Kihátráltak a bojkottból

Folytatás a 2. oldalról

– Az elnökségi ülésen a jelenlévők tájékoztatást kaptak, még ha a zaftos részletek, mondhatni, kíméletből nem is kerültek kiemelésre. Bozóky újfent a partvonalon kívülre került, visszahúzódott, úgy éreztem, hogy csak előre szabad tekinteni, hiszen a nyilvánosság előtti leleplezése nem visz előre. Meggyőződésem, hogy most sem Bozóky akart velem szemben pert indítani, hanem a környezete, amely kedvezményezettként már nem tud tovább a magyar labdarúgásból nyerészkedni. Bozóky és társai sok pénzt tapsoltak el, vettek ki az MLSZ pénztárcájából. Alátámasztásként újfent következzenek az önök által követelt tények. Nézzük meg legalább összefoglaló jelleggel az egy-egy vonatkozásban már sokat idézett consultancy agreementet. Ugye, jól hangzik a neve? Tanácsadói szerződés, még ha tanácstalan is vagyok, hogy a neki jutó hatalmas pénzekért miben ad nekünk a Kentaro tanácsot. Tehát a lényege nagy vonalakban: 2006. január 1-jétől a Kentaro a jogtulajdonos MLSZ nevében és megrendelésére konzultál világszerte a tévés és rádiós jogok mindennemű részbeli és egészében zajló közvetítések, valamint – az MLSZ rendelkezésére álló maximum 110 méter hosszú forgó táblás reklámhely kivételével – hirdetési felületek értékesítéséről. A Kentaro ezért 2004. április és 2005. július 1. között 1.2 millió eurót ki is fizetett, de ebből csak 800 ezret az MLSZ számlájára, a többit, kétszer 200 ezer eurót közvetlenül Lothar Matthäusnak. Még szerencse, hogy a Matthäusnak így kifizetett pénz adóügyi kérdéseit eddig az APEH nem firtatta, de ha a Nemzeti Sport tiszta képet követel, ám legyen. A Kentaro a szerződés időtartama során, meghatározott bontásban, évente újabb pénzeket, összesen 2.8 millió eurót utalt volna az MLSZnek, de pusztán kölcsönként, vagy más megközelítésben előlegként. A szerződés 5. pontja ugyanis kimondja:

„a) A jogokból befolyó bármilyen bevétel 60/40 arányban oszlik el az MLSZ javára addig, amíg a 2 000 000 EUR vissza lesz térítve a 60%-os részesedésükből.

b) Azután bármely bevételt 70/30 arányban kell szétosztani az MLSZ javára. Ebből a 70%os MLSZ-részesedésből kell kiegyenlíteni a maradék 800 000 EUR-t.”

Tehát nem elég, hogy „tanácsaiért” a Kentaro megkapja a bevételek negyven, majd egy jóval későbbi fázisban annak „csak” 30 százalékát, mindemellett az MLSZ-nek maradéktalanul vissza kell fizetnie azt a pénzt, amelyet a Kentaro az MLSZ-nek bármikor megelőlegezett vagy Matthäusnak kifizetett. Még mielőtt Bozóky magyar tanácsadói – mert abból is van egy-kettő – nyomatékkal felhívnák a figyelmet, hogy a Kentaro nem kapott képviseleti jogot, hanem csak tanácsadóit, érdemes megnéznünk a szerződés 6. pontját, amely kimondja: „a Kentaro

semmilyen módon nincs korlátozva a szerződéses partnerek kiválasztásában”. Tehát a tanácsadó a partnereket illetően maga dönt. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a 7. pont is, amely újabb talány:

„Az MLSZ garantálja a Kentarónak, hogy az MLSZ és képviselői fel vannak hatalmazva ezen szerződés megkötésére.” Az

MLSZ archívumát átkutattuk. Eddig egyetlen olyan jegyzőkönyvet sem találtunk, amely rögzítené, hogy az elnökség a Bozóky–Berzi álomkettőst ilyen joggal felruházta volna. Ennek ellenére még azt is kikötötték, hogy az MLSZ–Kentaro szerződés 2010. június 30-ig érvényes, és – most figyeljenek(!) – nincs jogosultság annak hagyományos megszűnésére. Értsd: a szándék szerint felbonthatatlan. Mi több, az is írva vagyon, hogy a megállapodás automatikusan meghosszabbodik a további teljes selejtezőperiódusra (két év) addig, míg az MLSZ az előleget teljesen vissza nem fizeti a maga részesedéseiből. A közös szándék szerint tehát betonbiztos, a Kentarónak nulla kockázatért mindent megad, átad, akár 2012-ig. Az MLSZ még mindig súlyos árat fizethet ezért az egyedi üzletért. Nem viccelek, hónapok óta próbálom megfejteni az okát, vajon mi késztette a Bozóky–Berzi kettőst erre a teljes odaadásra...

4. „Elnök úr, nem készteti önkritikára, hogy elődei sokkal nagyobb konfliktusok esetén sem gondoltak a sajtó elleni bojkottra?”

Azért tettük fel ezt a kérdést az MLSZ elnökének, mert az általunk megkérdezett korábbi elnökök (Szepesi György, Benkő László, Laczkó Mihály, Bozóky Imre) mindegyike úgy foglalt állást, hogy nem lehet megoldás semmire a Kisteleki István által a Nemzeti Sport ellen meghirdetett bojkott, a szükségszerű vitákat ők sohasem ilyen módon próbálták lezárni a sajtóval, s kompromisszumot sürgetnek. Némelyikük felháborodásának adott hangot Kisteleki István eljárásának hallatán. Szóval nem lehet, hogy nem jól döntött, elnök úr?

– Talán ismerik a mondást: ha már semmiért nem tudsz pirulni, hát pirulj azért, hogy nem tudsz pirulni. Nekem égett a képemről a bőr, amikor szembesültem azzal, hogy az MLSZ-vezetők büntetlenül mit megengedhettek maguknak. Csak ismételni tudom magam: bár megérdemelnék a szerződéskötők, hogy nyilvánosság előtt magyarázzák el, hogy mi motiválta őket, mégis úgy érzem, a leleplezés, ez a rémtörténet nem növeli a magyar labdarúgás amúgy is szerény honi vagy nemzetközi tekintélyét. Elismerem, minderről nem akaródzott beszélnem. A Nemzeti Sport a tények ismerete nélkül ennek ellenére sem közölhetett volna tényfeltáró írást. Kétségtelen, csak így tudta kiprovokálni belőlem ezt a szégyenteljes titkot. Bizonyos értelemben meg is könnyebbültem, ugyanakkor nyomaszt, őrlődöm, hogy mindez nyilvánosságra került. A kettős tudat amúgy szinte állandó kísérője a munkánknak. Nincs jó válogatottunk, de vajon lehetne-e? Az elmúlt tízhúsz év sarát hordozzuk, vagy most rontottuk el? Nem nyert a horvát–magyar pályázat. Most romboltuk szét az esélyeinket, vagy az elmúlt ötven évben nem építkeztünk? Új emberekkel, új alapokra akarjuk helyezni az edző- vagy az utánpótlásképzést. Helytelen? Mert valójában nálunk nőtték ki magukat a legnagyobb mesterek, csak éppen ezt a vak Nyugat nem látja? A huszonévesek pedig szárnyalnak a pályán, ömlenének értük az euromilliók? Kár tehát részünkről a jól bevált rendszerhez hozzányúlni?

5. „Aki a »rend, fegyelem törvényesség« jelszavával lett elnök, nem tartja aggályosnak, hogy a »fél világ« perli a szövetséget?”

Felelevenítettük, hogy az MLSZ-t beperelte nemcsak a százmilliókat követelő Kentaro AG, de a szintén kártérítésre számító Ferencváros is és több volt MLSZ-alkalmazott, aki úgy véli, nem jogszerűen járt el vele szemben az őt elbocsátó szövetség, köztük Berzi Sándor volt főtitkár, aki szerint nem igaz, hogy irányítása alatt szabálytalanul, károsan gazdálkodott volna a szövetség. Mindezen felül a Népszava napilap törvényességi vizsgálatot kezdeményezett az ügyészségen az MLSZ ellen. Ezért azt kérdeztük Kisteleki Istvántól, aki elvileg rendbe rakni érkezett a szövetséget, hogy nem tart-e a jogi ügyek következményeitől.

– Most bontsam ketté Bozóky és Berzi felelősségét? Az egyik a zakó, a másik a nadrág, hogy csak jelképekben válaszoljak. A Kentaro szerződését is együtt írták alá. Okosan gazdálkodtak. Van is egy ilyen társasjáték. Mindkettőjükkel perben állunk. Ők tudják, ők kezdeményezték. Végre közelről megismerhetjük őket. Hiszen a viszontkereset lehetősége nekünk is megadatik. Lesz min csámcsogni. Nagy az a bili. Örülök, hogy a Kentaro-ügy részletei is felszínre kerülnek. Munkatársaim kiszámolták, hogy mennyivel járunk jobban a Sport5-val, mint velük. Utóbbi indulásként kétmillió eurót fizetett az MLSZ-nek. Ezt sohasem kell visszafizetni. Emellett évenként további 600 ezer eurót garantál. A Kentaro előlegért kapta meg a tanácsadói jogot. Az első részletből az MLSZ számlájára a vállalt 800 ezer helyett csak 780 érkezett. Állítólag valaki 20 ezret készpénzben felvett. A per során csak megtudjuk, hogy ki volt az. A Kentaro a mérkőzések jogdíjának felső határát nem szabta meg, de csodák nincsenek. A velük kötött megállapodás egészében fondorlatos. Perelheti még az MLSZ-t a Ferencváros is. Számára az igazi győzelem az lett volna, hogyha feljut az NB I-be. Sajnos még mindig nem állnak rendelkezésére a legmagasabb osztály minimális feltételei. Közös érdek, hogy talpra álljon a klub.

6. „A világon mindenhol a televíziós közvetítésekből járó pénzek tartják el a futballt, nálunk miért nem működik ez sem?”

Amikor a sokat átkozott Lothar Matthäus volt a szövetségi kapitány, és megmozgatta kapcsolatait a magyar futball érdekében, a bajnoki fordulókról az országos kereskedelmi csatorna, az RTL Klub tudósított, és a válogatott meccseit is a nagy tévék adták főműsoridőben. Ezért nagyobb bevételekhez is jutott a szövetség a közvetítésekből, mint most, amikor a kevésbé nézett csatornák, a Sport Tv és a Duna Tv adja a bajnokikat, a válogatott mérkőzéseket pedig többnyire a Sport2 csatorna. Szóval mit szól ezekhez a fejleményekhez, elnök úr, hogyan képzeli növelni a tévés bevételeket?

– A sokat átkozott Lothar Matthäus hatalmas játékos volt. Edzőként nem mindenütt vált be. Nagy név, nagy pénz, nagy ár a jelenléte. Hátországa új szellemet hozott hozzánk. Nem erre lenne szükségünk. A gyenge kis focin szépen kerestek a nagy ászok. Pellady úr vezette be azt a jutalékrendszert, amit a Kentaro folytatott. Egy iskola. A sok nagyság jól élt, gazdagon részesült a szegény magyar labdarúgásból. Nem véletlen, hogy valamennyien ragaszkodnak hozzánk. A tévé közvetítéseket is uralták vagy változatlanul uralni szeretnék. Sajnos a nagy aduk ma már inkább keresztbetesznek nekünk, mint segítenének. Nem velünk együtt akarnak győzni, hanem minket legyőzni. A koncért verekszenek, hergelnek, lázítanak. Ha nincs siker, legalább legyen balhé. A média pedig érthetően vevő az ilyen ügyekre. A visszahatással nem számolnak. Ezzel a nyilatkozattal valahol én is a saját sírunkat ásom.