Csak a sorsdöntő versenyre figyelt

A hatszoros Európa-bajnok Tóth Krisztina az elmúlt hat-nyolc hétben a Pro Tour-versenyeken csatázott annak érdekében, hogy alanyi jogon kvalifikálhassa magát a pekingi ötkarikás játékokra – negyedik olimpiájára. Ehhez ugyanis minél előkelőbb világranglista-helyezésre volt szüksége: Pekingbe egyenes ágon a januári rangsor első húsz asztaliteniszezője jut ki, azzal a megkötéssel, hogy egy országot csak ketten képviselhetnek. Az ázsiai dömping hatására Tóth az abszolút ranglista harmincnegyedikjeként is a kvalifikációs lista 18. helyén állt – ám mögötte csak úgy tülekedtek a pályázók. Ráadásul az októberi viadalok sem úgy sikerültek számára, ahogyan eltervezte: a sorsolás többször kibabrált vele, volt, amikor verhetetlen ázsiaiakkal került szembe, Szentpéterváron pedig épp Póta Georginától kapott ki. (Bezzeg a Statisztika játékosának, aki a tavaszi olimpiai selejtezőkön a minél jobb kiemelésért küzd majd, milyen jól jöttek az így szerzett ranglistapontok!)

Így aztán az évad utolsó Pro Tourja, a másfél héttel ezelőtti, stockholmi verseny kulcsfontosságúvá vált Tóth számára.

Elég sokat idegeskedtem, de nagyon készültem az utolsó tornára – árulta el Tóth Krisztina. – Téglás Péter szövetségi kapitánynyal megbeszéltük, hogy erre az egy viadalra koncentrálok, és otthonomban, Langweidben is nagyon sok segítséget kaptam az edzésekhez egykori csapatomtól. Ám a saját teljesítményem mellett az is fontos volt, hogy riválisaim lehetőleg minél roszszabbul szerepeljenek, ne érjenek be a világranglistán. Én két korábbi versenyt inkább ki is hagytam: annyi volt a kínai a mezőnyben, hogy már az első körön sem lett volna könnyű túljutni, márpedig pingpongban korai búcsúval még veszíteni is lehet pontokat. Mint kiderült, jól döntöttem: az üldözők rendre ki is kaptak ezeken a tornákon.

Stockholmban emellett a sorsolásra sem panaszkodhatott.

Egy selejtezőből feljutó ukránt kaptam, pedig játszhattam volna bivalyerős kínaival is. Az a győzelem meg is nyugtatott, bár utólag megtudtuk, nem lett volna elég az olimpiai kvalifikációhoz. A horvát Boros Tamara és a hongkongi Tie Ja-na elleni hétszettes csatákban mindenesetre már nyugodtan játszhattam, és nüanszok döntöttek a javamra – talán a Jóisten is azt akarta, hogy ott legyek Pekingben.

Megfordult a fejében, hogy le is maradhat negyedik olimpiájáról?

Legalábbis nagyon nehéz dolgom lett volna a jövő évi selejtezőkön… Arra gondoltam, voltam már három játékokon, az is szép teljesítmény, de az biztos, hogy 2008-ban, az eskütétel és az ötkarikás készülődés alatt nagyon fájt volna, ha lemaradok.

Az, hogy kijutott, a pekingi csapatverseny szempontjából is örömteli.

Ha Póta Georgina és Lovas Petra közül egyikük még kijut a selejtezőkből, szinte biztosan lesz női csapatunk Pekingben. Ha tippelni kellene, Ginának nyolcvan százalékot adnék erre, jó formában van, és megvan a biztos alapjátéka ahhoz, hogy ne kerüljön bajba, hozza, amit tud. Petrának kevesebb a nemzetközi rutinja, ő kicsit többet kockázatva talán túl szépen is játszik, de mindenképpen megérdemelné, hogy eljusson Pekingbe.

Az utóbbi hetek izgalmai után sikerült visszarázódnia a Bundesliga körforgásába? Az elmúlt héten már egy Bajnokok Ligája- és két bajnoki meccset is játszottunk a Kroppachhal, és két győzelem mellett elbuktuk a legutóbbi mérkőzést egy újonc gárda ellen. Így hiába vagyunk veretlenek a BL-ben, kicsit morcosak a klubvezetők, mert azt várják, minden fronton tökéletesen álljunk helyt. Ehhez persze nem elég, hogy öntik a pénzt a csapatba, nem ettől leszünk jobbak – be-becsúszhat egy-két kudarc, főleg mivel a párosjátékot egyelőre nem nagyon érezzük. Most két nehéz találkozónk jön az első és a második helyezett ellen, de bizakodó vagyok. Jó az együttes, kiváló szellemű a társaság, de mivel Nicole Struse és Wu Jiaduo a német válogatott oszlopos tagjai, és az én naptáram is elég sűrű, nehéz folyamatosan fittnek maradnunk a Bundesligára. Karácsony környékén lesz végre két-három hét pihenőm, de január 4-én már ismét BL-meccs vár ránk.