„Szívet cseréljen, aki hazát cserél” – írta egykoron Tompa Mihály. Mozdulatai alapján úgy tűnt, Pepénél ez bekövetkezett. A portugál válogatott tavaly óta első számú centerhalfja Törökország ellen kétszer is túláradó boldogsággal mutogatta újdonsült hazája címerét: először elhamarkodottan (fejes gólját les miatt nem adta meg Herbert Fandel bíró), a gyönyörű összjáték után szerzett találatánál aztán már jogosan. Elindította a legutóbbi Eb ezüstérmesét a remélt aranyösvényen, holott egy évvel ezelőtt még csak portugál útlevele sem volt. Maceióban született, brazilként játszott a Portóban, állampolgárság-váltás közben került a Real Madridhoz – most pedig megszerezte első gólját a válogatottban. „Hihetetlenül motivált, hogy új hazámnak az első tornán megmutassam, megérte harcolni értem – mondta a válogatottban tavaly novemberben bemutatkozó bekk. – Nagyon nehéz szavakba önteni, mit érzek valójában. Csak mentem előre, aztán visszakaptam a labdát, majd rohantam ki a világból. De nem az a legfontosabb, hogy gólt szereztem, hanem az, hogy igazi csapatként játszottunk. Tudtuk, hogy előbb-utóbb betalálunk, és volt türelmünk kivárni a megfelelő alkalmat.” Pepe egyike lehet azoknak, akik a szombaton megkezdődött Európa-bajnokság határait tágítják, és mini vb-vé alakítják a tornát. Az Antarktiszt és Ázsiát (bár például a holland Giovanni van Bronckhorst indonéz felmenőkkel is dicsekedhet) leszámítva minden kontinens delegál játékost valamelyik résztvevő keretébe. Hiába a FIFA törekvése, hogy csökkentse a „légiósok” számát („Az adott országhoz nem kötődő játékosok honosítása nem felel meg szövetségünk alapelveinek” – mondta Sepp Blatter elnök), és például a kínaiak által uralt asztalitenisszel szemben megőrizze a sportág sokszínűségét, a megoldásra
folytatás...
