Pontban fél kettőkor kinyílt a médiasátor ajtaja, és belépett David Beckham. Így volt meghirdetve, így kell megérkezni...

Nagy elánnal készültek, mégis elbuktak a horvátok az Anglia elleni sorsdöntő ütközetben. Éppen ezért könnyen megeshet, hogy a kockás mezesek kapitánya, Otto Baric nem ül már le többet a nemzeti csapat kispadjára.

Túlzás nélkül állítható, Portugália a delírium küszöbét átlépve ünnepelte a válogatott csoportgyőzelmét és továbbjutását a negyeddöntőbe.

Eljővén a csoportmérkőzések finise, elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy válságelemző útra induljunk a messzi délre.

Amint láttuk, hogy szerdán este, az orosz csapat távoztával Szergej Ovcsinnyikov egymagában és kétségbeesetten bizonygatja a portugál sajtó képviselőinek, hogy ő bizony nem érintette kézzel a labdát, feltámadt bennünk az igazságkeresési ösztön.

A LisszabonPorto sztráda egyik pihenőjében izzadunk. Innen kivételesen megspórolták az erre sokfelé látható, praktikus napernyős parkolót, és miközben azon merengünk, vajon a nap tényleg kiolvasztja-e belőlünk az utolsó folyadékcseppeket is, mellénk gördül egy autó, és kiszáll belőle Ballack.

A portugál válogatottnak most elsősorban lélekben kell összeszednie magát, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy a keretet alkotó huszonhárom játékos egyéni képességei alapján sokkal többre van hivatva.

Az ősszel "életre kelő" világbajnoki selejtezőcsoportunk két favoritja, Svédország és Bulgária csap össze a Sporting lisszaboni otthonában. A svédek határozottan cáfolták, hogy félnének a perzselő melegtől.

Különösen kedvező lehetőségünk nyílt arra, hogy szociológiai elemzést készítsünk a televízió előtt ülő lisszaboniak szurkolási szokásairól.

A csapatunk évtizedek óta nincs a mezőnyben, immár a sípjával az egész világot megregulázni képes játékvezetőnk sincs a közvetlen élvonalban, úgyhogy ráérős megfigyelőként, de egyúttal a kívülállók illő feszélyezettségével vethetjük bele magunkat a ma kezdődő Nagy Európai Futballünnepbe.

A Salamon-szigetek válogatottja Commins Menapi két góljával döntetlenre kényszerítette a tartalékos, az 57. perctől Patrick Kisnorbo kiállítása miatt emberhátrányban játszó, házigazda Ausztráliát,

A pénteki edzésen kisebb bokasérülést szenvedő David Trezeguet-t leszámítva Jacques Santini azt a csapatot küldi pályára ma este Ukrajna ellen, amelyet szíve szerint az angolok elleni Eb-nyitányon is harcba vezényelne.

"Kis futballnemzetként már az is különleges, hogy idáig eljutottunk. De mi nem elégszünk meg ennyivel, célunk egyértelműen az, hogy bejussunk a negyeddöntőbe"  fogalmazott Kuhn.

Mindenki tudta, hogy ez következik, a saját tábor, az ellenfél  és maga Reggie Miller is. A statisztikusok talán már akkor húzták a strigulát, amikor az Indiana triplaspecialistájának kezébe került a labda.

Néhány pillanatig még a Detroit kosarasai is hitetlenkedve bámultak a csatamezőre: ennyire megverték a New Jerseyt.

Vereség nyomán ritkán csapnak oly magasra az öröm hullámai, mint ahogyan az a Lyon öltözőjében, majd a burgundiai városban történt a hét végén.

Ha SacramentoMinnesota, akkor hoszszabbítás. Nemrégiben négy egymást követő csatájuk torkollott ráadásba (alapszakaszi rekord), és tessék, most itt az újabb vérnyomáspumpáló túlórázás.

Az 1986-os világbajnokság óta "az isten keze" kifejezés foglalt a nemzetközi futballnyelvben, de különösen az angolok szóhasználatában.

Rengeteg rontott dobással indult, a védőjáték dominálta harcba torkollott, majd San Antonió-i győzelemmel ért véget a két legutóbbi bajnok első összecsapása az NBA Nyugati főcsoportjának elődöntőjében.

"A PSG elhibázta a vadat"  állapította meg a LÉquipe vasárnapi száma, utalva a fővárosiak által Strasbourgban felejtett két bajnoki pontra.