Miután örömmel ta pasztalta, hogy a késésüket előre jelző labdarúgókon kívül az összes meghívott épségben és egészségben megérkezett, Várhidi Péter besétált a futballszövetség tanácstermébe, és a jelen lévő újságírókkal közölte: „Lépegetünk előre.” Az össznépi bólogatásból
is kitetszett, hogy a szövetségi kapitány megállapítását senki sem akarta kétségbe vonni, különben is: minden statisztika azt támasztja alá, hogy igen, végre valóban elindult felfelé a magyar válogatott.
Hogy a Várhidi-éra alatt lejátszott tucatnyi találkozóból hetet megnyertek Hajnal Tamásék (miközben ötöt elbuktak), annak egyik eredménye: a közvélemény újra az együttes mellé állt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Görögország elleni november 21-i Eb-selejtezőre már ötezernél is több belépő fogyott el elővételben, ha ez így megy tovább, megtelhet a Puskás Ferenc Stadion alsó karéja. S nyugodtan hozzátehetjük, Brazília, Argentína vagy éppen Olaszország vendégjátékával ellentétben most nem a riválisnak szól az érdeklődés, hanem a magyar csapatnak. Jó, jó, ez egyszer sikerült úgy megszabni a jegy árát, hogy a drukkereknek nem kell mélyen a zsebükbe nyúlniuk, de ha – Várhidi Pétert idézve – nem pislákolna némi fény az alagút végén, akkor az 1500 forintot kóstáló tikettek többsége bizonyára a kasszában maradna.
A válogatott ázsiója amúgy nem csak idehaza nőtt: a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) október 24-én közzétett világranglistáján már a 48. helyre sorolták. Csupán a miheztartás végett: esztendeje még hetvenöt nemzet előzte meg Magyarországot. Azzal, hogy a csapat 28 helyet előreugrott, igen magasra tette a lécet, immár vétek lenne engedni a negyvennyolcból.
ezésük alapján osztják be különböző kalapokba. Azt már tudni, hogy az „öreg földrész” csapatait egy ötös, továbbá nyolc hatos csoportba sorolják, és a huszonhetedik hellyel még éppen be lehe