Már megint a bíró rontatta el (2.)

Kisebbfajta kő eshetett le Supka Attila szívéről, amikor kézhez kapta a Hamburger SV összeállítását: Rafael van der Vaartot nemhogy a kezdő tizenegybe nem jelölték, a kispadon sem jutott számára hely. Hogy legjobb játékosát nélkülözte Huub Stevens, annak két oka lehet. Az egyik: a középpályásnak állítólag még a szerdai indulás előtt meghúzódott a hátizma, amikor kisfiát a magasba emelte. A második: a Valencia kitartóan érdeklődik a spanyol felmenőkkel büszkélkedő futballista iránt, aki – mint azt kenyéradóinak is jelezte – boldogan költözne, a HSV vezetőit azonban – elsőre – nem hatotta meg a 14 millió eurós ajánlat. Van der Vaart erre közölte, ha nem engedik el, fájó szívvel marad Hamburgban – no meg sajgó derékkal... A hírek szerint a spanyolok még puhítják a németeket, így talán nem csak a szakvezetőn múlott, hogy a fedezet ezúttal nem jutott szóhoz: ha pályára lép az UEFA-kupa-mérkőzésen, februárig nem játszhatott volna a Valencia Bajnokok Ligájameccsein. Ami azt illeti, eleinte nem tűnt fel a hamburgi karmester hiánya, a vendégek úgy beszorították a kispestieket, hogy minden egyes felszabadító rúgásnak tapsolni lehetett. Mintha nem is a HSV futball-, hanem kézilabdacsapata látogatott volna Pestre: a németek addig-addig adogattak körbe a hazai védőfal előtt, amíg lövőhelyzetet nem teremtettek – más kérdés, hogy ezek csekély veszélyt jelentettek Tóth Iván kapujára. Tíz percnek kellett eltelnie, hogy a Honvéd felvegye a pörgős tempót, s ez olyannyira jól sikerült, hogy a folytatásban egyenrangú partnerévé vált a Hamburgnak, sőt ha a holland játékvezető észreveszi, amit rajta kívül alighanem mindenki látott a stadionban, és megadja a jogos tizenegyest, akár a vezetést is megszerezhette volna a magyar együttes. Supka Attila támadójátékot ígért a neves rivális ellen is, és végre nem kellett csalatkoznunk: a piros-feketék bátran futballoztak, ha megkaparintották a labdát, gyors passzokkal igyekeztek eljutni a kapu elé, és ha ziccereket nem is dolgoztak ki, egy-két lehetőségük akadt a góllövésre. Túlzás volna azt állítani, hogy ellenfele fölé nőtt a Honvéd, ám teljesítményével így is rászolgált a publikum elismerésére, hiszen az első félidőből kihozta a legtöbbet. Illetve... A maximum az lett volna, ha előnnyel vonulhat pihenőre a házigazda, de ne legyünk telhetetlenek. Különben is, hátravolt még negyvenöt perc... Álomszerűen indult, azaz indulhatott volna a második felvonás: Ábrahám napján Abraham került igen közel a gólszerzéshez, csakhogy közelről épphogy fölé emelt. És ha ez nem lett volna elég, a következő kispesti támadást Hercegfalvi Zoltán zárta remek lövéssel – sokat ő sem tévedett. Bármennyire is fura leírni egy magyar és egy német gárda párharca kapcsán, a Honvéd ezidőtájt jobban futballozott a Hamburgnál, ha a remek hozzáállás és a nagy lelkesedés kis szerencsével párosul, az eredményjelzőn a Honvéd neve alatt szereplő nulla könnyen egyesre változhatott volna.

Fájdalom, maradt a nulla nulla, emiatt bizony már lehetne bosszankodni. Igaz, a játékrész derekán magához tért a HSV (nagyképűen megállapíthatnánk: felnőtt a Honvédhoz...), s onnantól fogva ismét kiegyensúlyozottá vált a játék. Akár a kispestiek, akár a hamburgiak is betalálhattak volna, de az elektronikus tábla kezelőjének ezen az estén nem akadt dolga. A kispestiek viszont derekas munkát végeztek, a jóval esélyesebbnek vélt Hamburg ellen úgy végeztek döntetlenre, hogy akár nyerhettek is volna... A visszavágót augusztus 30án rendezik Németországban – addig feltétlenül lehet reménykedni a kisebb csoda után egy nagyobban. A további UEFA-kupa-meccsek eredményei a 7. oldalon