hat napon keresztül.

A magyar röplabdázás helyzetét, a szűkös utánpótlást tekintve szinte csoda, hogy egymás után másodszor került az európai tizenkettes döntőbe a magyar női juniorválogatott. Persze a mostani már egy másik generáció, két év előttről Kriegel Éva maradt hírmondónak.

Amikor a siófoki nyolcas döntő előtt faggattuk a férfi játékosokat az esélyekről, egyikük sem hagyta ki a következő mondatot: "Mindegy, ki hányadik helyen végzett a három forduló alapján, Siófokon mindenki tiszta lappal indul.” És lám, a szombati mérkőzések igazolták a látszólag csak lelki tehermentesítésként szolgáló nyilatkozatokat.

Gyorsan elrepült a hazai strandröplabdaidény, szombaton és vasárnap eldől, hogy melyik két páros nyeri a tizenharmadik magyar bajnokságot. Akárcsak tavaly, idén is három viadalból állt az alapszakasz, és Siófokon, a Coca-Cola Beach House-on már csak a legjobb nyolc-nyolc páros érdekelt. A nyolcas döntő szisztémája egyébként nem különbözik a korábbi tornákétól, vagyis vigaszágas rendszerben rendezik meg a találkozókat. A kiírás szerint szombaton már lejátsszák az elődöntőket, így vasárnapra a két-két bronz- és aranymérkőzés marad.

Óriási bravúrral vívta ki még május végén az Európa-bajnoki részvételt a magyar női junior röplabda-válogatott, amely augusztus elsején megkezdi felkészülését a zágrábi tizenkettes döntőre - kérdéses, a nagy kihagyás után miként tudják felvenni a ritmust a többiekkel.

Hosszú ideje nem hallani Vojth Ildikóról, nagy a csend a 35-szörös válogatott játékos körül. Persze mint mindenre, erre is megvan a magyarázat, hiszen a még mindig csak 28 éves centert balszerencse sújtotta 2000-ben. Elsősorban krónikus vállfájdalmai keserítették el, mire két éve júnusban megműtötték. Hosszú hónapokig tartó lábadozás elé nézett, de szerencsétlenségére megszűnt együttese, a Latte Lucano Matera, amely a jónak mondható hetedik helyen végzett akkor az olasz A1-ligában.

Meglehet, listát készíteni a XX. század sportlegendáiról eleve reménytelen vállalkozás. Szerencsére, szerencsénkre a sportéletnek oly sok kiemelkedő alakja volt (van), hogy csokorba szedni őket szinte lehetetlen. Sorozatunkban mi mégis megpróbálkoztunk vele: előre leszögezendő, a teljesség igénye nélkül. Összeállításunkban tizenhetedikként a súlyemelés első háromszoros olimpiai bajnokát, a török Naim Süleymanoglut mutatjuk be.

Ahogy arra számítani lehetett, a bajnok Dunaferrtől  nem saját elhatározásából  távozó Gubik János és a Kométa-Kaposvár SE vezetői egymás tenyerébe csaptak. Két éve már megpróbálta becserkészni a válogatott feladót a somogyi klub, ám akkor nem járt sikerrel. A megállapodás létrejötte igazából Gubiknak volt fontos, hiszen több esélye aligha lehetett volna hazai proficsapathoz igazolnia.

Még várniuk kell. Mármint Dávid Zoltánnak és Geiger Andrásnak az első tornagyőzelemre. A két kaposvári ugyanis tavaly úgy végzett az országos bajnokság második helyén, hogy a sorozat egyik állomásán sem állhattak fel a dobogó tetejére. A szakaszsiker lehetőségét elszalasztották egy hete Tiszaújvárosban is, most pedig Hajdúszoboszlón nem tudtak nyerni az elődöntőben.

A Világliga első hétvégéjének legnagyobb vesztese kétség kívül az olimpiai bajnok jugoszláv válogatott, amely mindkét alkalommal alulmaradt a házigazda Franciaországgal szemben  előbb Párizsban, majd Dijonban jártak pórul a plávik.

Percekkel a befejező nap döntői előtt az ifjúsági és felnőtt Európa-bajnokság került terítékre, miképpen Kiss László szövetségi kapitány rövid tájékoztatót adott a küszöbön lévő két versenyen már biztosan részt vevő úszók edzőinek. Ebből is kiviláglik, hogy lényegében eldőltek a megválaszolandó kérdések, kiadó hely már nem nagyon akadt a felnőtt-kontinensviadalon indítandó csapatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hoztak remek versenyeket az úszóbajnokság vasárnapi döntői.

Józan paraszti ésszel fel nem fogható, miért is kellett távoznia Kazincbarcikáról Botos Ferenc edzőnek, aki a klub történetének legeredményesebb idényét produkálta a Vegyész RC-vel. Ne felejtsük, ugyanezt a dicséretet írhattuk a neve mellé tavaly is, ám az akkori két negyedik helyet április végére megfejelte egy-egy ezüstéremmel a bajnokságban és a Kupában. Ugye, logikusnak tetszik, ezek után örökös edzőnek nevezik ki?

Nem egyszerűen klubot, hanem mindjárt földrészt is vált Kántor Sándor, a jelenlegi legjobb magyar röplabdázó. A 131-szeres válogatott játékos tavaly még úgy nyilatkozott, hogy néhány évig még Olaszországban szeretne maradni (a szakmai csúcsot ugyanis a campionato jelenti), ráér "öreg korában máshol próbálkozni. Nos, a kalandvágy, a kíváncsiság módosította az eredeti elképzelést, így az öt esztendőn át Itáliában légióskodó kiváló négyesütő-nyitásfogadó megadta magát a japán, oszakai illetőségű Panasonicnak, amely már évek óta hívogatta.

Lassacskán szem elöl tévesztjük Dambendzet Nathalie-t, aki legutóbb a két évvel ezelőtt megrendezett Savaria-kupán szerepelt a magyar válogatottban.

Kár, hogy nem most kezdődik az Európa-bajnoki selejtezősorozat! Bizony kár, mert Románia ellen kifejezetten jól játszott a magyar női válogatott, amely szombaton Kecskeméten nemcsak egyszerűen feledtette a május végi Savaria-kupán nyújtott hibagazdag teljesítményét, hanem jóban-rosszban összetartó csapatként törölte fel a padlót.

A románok bő keretét tanulmányozva kiderült: csak a brazil Minasban röplabdázó Pirv nem jött el a sztárok közül, míg a többi menő, így az Olaszországban légióskodó kvartett tagjai, Trombitas, Butnaru, Turlea és Corjeutanu is készen állt arra, hogy idegenben is legyőzzék a még diadal nélküli magyar válogatottat.

Az idei utolsó fellépése következik a női válogatottnak, az ellen a Románia ellen, amely egy héttel korábban Piatra-Neamtban 3:0-ra legyőzte az együttest... Egyúttal a hét végi találkozó az utolsó alkalom arra, hogy végre győzelemnek örülhessen a Garamvölgyi Mátyás szövetségi kapitány és Németh Lajos edző által irányított gárda