Népsport: az irodalmi stílusra is adott a Herkules

Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban diplomáciai szolgálatot teljesítő gróf Esterházy Miksa külföldi tapasztalataira alapozva elhatározta, hazatérve elterjeszti az atlétikát, amely a négy fal közé szoruló tornával ellentétben a friss levegőn űzendő. Elképzelését gyorsan a gyakorlatba ültette: 1875 áprilisában megalapította az első hazai, több szabadtéri sportágat felkaroló egyesületet, a Magyar Athletikai Clubot (MAC), amely május 6-án meg is rendezte az első nyilvános magyarországi szabadtéri atlétikai versenyt (a kontinensen is úttörőnek volt mondható a kezdeményezés!), és győztesei között megtaláljuk Porzsolt Gyulát (100 yard, 120 yard gát, távol), valamint Porzsolt Ernőt (2 angol mérföld).

A MAC-hoz kötődő Porzsoltok más területen is igyekeztek kitűnni, Gyula és Ernő testvérei, Kálmán és Jenő 140 éve megalapították az első, „embersportokkal” foglalkozó magyarországi sajtóterméket, a Herkulest.

„»Herkules!« Ez a czíme az új heti szaklapnak, mely a tornázáson kívül minden testgyakorlatnak a felölelését tűzte ki czélul. Szerkesztik Porzsolt Kálmán (hirlapiró) és Porzsolt Jenő (aki tanár és tornatanító jelölt). Az első szám április hó elsején jelenik meg. Ára?”  – közölte 1884. március 1-jén az 1883 szeptemberében jelentkező Tornaügy című folyóirat. A MAC nevében Kisbaári Kiss Ferenc alelnök március 17-én, a Balaton Egylet részéről Sziklay János titkár március 30-án jelezte levélben, hogy klubjuk hivatalos közlönyének tekinti a Herkulest. Hozzájuk csatlakozott harmadiknak a Hunnia Csónakázó Egyesület, 1885 végére már tizenhárom egylet neve szerepelt a lap címoldalán, majd az évek folyamán mintegy hetvenre duzzadt a létszám.

A bemutatkozó szám végül 1884. április 3-án látott napvilágot, amiről egy hét múlva a Vadász és Versenylap is cikket közölt, többek között a Herkules profilját is ismertette:

„A »Herkules« hivatáskörébe fog vágni a torna, athletika (járás, futás, ökölvívás, birkózás sat.), úszás, csónakázás, velocipédezés, vívás, korcsolyázás, labdázás, gerelyvetés, nyilazás sat. (…) Az előttünk fekvő első szám érdekes tartalmát a következő közlemények képezik: Magyar torna. – A nemzeti tornaegylet dísztornája. – Matolay Elek. (Képpel). – Az athléták tavaszi viadala. – Nyilazás. (Képpel). – A labdajáték. – A lovaglás, mint testedzés. – Élet a vizen. Új tornaszer – Nemzetközi velocipéd-verseny Turinban. – A „sport”. – Tárcza: A tarpéi szikla. (Elbeszélés Porzsolt Kálmántól.) Különfélék.”

Siklóssy László híres sporttörténeti munkája, A magyar sport ezer éve     III. kötetében foglalkozik a Herkulessel, megemlítve, hogy virágkorát alapításától 1887-ig élte. Kijelentése azért furcsa, mert konkurenciával egészen 1893 decemberéig, a Sportvilág felbukkanásáig nem kellett megküzdenie.

Nyilvánvaló, hogy a Herkules a Tornaügy ellenpólusa akart lenni, és bár eleinte nem akasztottak tengelyt, később sokszor rúgták össze a port, cikkekben kifejtve határozott véleményüket. Porzsolt Gyula is írt az újságba, az atlétika volt a területe, Jenő főleg a labdajátékokról és a korcsolyázásról értekezett, az akkor már fiatal íróként is ismertté váló (később színházigazgató) Kálmán az irodalmat csempészte az oldalakra, magasabb eszmények által vezérelve.

A Herkules nyolcoldalas hetilapnak indult, de mert hasznot nemigen hozhatott, 1888-tól havi kétszer jelent meg, és akadtak kihagyások is, amikor kettő helyett csak egy szám született, vagy – mint 1890 novemberében – egy sem. Ugyanakkor ez év december 25-én nem nyolc, hanem 28 oldal kínálta magát, és olyan szerzőket nyert meg Porzsolt Kálmán, mint Jókai Mór, Kozma Andor vagy a Kelet-Ázsiát, Fokföldet, Észak-Amerikát megjáró Kaas Ivor. A címlapról 1891. januártól tűnt el a „testgyakorlati közlöny” alcím, egyúttal teret nyert az újságban a vadászat és a lovassportok, valamint ez év nyarán Pihenő címmel rövid életű szépirodalmi melléklettel egészült ki a paletta.

„Porzsolt Kálmán minden tehetsége sem tudott megküzdeni a kedvezőtlen körülményekkel. A Herkules megindulásakor a nagyszabású angol sportlapok lebegtek szeme előtt; ezek az álomképek már eltűntek. Most már ő sem fektette ereje javát a lapba, amely viszont nem elégítette ki a kilencvenes években átalakulóban lévő sportéletünket. A mind hevesebb versenyláz egy frissen szerkesztett, valóságos sporthírlapot kívánt, egy boulevard-lapot” – állapította meg Siklóssy. Ez a hírlap lett a fentebb már említett Sportvilág.

Az 1894. január elsejei szám keserédes hangulatban hívta fel a figyelmet a tizedik születésnapra: „Tíz éves munkásságunk jubileumát minden zaj nélkül, csöndes munkával üljük meg. Több tövissel, mint rózsával volt berakva e tíz éves pálya; a reá való visszaemlékezésre tehát nem érdemes sok időt fecsérelnünk, annyival kevésbé, mert előttünk még számos megoldatlan feladat s bevégezendő munka áll”   – volt olvasható a címlapon, és mintha a két Porzsolt testvérnek védekeznie, tiszta szándékait bizonyítania kellett volna.

Ennek érdekében a hazai sportvilág irányadó személyiségeinek betekintést engedtek a kulisszák mögé, hogy tájékozódhassanak az újság mozgatórugóiról, törekvéseiről, a műhelyről, egyúttal felkérték a budapesti sportegyesületek képviselőit, hogy „vizsgálják át lapunk számadásait s állapítsák meg, vajjon tíz éves működésünkben csakugyan ideális czélzatok vezettek-e bennünket, vagy pedig önző érdekek”.

Ezt követően az említettek nyilatkozatot tettek, amely szerint a Porzsolt testvérek minden anyagi haszon nélkül szerkesztették a lapot (hasonlóképpen a testgyakorlói és sportirodalom gyarapítását szolgáló Herkules-könyvtárt), sőt Porzsolt Kálmán a Herkules fenntartására a tíz év alatt – a deficitet kompenzálva – 2164 forintot fizetett saját vagyonából. A nyilatkozatot többek között aláírta Hegedüs Sándor (Nemzeti Torna Egylet, elnök), Gerenday György (MAC, alelnök), dr. Kollár Lajos (Budapesti Torna Egylet, elnök) vagy Iszer Károly (a Budapesti Torna Club képviselője).

A folyóirat (amelyből sohasem lett tudósítói lap) utolsó száma 1914. december 31-én látott napvilágot. Az első világháború miatt, versenyek híján a megelőző hónapokban leginkább az iskolai testedzésről és sportról szóló, valamint módszertani, sportelméleti vagy sporttörténeti cikkek jelentek meg, a záró számban például a következő írások kaptak helyet: A sport és a harczkészség, A testgyakorlatok módszertanából, Az ó-görög versenyjátékokról, A testi nevelés a verseczi állami főreáliskolában (benne rengeteg atlétikai eredménnyel), Az ifjúság testi nevelése a tanárképző gyakorló főgimnáziumában. A Herkules történetének utolsó számát záró írás egy rövid megjegyzés volt, amelyben a lap tördelője bocsánatot kér, hogy az előző, novemberi kiadásban rosszul helyezte el az egyik szerző, Földváry Mihály nevét…

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum Hivatalos Értesítőjének 1915. január 1-jei számában még feltüntették a Herkulest, sőt az 1916-os Budapesti cím- és lakjegyzékben a Hírlapok és folyóiratok fejezetben is szerepelt még: „Herkules. Szerk.: Porzsolt Kálmán és Porzsolt Jenő. Szerk. és kiadóhiv.: II. Irma-tér 3.”

Ezt követően tényleg nyoma veszett, ugyanakkor megjegyezzük, egy évvel túlélte a Sportvilágot, amelyet utoljára 1913. december 22-én vehettek kézbe az olvasók.