(V)érmes remények

Azt mondja, nem szabad nekiesni az ellenfeleknek, de aki egy kicsit is ismeri, tudja, Talmácsi Gábort nehéz lesz visszafogni, ha megérzi a benzinszagot, ha a rajtnál állva kigyullad a piros lámpa, ha nekilódul a mezőny… Akkor meg aztán pláne nem állíthatja meg senki, ha azt érzi, azt látja, hogy van esélye a dobogós pozíciókért küzdeni. S a téli tesztek eredményei alapján bizony nem csupán hiú ábránd, hogy a legjobbak között lesz már rögtön a bemutatkozó évében.

„Alázatos, átgondolt versenyzésre lesz szükség az első néhány versenyen, hogy aztán, mondjuk úgy az ötödiktől kezdve hatékonyabban támadhassak, és nagyobb sikereket érjek el. Mondom ezt annak ellenére, hogy az idénynyitó helyszínéül szolgáló katari pálya az egyik kedvencem, lendületes kanyarjai fekszenek a vezetési stílusomnak. Persze ha lehetőségem lesz, támadok, mert szenzációs érzés lenne rögtön a nyitányon a dobogóra állni” – mondta Talmácsi, aki hétfőn és kedden éjszaka a sivatagi aszfaltcsíkot koptatja a verseny előtti utolsó teszten.

Itt már élesebben kirajzolódnak majd az erőviszonyok, de azt, hogy valójában ki milyen eredményre lehet jó, csak az első néhány viadal után látjuk pontosabban. Tény: a negyedliteres motor teljesen más, mint a 125 köbcentis, sokkal többet kell rajta „tornázni”, és nehéz folyamatosan jó köridőket elérni, már csak azért is, mert a gumik körülbelül négy-öt körig tapadnak jól, utána elkezd csúszkálni a motor. Aki ehhez a legjobban tud alkalmazkodni, az lesz a nyerő.

„Mellettem maradtak a szerelőim, ugyanazokkal dolgozom majd együtt, akikkel tavalyelőtt világbajnoki címet szereztem – folytatta Talma. – Nagyon örültem ennek, mivel ők nagyon jól ismernek, szinte félszavakból is megértjük egymást, és kölcsönös a bizalom, ami ebben a sportágban elengedhetetlen. A motor százkilós és száztíz lóerős, a legjobb versenygép, amelyen valaha ültem, s ha az ember hagyja, akkor önálló életet él, egy kerékre áll, kitör a hátulja – szóval vannak váratlan reakciói, nem olyan könnyű megzabolázni. Vérbeli versenymotor.”

Sokáig úgy tűnt, Talmácsi egy motorral vág neki a szezonnak, s a pilóta ezt elég rosszul élte meg, mivel szerinte annak, aki győzni akar, mindenképp szüksége van második számú motorra. S nemcsak azért, mert megtörténik, hogy az ember mondjuk elcsúszik az edzésen, és összetörik a gépe, hanem azért is, mert ha változékony az időjárás, a csapat az egyik motort esőre, a másikat szárazra állítja, és nem érheti meglepetés. Szóval Talma küzdött, a csapat küzdött, s végül új támogatókkal oldódott meg a probléma – ha igazak a hírek, a harmadik jerezi viadalra már meglesz a magyar pilóta második gyári Apriliája is.

„Piros-fehér-zöld a motorom festése, s bár ez a csapat döntése volt, számomra nagyon nagy érzés, hogy nemzeti színekben versenyezhetek – vallotta be Talmácsi. – Motivál, arra késztet, hogy még egy lapáttal rátegyek, hogy még keményebben dolgozzam, hogy még jobban küzdjek. A tesztek alapján az első öt közé tartozom, s csak rajtam meg a csapaton múlik, hogy ki tudjuk-e hozni magunkból a maximumot. Előbb-utóbb dobogóra kell állni, ez nem is lehet kérdés, s hogy ez minél hamarabb bekövetkezhessen, abban segíthet a sok-sok teszt, amelyet teljesítettünk a téli szünetben.”

Azt egy kicsit sajnálja, hogy a magyar futam elmarad (finanszírozási okok miatt nem készül el szeptemberre a pálya), de azt mondja, így legalább több idő marad az építkezésre, s jövő májusban tökéletes versenyt rendezhetnek a Balatonringen.

Természetesen ez a mezőny, ez a motor teljesen más lesz, mint a többi. Talmácsi is tudja, vannak apró titkok (s általában ezekben rejlik az az egy-két tizedmásodperc, amelyet nagyon nehéz ledolgozni, amikor az ember már úgy érzi, elérkezett a teljesítőképessége határára), amelyeket senki sem mond el. Nehéz megtalálni a harmóniát a motor és a pilóta között, de ha sikerül, az összhang győzelmeket eredményezhet.

És ez a cél. Nem véletlen, hogy új motorja a Viktória nevet kapta (az előzőeket Briginek és Jessicának hívta), ami – ki ne tudná – győztest jelent…