A 11-esek tizenegye

Vágólapra másolva!
2011.11.11. 19:06
Címkék
Mikor máskor lehetne összeállítani egy listát a legjobb 11-es számmal játszó futballistákból, mint éppen 2011. 11. 11-én. Megtette ezt a Marca című spanyol sportlap, mi pedig néhány kevéssé ismert spanyol játékos helyét ismertebb ászokkal „töltöttük fel”. A többnyire balszélsőkből álló lista természetesen elég szubjektív, de lényegében lefedi a háború utáni évtizedek legjobbjait.

Félix Loustau
Félix Loustau

Az argentin labdarúgás legendás csatára, a River Plate csapatának „La Máquina”, vagyis „Gép” néven híressé vált támadóalakzatának tagja volt. Ez a csapat a játék szépségét ötvözte az eredményességgel.

Loustau gyors volt, ügyesen cselezett, és balszélsőként is rengeteg, több mint 100 gólt lőtt. Sovány testalkata és elsőre esetlennek tűnő mozgása alapján kapta a „Chaplin” becenevet.

Nyolc bajnoki címet nyert a Riverrel, az argentin válogatottal pedig háromszor is megszerezte a Copa Américát. Amikor egyszer Maradonáról kérdezték, így nyilatkozott: „Maradona jó játékos, de a mi időnkben száz ilyen volt.”


Czibor Zoltán

Az Aranycsapat kiváló balszélsője nem véletlenül került be az összeállításba. Olimpiai bajnok, az 1954-es világbajnokság ezüstérmese, az Aranycsapat ásza nem véletlenül kapta a Bolond becenevet az öltözőben.

Öntörvényű, laza személyiségével látszólag a legkiélezettebb helyzeteket is kötélidegzettel oldotta meg.

43 válogatott meccsén 17-szer volt eredményes, köztük a világbajnoki döntőn is betalált. 1956 után külföldre távozott, az AS Roma igazolta le, de a FIFA eltiltása miatt ott nem játszhatott. Barcelonába költözött, ahol bajnoki címet, VVK-t szerzett.

 

 

Francisco Gento

Minden idők talán legjobb balszélsőjének tartják a spanyol Gentót (a képen balra). A Real Madrid aranykorának kiváló csatára klubszinten halmozta a címeket, a válogatottal azonban nem volt szerencséje, mindössze 5 gólt szerzett, és a diadalok is elkerülték.

Ő az egyetlen játékos mind ez ideig, aki hatszoros BEK-győztesnek vallhatja magát. Ezenkívül 12 bajnoki cím, két kupagyőzelem és egy Interkontinentális Kupa szerepel a dicsőséglistáján. Rendkívüli gyorsaságára jellemző, hogy 11 másodperc alatt futotta a 100 métert – akár labdával együtt. A bajnokságban 436 mérkőzésen 129-szer talált be.

 

Mario Corso

A Helenio Herrera-féle „Nagy Inter” balszélsője, az „Isteni bal láb” tulajdonosaként kétszer is BEK-et nyert a 60-as években az Internazionale csapatával.

Emellett négy bajnoki cím és két Interkontinentális Kupa megnyerése fűződik az olasz játékos nevéhez. A catenaccio aranykorában természetesen ritkábban talált be, de az 502 mérkőzésen szerzett 94 góljáért aligha kell szégyenkeznie.

Tíz éven át szerepelt az olasz válogatottban 1961 és 1971 között, de 23 válogatottságával kevésbé volt sikeres, mint örök szerelménél, az Internél.

 

Rob Rensenbrink

Két világbajnoki ezüstérem is van a gyűjteményében a holland válogatott kiváló balszélsőjének 1974-ből és 1978-ból. Rensenbrink nagyszerűen cselezett, és igen gólerős is volt.

Elsősorban az Anderlecht csapatában ontotta a gólokat, hiszen 1971 és 1980 között 260 bajnoki meccsen 143-szor volt eredményes, ami rendkívül jó mutató. Híresen hidegvérű tizenegyesrúgó volt, hiszen egész pályafutása alatt mindössze kettőt hibázott el, és gyakran előre megmondta a kapusoknak, hová lövi, mégsem tudták kiszedni a labdát. A válogatott sikerei mellett kétszeres KEK-győztes és Szuperkupa-győztes.

 

Romário

A világbajnok brazil vándormadár rengeteg klubban szerepelt hosszú pályafutása során, de a legjobban mindig is gólt lőni szeretett.

Egészen kiváló a mutatója, hiszen saját statisztikája szerint több mint 1000 gólt szerzett pályafutása során, hivatalosan „mindössze” 900 környékén tartják számon.

A PSV Eindhovenben 109 mérkőzésen 98 gólt ért el, de a brazil válogatottban elért 70/55 sem rossz arány. Romário az utóbbi időben politikai pályára lépett, és a brazil parlamentben igyekszik segíteni országának.

 

Karl-Heinz Rummenigge

A '70-es, '80-as évek nyugatnémet válogatottjának kiváló csatára szintén 11-essel a hátán játszott, és szakmányban termelte a gólokat. A Bayern Münchenben Csernai Pál edzősége idején indult be igazán, 310 meccsen 162-szer volt eredményes, később pedig az Internazionale és a Servette csapatánál sem adott okot a panaszra.

A válogatottban is kiváló átlagot produkált a 95 fellépésén szerzett 45 góljával. Rummenigge a megalkuvás nélküli harcos mintaképe volt, kétszeres világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, sokszoros gólkirály.

 

Roberto Rivel(l)ino

A '60-as, '70-es évek brazil válogatottjának egyik kiválósága, 1970 világbajnokát gólerőssége mellett jellegzetes bajusza jellemezte, innen kapta egyik becenevét is, a „Bajuszt”.

Kispályán kezdte a futballt, amikor pedig nagypályára váltott, a Corinthiansban játszotta legtöbb bajnoki mérkőzését. A szurkolók a „Park királya” becenevet adták neki. Amikor azonban 1974-ben a csapat elvesztette a bajnoki döntőt, átigazolt a Fluminensébe. A válogatottban 92 mérkőzést játszott, 26 gólt szerzett, köztük 1970-ben azt az irgalmatlanul nagy szabadrúgásgólt, amelyet a mexikói szurkolók „Atomrúgásnak” neveztek el.


Ryan Giggs

Húsz éve a Manchester United erőssége a walesi Ryan Giggs, aki mindenféle rekordot megdöntött már klubcsapatában. Összesen 885 mérkőzésen szerepelt az MU vörös mezében, és a mai napig fontos gólokkal segíti kedvenc csapatát.

Bár nem nevezhető nagy gólvágónak, eddig valamennyi szezonban szerzett gólt. 12-szeres bajnok, kétszeres BL-győztes, kisebb trófeákkal pedig tele van a háza. A válogatottal nincs szerencséje: Wales 1958 óta nem jutott ki egyetlen nagy nemzetközi tornára sem. Giggs az utóbbi időben magánéleti gondjaival került az újságok címoldalára, de teljesítményével ezeket a híreket is képes volt háttérbe szorítani.

 

Pavel Nedved

A cseh középpályás a Sparta Prahában lett ismert játékos, majd a válogatottban Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett. Itt hívta fel magára a Lazio edzőjének, Zdenek Zemannak a figyelmét, aki rávette a Lazio elnökét, hogy vigyék el Olaszországba.

A Lazio azonban csak ugródeszka volt, hiszen Nedved a Juventusban bontakoztatta ki tehetségét. 247 mérkőzésen 50-szer volt eredményes, dicsőséglistáján bajnoki cím, KEK-győzelem szerepel, 2003-ban elnyerte az Aranylabdát. Alázatos, okos játékával lopta be magát a szurkolók szívébe.

 

Nyers István

Mindössze kétszer volt magyar válogatott, de rögtön góllal nyitott a bal szélről, majd a második meccsén is betalált, 1946-ban azonban elhagyta az országot, és bár óriási sztár lett Milánóban, Magyarországon szinte teljesen ismeretlen maradt.

Az Internazionaléban 182 bajnoki meccsen 133-szor volt eredményes, kétszer szerzett bajnoki címet. 236 olasz első osztályú mérkőzésen (az Inter és az AS Roma színeiben) összesen 153 gól fűződött a nevéhez. Nyers rendkívüli gyorsaságával és kiváló technikai tudásával tűnt ki.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik