Energiabombák

Arról valószínűleg még azok is hallottak, akiket a sport különösebben nem érdekel, hogy a maratonistáknak, az ultrafutóknak verseny közben nagy a só- és folyadékvesztesége, így pótolniuk kell a hiányzó mennyiséget. Azt azonban még a kocakocogók közül sem tudja mindenki, hogy a túlzott folyadékpótlás még veszélyesebb lehet. Ha a szükségesnél kisebb sótartalmú itallal próbálja meg valaki a kiszáradást megelőzni, könnyen előfordulhat, hogy a vére felhígul, relatív nátriumhiány lép fel, ami még halálhoz is vezethet. A New York-i maratoni orvosigazgatója szerint a futóversenyek történetében még nem fordult elő, hogy valaki kiszáradás miatt halt meg, az azonban már igen, hogy a nem megfelelően összeállított folyadék túlzott fogyasztása miatt vesztette életét.

Sókészítmények és szőlőcukor

A profi maratonisták frissítőit többnyire orvosi segítséggel állítják össze, de hogy ki milyen összetételűt használ, abban jelentős szerepet játszik a tapasztalat is. A szabályok szerint pályaversenyeken 30 Celsius-fok feletti hőmérséklet esetén a versenybíróság elnöke dönthet arról, hogy a hosszú egyenesben felállítsanak-e frissítő helyet, ahol azonban csupán vizet és vizes szivacsot vehetnek magukhoz.

A maratoni futóversenyeken – normális időjárási körülmények között – az első 15 kilométeren nincs lehetőség frissítésre, ettől kezdve öt kilométerenként várják az italok a sportolókat. A futók által összeállított csomagokat rajtszámmal megjelölve a diadal előtt le kell adni, s azt a frissítőhelyeken a versenybírók adják oda a tulajdonosuknak. Ugyanitt a rendezők által biztosított víz, tea is van.

Vannak, akik titkolják, hogy milyen összeállítású folyadékkal pótolják szervezetük veszteségeit, de a legtöbb futó szívesen osztja meg a tapasztalatait másokkal. Azok a maratonisták, akiknél megfelelő a zsírszövet és az izomszövet aránya, nem szorulnak rá a szénhidrátpótlásra, ám a nagyon vékony futóknak erre is figyelniük kell. Ők többnyire tabletta formájában magukkal viszik a szükséges szert, s érzik, hogy mikor kell használniuk. Az italok elsősorban sókészítmények, de vannak, akik mézet, esetleg szőlőcukrot is beletesznek. Az utóbbival azonban vigyázni kell, mert a hirtelen vércukor-emelkedés májszúrást is okozhat.

Öttojásos rántotta a Hawaii Ironman előtt

Az ultramaratonisták a frissítőállomásokon kínált ételek-italok mellett az autós/motoros/kerékpáros kísérőiktől kapott, kipróbált készítményekkel pótolják a folyadék és energiaveszteséget. Az olyan többnapos versenyeken, mint a Bécs–Pozsony– Budapest Szupermaratoni, némileg borulnak és lazulnak a táplálkozási szokások, köszönhetően a különböző süteményektől, ínycsiklandozó falatoktól roskadozó falusi asztaloknak, és a jelentős számú amatőrnek, akik szemrebbenés nélkül betérnek egyegy útszéli talponállóba, hogy a legenergiadúsabb nedűvel – sörrel frissítsék magukat. A„folyékony kenyér” csekély alkoholtartalma is dehidratálhat, így a profik csak a nap végén veszik magukhoz a habos italt, igaz, akkor több pohárral is legurítanak.

Ha valaki, akkor Kropkó Péter igazán ismeri a versenymenüt és annak fontosságát. A legendásan gyötrelmes Hawaii Ironman világbajnokságon sok múlhat azon, hogy a versenyző mit és milyen ütemben eszik-iszik.

„A megfelelő táplálkozásra már a verseny előtt több nappal nagy figyelmet fordítok. Ekkor szénhidrátstopot iktatok be, hogy leürítsem az energiaraktáramat. Ennek van egy kellemetlen tünete is, átmeneti gyengeség jelentkezhet. Az utolsó két napon friss, energiadús ételeket, italokat fogyasztok. A verseny reggelén híg, öttojásos rántottát reggelizem – mondja szerény mosolyal Kropkó, aki észre sem veszi, hogy jelen időben beszél, pedig már két éve abbahagyta a vasemberkedést. – Közvetlenül a rajt előtt energiagélt veszek magamhoz. Ez egy gabonaalapú, szupergyorsan felszívódó »trutymó«, már a számban kezd lebomlani. Mivel a benne található cukrok eltérő gyorsasággal válnak energiává, folyamatosan töltődök fel, húsz perc alatt a magamba diktált 100 százalékos szénhidrátgél teljesen felszívódik. Az úszás alatt nincs szükség újabb energiabevitelre, azt fedeznie kell az előzetesen elfogyasztott tápláléknak – véli Kropkó, aki furcsa dologgal folytatja. – A tengerből nem tanácsos inni, de amikor édesvízben versenyeztem, úszás közben pótoltam azt a folyadékveszteséget, amit – akármilyen furcsánhangzik – a vízben szenved el az ember.

Kerékpározás közben tisztességesen kell étkezni, figyelmet szentelve a rostbevitelre (müzliszelet stb.), mert például a nagyon könnyen emészthető varázsgélem miatt kihasználatlan gyomorsav termelődik, ami hányáshoz vezethet, az viszont dehidratál. A folyadékháztartás egyensúlyának érdekében izotóniás italokat iszom. A hűtésre is ügyelek, hiszen a bevitt folyadék sosem olyan minőségű (ásványianyag-, sótartalom szempontjából), mint amit kiizzadok. A futás közben a folyadékpótlás és a hűtés még fontosabbá válik, közben az energiát és a sót is pótolni kell. Nagy a dehidratáció veszélye, amelynek kezdődő tünetei a kiszáradt száj és a fejfájás. Ekkor már csínján kell bánni az izotóniás italokkal, mert hasmenést okozhatnak. A hajrá környékén le is lehet állni a bevitellel. Összegezve: a verseny alatt nem igazán jó fogyni, mivel az szinte kizárólag folyadékveszteséget jelez” – zárja a dietetikai tanácsadást Kropkó.

Ínyencek két keréken

Az országúton kerékpározni szintén embert és szervezetet próbáló feladat. A gyakran kétszáz kilométert is meghaladó etapok teljesítése során különösen fontos, hogy a kerekesek időben és megfelelően pótolják az elégetett kalóriákat. Az étkezésre a versenyek előtt is figyelni kell. Arra feltétlenül, hogy a rajt előtt három órával már ne egyenek semmit sem a versenyzők, és reggel is csak könnyű ételt fogyasszanak, hogy azt minél hamarabb megemésszék.

És mit láthatunk egy-egy országúti versenyen? Azt mindenképpen, hogy a versenyzők tekernek és tekernek. Emellett esznek és isznak. Állandóan. A rajt után gyakorlatilag azonnal. Ahogyan a profik mondják: „sohasem szabad sokat, de folyamatosan kell”.

Hiszen azt mindenki tudja, a siker záloga éppúgy rejlik a sikeres felkészülésben, mint a megfelelő energiapótlásban. A P-Nívó Betonexpressz 2000 kerekesei ezzel pontosan tisztában vannak. A versenyek során ők háromféle italt fogyasztanak. Szénsavmentes ásványvizet – ami sokszor nemcsak a szomjukat oltja, hanem azt magukra öntve a hőérzete is csillapítja. Izotóniás italt, melyben különböző ásványi anyagok és nyomelemek vannak, és egy szénhidráttal is dúsított folyadékot. Az utolsó ötven kilométeren pedig általában kólát is isznak a versenyzők.