Alkudni tudni kell

Pekingben minden reggel két napfelkelte van. Először – hét és nyolc óra között – az elméleti, amikor a nap a látóhatár fölé emelkedik, ezt azonban a városra telepedő áthatolhatatlan, szürke szmogréteg miatt nem lehet látni, csak sejteni. Később, nyolc óra után jelenik meg teljes valójában a világító égitest Peking fölött, a napfelkelte hatása hamarosan érződik is, hiszen a szabad ég alatt harminc foknál nincs kevesebb, legalábbis napközben.

A magyar kajak-kenu válogatott tagjai reggel fél nyolckor buszra ültek, és elindultak Peking központja felé. Ahogy haladt a jármű a történelmi városrész irányába, úgy nőtt a sportolók izgatottsága, mindenki érdeklődve tekintgetett kifelé az ablakon. Kína fővárosa a magyar szemnek nagyon furcsa, az arányok a magyar agynak nehezen felfoghatóak, hiszen hazánkban a legnagyobb város Budapest, a maga 525 négyzetkilométeres területével, és majd kétmillió lakosával. Peking esetében ugyanezek az adatok a következőképpen festenek: 17 ezer négyzetkilométeres terület és 15 milliós lakosság.

Ahogy haladunk a város középpontja felé, a rozoga viskókat és barakkokat fokozatosan váltják fel az egyre magasabb, egyre szebb épületek, majd felhőkarcolók. Rengeteg az építkezés, ebből is látszik, hogy Peking napjainkban is folyamatosan fejlődik. A város minden része meglepően tiszta, a levegő viszont rendkívül – immár veszélyes mértékben – szennyezett. Pekingben mindennap hárommillió autó rója az utakat – naponta mintegy ezer új járművet regisztrálnak a hatóságok –, a szmogban alig néhány száz méterre lehet csak ellátni, a bűz délutánra elviselhetetlenné válik.

A magyar csapat turistaútja a Tiltott Város falain belül kezdődött. Mindenki lefényképezte a monumentális épületeket, illetve a csapattársakat, Fábiánné Rozsnyói Katalin mindkét keze foglalt volt, az egyikben videokamerát, a másikban fényképezőgépet tartott. A séta a Tienanmen téren csapatfotózással folytatódott. Az olimpia szervezői hatalmas, digitális órát állítottak fel, amely másodpercre pontosan jelzi az ötkarikás játékokig hátralévő időt. Ez remek háttérnek bizonyult a magyar válogatott számára.

Ekkor már mindenki nagyon izgatott volt, mert a túra következő állomása a korábbi kirakodóvásárból napjainkra gyönyörű, hétszintes bevásárlóközponttá varázsolt Selyempiac volt, amely az eredeti, zsibvásári hangulatából semmit sem vesztett, az alkudozás például szinte kötelező. A műfaj koronázatlan királya Vécsi Viktor kenuedző, aki többször is ádáz, szenvedélyes, kitartó vitát folytatott a pultoknál. A bevásárlóközpont egyébként mindössze annyiban hasonlít a magyarországi kínai piacokhoz, hogy az eladók itt is kínaiak. Az épület tiszta és légkondicionált, az árusok mindegyike remekül beszél angolul, a portékák persze itt is hamisítványok, bóvlik, de legalább jól, igényesen néznek ki! A slágert a Mao Ce-tung képével díszített tárgyak, öngyújtók, órák, legyezők, hűtőmágnesek, illetve az egykori elnököt ábrázoló festmények, szobrok és különböző ruhadarabok jelentik.

Szombat délelőtt a nagy falhoz látogat a magyar küldöttség, délután pedig az előolimpia 1000 méteres számainak döntőit rendezik meg.