Erdei Zsolt egyszer már bokszolt az Államokban, akkor, tavaly augusztus 4-én Las Vegasban három menetre sem volt szüksége ahhoz, hogy technikai KO-t érően megverje az amerikai Dennis Matthewst. Igaz, eddigi tíz fellépéséből mindössze kétszer ment végig a tervezett menetszám  a sors iróniája, hogy éppen azon két alkalommal, amikor Kovács István világbajnoki címmeccseinek undercardjában kapott helyet az Universum Box-Promotion akkoriban még másik, ma már egyetlen magyar bunyósa.

Megint van, illetve megint lesz tizenegy új súlycsoport. Úgy is fogalmazhatunk: megjött a kontinentális szövetségek esze. Ázsia után Európa is úgy határozott: 48, 51, 54, 57, 60, 64, 68, 73, 81, 91 és +91 kiló lesz az új súlyhatár.

Vasárnap óta az Európai Amatőr Ökölvívó-szövetség (EABA) alelnöke, ha úgy tetszik, holtversenyben második embere, no meg a szervezet ifjúsági bizottságát is vezeti.

Az európai amatőr ökölvívás nagyurai a héten a Fekete-tenger partján, Jaltában gyűltek össze a célból, hogy néhány évre előre meghatározzák a műfaj jövőjét.

Erdei Zsolt körül minden rendben. E mondat hírértékét kiváló öklözőnk eddigi pályafutása adja, hiszen a népszerű Madár már korábbi életében sem tartozott Fortuna kegyeltjei közé. Temérdek sérülés, betegség, fogyasztási probléma, na és egy majdnem végzetes közúti baleset kísérte karrierjét. Hivatásos ökölvívásunk egyik "vezérhajója" most azonban újabb amerikai mérkőzésre készül.

Lennox Lewis úgynevezett vitathatatlan bajnok lett vasárnap hajnalban Memphisben - már, ha eddig nem lett volna az. A címnek óriási az eszmei értéke, hiszen amióta a hetvenes évek végétől végképp elemeire hullott a bokszvilág, amióta temérdek kisebb és nagyobb szervezet tart nyilván ranglistákat és világbajnokokat, nehezen követhető a sportág. Aki azonban a nehézsúlyban képes három szervezetnél uralkodni úgy, hogy közben végigveri a világot, azt megilleti ez a titulus.

Memphisre ritkán figyel a világ. Amerika sűrűbben, Martin Luther King és Elvis Presley óta kitüntetett figyelem övezi a Tennessee állambeli nagyvárost. Ha Mike Tyson nem lenne, az Államokban ma sem a szombat éjszakai, magyar idő szerint valamikor vasárnap hajnalban vagy reggel felkonferálandó világbajnoki címmeccset nézné a világ.