Csak Federer ronthatja el

Ahogy a kérdés, a válasz is a szo kásos: minden bizonnyal ez a GS-viadal is a svájci világelsőé lesz, akárcsak a három évvel ezelőtti Australian Open óta mindegyik kemény, illetve füves pályás verseny. Elvégre miért most állna meg? Ausztráliában 13. Grand Slam-győzelmét arathatja (a csúcstartó Pete Sampras 14-gyel), és a jól sikerült évkezdet lendületet adhat neki, hogy túlszárnyalja az amerikai néhány éve még megdönthetetlennek látszó rekordját. Federer továbbra sem mondott le a Roland Garros-győzelemről (és ki tudja, hátha Rafael Nadalnak egyszer nem lesz szerencséje Párizsban…), Wimbledon „alanyi jogon jár neki”, s az US Opennek is minden bizonnyal ő lesz az első számú esélyese, azaz előtte a lehetőség, hogy megszerezze a hőn áhított Grand Slamet, vagyis megnyerje mind a négy nagy versenyt. Ráadásul 2008ban olimpiát is rendeznek, kemény pályán – ott megint csak a svájci a favorit, és ha aranyat szerez, Steffi Graf után a második lehet, akinek sikerül a „Golden Slam”.

Hogy mi szól a világelső ellen? Őszintén szólva alig valami. A tavalyi idényben legalább volt egykét megingása, több hibával, kevésbé pontosan játszott, mint addig. Úgy tűnt, mintha kissé lazábban venné a meccseket (a zömét így is megnyerte), de az évad végére összeszedte magát, és a novemberi Mesterek Kupáján már úgy játszott, ahogyan csak ő tud – fentebb ismertetett okokból a motivációjára pedig aligha lesz panasz Melbourneben. A vírusos hasfájás, amely a

héten kínozta, elmúlhat ugyan a bemutatkozásáig, de egyetlen tétmeccs nélkül a lábában kezdi az Opent.

Viszont lesz ideje bemelegedni, a sorsolása ugyanis inkább kényelmetlen, mint nehéz.

Az első, keddi ellenfele, az argentin Diego Hartfield valószínűleg már megvette a repülőjegyét a szerdai Melbourne–Buenos Aires viszonylatra, a második fordulóban az égimeszelő szervagép, az amerikai John Isner vagy a kitartó francia veterán, Fabrice S a n toro viszont okozhat kellemetlen pillanatokat Federernek (előbbi szeptemberben az US Openen még szettet is lopott tőle). Utána valószínűleg a spanyol Fernando Verdasco, esetleg a szerb Janko Tipszarevics jön – jó teniszezők, de nem a világelső ellen. A nyolcaddöntőben a cseh Tomás Berdych már meg is szorongathatná emberünket, ha három zseniális labdamenet közé nem pöttyintene el minduntalan három hajmeresztő hibát is. A lehetséges negyeddöntőbeli rivális, Fernando González pedig tavaly ugyan utolérhetetlen formában masírozott a fináléig, de azt a teljesítményét megközelíteni sem tudta azóta, ráadásul a viszszakapaszkodásra készülő egykori világranglista-3. horvát Ivan Ljubicic vagy a csendes, de bátor amerikai, James Blake is eljuthat a legjobb nyolcig – tovább azonban nem, hiszen ott már Federeren keresztül vezetne az út.

A legjobb négy között a világelső ellenfele az ifjú Novak Djokovics lehet, egyike azon szerencséseknek, akik nem a vereség biztos tudatával kényszerülnek pályára lépni Federerrel szemben. Ám a szerb mellett olyan nevek vannak ezen az ágon, mint a hazai kedvenc, Lleyton Hewitt, a két éve a fináléig menetelő, de azóta elkényelmesedő ciprusi Markosz Bagdatisz vagy a kitartásban verhetetlen, a kemény borítástól sem megijedő, a tavalyi szezont kirobbanó formában záró spanyol David Ferrer. De itt bujkál a már csak az illendőség kedvéért az elődöntő esélyesei között említett 2005-ös bajnok, Marat Szafin, aki a tél egy részét a Himalájában, hegymászással töltötte, és állítása szerint kész a csúcsra való visszatérésre, de elképzelhető, hogy már ő maga is inkább a hófödte bércekre gondol.

A főtábla alsó felének első negyedében jó versenyre van kilátás: itt az első számú teniszező a 4. kiemelt Nyikolaj Davigyenko, akinek már a könyökén jön ki, hogy az ATP és az újságírók még mindig a fogadási botrány miatt szekálják, a tenisz azonban nem megy neki olyan észvesztően jól, és még sohasem jutott a legjobb négy közé Melbourne-ben. Meglehet, most sem fog: a fiatalok között a h i hetetlen tehetségéből eddig fájdalmasan keveset kihozó francia Richard Gasquet és a tavaly gyengébb évet záró, de sokra hivatott brit Andy Murray is vidáman a négy közé juthat, és a megbízható orosz Mihail Juzsnij is szinte mindenkit legyőzhet, ha jó napja van. A horvát emberhegy, Ivo Karlovic lassan teniszezni is megtanul, nem csak mindenkinél jobban szerválni, és az egyre jobb, svájci Stanislas Wawrinka is megszorongathatja Davigyenkót a harmadik fordulóban. Ha valakire fogadni kellene, a szívós orosz négy közé jutására tennénk a pénzünket.

A legalsó ágon már nehezebb a dolgunk. Itt van ugyan Rafael Nadal, de róla egy hete kiderült, hogy egy négyórás meccs után idő kell neki, hogy talpra álljon, így ki tudja, hogyan bírja majd a sorozatterhelést a negyvenfokos ausztrál nyárban, és titokzatos lábsérülése is okot ad némi aggodalomra. Így aztán honfitársai, az örökifjú Carlos Moyá és a nagyon fogadkozó, ám ingatag Tommy Robredo is elkaphatja, de a legtöbb esélye Andy Roddicknak van erre. Az amerikai jó formában és jó erőben van, a gyors pálya is kedvez neki, és mumusa, Federer sem kerülhet az útjába a fináléig. Ha valaki igazán nagy meglepetést szerezhet Melbourne-ben, akkor ő az – de ehhez előbb le kell számolnia saját démonaival a világelsővel szemben, amivel jó ideje hiába próbálkozik. És ez valószínűleg az idén sem fog változni.