Amikor a kormányzat dop pingellenes stratégiájának tervezete elindult a közigazgatási egyeztetésre, a hírek szerint az ombudsman erősen kifogásolta az úgynevezett „where-abouts” kötelezettségre vonatkozó előírásokat, mondván, ellenkezik az emberi jogokkal, hogy egy sportolónak napra, sőt órára készen meg kell adnia aktuális tartózkodási helyét, akár hetekkel előre. Nos, lehet, hogy ellenkezik – ahogy egy edző dohogott: „Nevetséges, hogy a srácoknak jóformán a WADA-tól kell elkéredzkedniük, ha moziba akarnak menni!” –, ám a doppingellenes
harcban háborús szabályok érvényesek, amelyek olykor felülírják az emberi jogokat.
Bizony, aki ma olimpiára akar menni, annak minden héten ki kell töltenie egy nyomtatványt, meg kell adnia pontosan, mikor és hol tréningezik, illetve mikor tartózkodik otthon. Ha a meglepetésszerűen érkező doppingellenőrök nem találják az adott helyen, kap egy figyelmeztetést. Ha ez még egyszer előfordul, automatikusan kétéves eltiltás a következmény, két „hibapont” ugyanis már doppingvétségnek minősül.
Kemény világ? Az. A Magyar Olimpiai Bizottságnak ráadásul megnő a felelőssége július végétől. A NOB rendelkezései értelmében az olimpiai falu megnyitási dátumát megelőző egy évben a nemzeti olimpiai bizottság dolga a holléti nyilvántartás pontos kezelése. A MOB-ban ezen egy év során külön munkatárs foglalkozik több mint 360 kerettag heti nyilvántartásával, naponta frissíti, ha kell. A MOB levélben kérte a kerettagokat, hogy ha egy hétnél hosszabb időre utaznak nyaralni, akkor is adjanak meg egy délelőttöt, amikor valahol – akár a világ túlsó végén – elvben ellenőrizhetik őket. Vakációra lehet menni, de két hét a mai világban már nagyon gyanús – ennyi idő alatt bevihető a doppingszer, és ki is ürülhet –, azaz egy olimpiai kerettag még hoszszabb nyaralást sem tervezhet. Mert ahogy a mondás szól: nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.