A széllel is cimborál

után ott lebeg előttem, vajon apu mit mondana, vajon örülne-e, büszke lenne-e... Jó érzés, hogy ha valamit jól csinálok, biztos vagyok benne, hogy boldog ott fenn. Ez is visz előre.

Jó, hogy mindig talál motivációt. Ennyi év után ez sem lehet könnyű. Hány éve is kezdte?

Májusban volt huszonnyolc, és mindig találok újabb és újabb motivációt. A legfőbb talán az, hogy egyszerűen imádom ezt a sportot. Már az jó érzéssel tölt el, hogy újra lőállásba állhatok, és megmérethetek. Fizikailag és szakmailag is érzem még magamban az erőt, amely a versenyzéshez kell, és bár érnek kudarcok, a siker mindenért kárpótol.

S most közeledik a legnagyobb, legfontosabb erőpróba, az olimpia.

Minden sportoló vágyálma, hogy olimpiai bajnok legyen, hiszen négyévente egy hónapig erre az eseményre figyel a világ, még az is, aki nem szereti a sportot. Igen, tényleg ez a csúcsverseny, éppen azért, mert négyévente csak egyszer van.

Mire számít Pekingben?

Ha tavaly ilyenkor megkérdezte volna, az lett volna a válaszom: arra, hogy előbb szerezzek kvótát Pekingre, hiszen akkor még nem volt. Annak tükrében, hogy most már biztosan indulok, arra számítok, hogy bekerülök a legjobb hatba. Aztán ott már bármi megtörténhet.

Van a sportlövészetben formaidőzítés?

Minden sportágban van. Annak ellenére mondom ezt, hogy lövészetben eléggé kiélezett az idegi harc is. Nem elég, hogy szakmailag mindent megtettél, és technikailag jó vagy, az adott napon, az adott pillanatban az idegek harca dönti el, ki lesz az olimpiai bajnok. Azért vagy ott, mert ott a helyed, mert a legjobb tizennyolc egyike vagy. Azokat a lövőket, akik ott állnak majd a versenyen, két éven keresztül szelektálták – a krém lesz ott, mind-mind dobogós volt világversenyeken. Úgyhogy csak az számít, ki milyen napot fog ki.

Önnek mi az erőssége?

Talán a harcosságom. Több olyan versenyem is volt, amelyen nem voltam csúcsformában, sőt, még formában sem, de harcosan, keményen küzdöttem, és azt vettem észre, vannak bennem olyan tartalékok, amelyeket a nehéz helyzetekben elő tudok varázsolni. Bízom benne, hogy ez Pekingben is segítségemre lesz.

Az életben is ilyen harcos?

Igen. Előfordul, hogy túlságosan belemélyedek egy-egy ügybe, magammal ragadok embereket, hogy velem küzdjenek. Nem riadok vissza a szélmalomharctól sem.

Ha azt mondom, Peking?

Egyelőre megfoghatatlan számomra. Maga a helyszín abból a szempontból nem jelent sokat, hogy nekem nem számít, Kínában vagyunk, Amerikában, vagy Szlovákiában. Nekem csak az a fontos, hogy most ott rendezik a játékokat: Peking nekem most az olimpia szinonimája. Már augusztus másodikán kiutazom, így a versenyig meg tudom szokni az időjárást, az ottani viszonyokat, remélhetőleg ki tudom zárni a zavaró körülményeket.

Például mivel? Leül rajzolgatni? Azt mondják, a lövők biztos kezűek, tehát feltételezhetően jók mindabban, amihez kézügyesség kell. Igaz ez?

Gyerekkoromban hímeztem, rajzoltam, és nem is voltam ügyetlen. Az utóbbi években azonban már nem bírom az ülő elfoglaltságokat, nincs idegem szöszmötölni. A mentalitásomnak megfelelően pörgős csaj vagyok. Szeretek pingpongozni, és korábban kézilabdáztam. Szóval a labdajátékok fekszenek nekem.

Milyen poszton játszott?

Voltam védekező játékos, azután meg kapus, mert az edzőnk azt mondta, eszeveszett vagyok, simán belegyalogolok a lövésekbe. Márpedig a kapus fő ismérve az, hogy nem fél a labdától. Hát én nem féltem. Viszont jobban szerettem futkározni a pályán, mint a kapuban ácsorogni, talán ezért is nem ragadtam meg a kézilabdapályán. Ugyanakkor a kapus egy kicsit hasonlít a lövőhöz. Neki is minden mozdulatot le kell követnie a pályán, hogy fel tudjon készülni a következő lépésre. Ugyanúgy, mint nekünk. A repülő korong, a szél, sok minden belejátszik a verseny alakulásába. És két másodpercem van az egészre.

Lehet a szél az ember barátja?

Nekem a szél Athénban a barátom volt, nem tudott kikezdeni. Pedig fújt. Aztán persze vannak helyzetek, amikor az ellenségemmé válik – ez mindig az adott szituációtól és a formámtól függ. Ha jó formában vagyok, a fejem tetején is ugrálhat valaki, akkor is eltalálom a korongot. Ez kellene Pekingben is. Aztán ha már ott vagyok a döntőben, úgyis a saját magam harcát kell megvívnom, a saját kis ördögeimet kell legyőznöm, félretéve, kizárva „őket” – amennyire lehet...

PROGRAM

A női koronglövők versenye augusztus 14-én zajlik – magyar idő szerint hajnali 3 órakor kezdődnek a selejtezők, majd a legjobb hat részvételével megtartják a döntőt, a díjkiosztóra pedig közvetlenül ezután, magyar idő szerint 10.15 órakor kerül sor.

Következik: Evezés, könnyűsúlyú kétpár Varga Tamás, Hirling Zsolt