Összeroppantunk az első harmadban

Izgulnak.

Már hogy a csudába ne izgulnának! Ha győznek…

Másfél órával a 20 órás kezdés előtt gurul be a Hala Tivoli elé az őket szállító busz. A litvánok ellen parádézó Ladányi Balázs lép le róla elsőként, a kézfogásán, a léptein érezni, feszült, roppant feszült. Mint ahogy a többiek is. Tudják jól, ha győznek…

Az olasz-kanadai szövetségi kapitány, Pat Cortina gyalog érkezik a tízperces sétára található Hotel Levből – levezet. Van mit. Ő is tudja, naná, hogy tudja, hiszen ő mondta a játékosoknak:

„Olyan lehetőség előtt álltok…”

19.55-kor fülsiketítő füttyszó mellett lép jégre a magyar válogatott. A szlovénok sehol. Telnek, múlnak a percek, Ted Sator legénysége még az öltözőben. Lélektani hadviselés ez, nem vitás. Mindent bevetnek a hazaiak… Aztán amikor az elsőként bekorcsolyázó NHL-sztár, Anze Kopitar vezetésével kijönnek, szinte megőrülnek a drukkerek, olyan lármát csapnak, amelyre csak egy szó illik: félelmetes.

Korong be, rajt. Olyan, de olyan mennyei lenne…

A 25. másodpercben Kovács Csaba pimasz lövése a kapuvason csattan. Egy centi, ennyi hiányzik a vezetéshez!

Aztán elindulnak. Mármint a szlovénok. Gyorsak, piszok gyorsak. Megállíthatatlanok. Főként az első soruk. Kopitarra ketten lépnek ki, az akció végén így Tomaz Razingar egyedül marad Szuper Levente kapuja előtt, 1–0, és még csak 2.26-ot mutat az óra. De ez sem elég nekik, csak jönnek, jönnek és jönnek, és 57 másodperc múlva egy formás támadás végén a jól bemozduló Dejan Varl üti be a keresztpasszt a kapuba. Sokkoló.

Felbillen a pálya, játékosaink képtelenek támadást vezetni a középső harmadban zseniálisan letámadó szlovénok ellen. Jellemző adat: a második magyar kapuralövést a 12. percben jegyezzük fel, amikor Palkovics Krisztián korongját fogja meg Andrej Hocevar. De nem, nem szabad feladni, a bledi tornán is 0–2-ről nyert a csapat!

Persze emberhátrányban nehéz lesz. Márpedig az erőszakosabb, gyorsabb rivális ellen egymás után háromszor kénytelen négy emberrel felvenni a harcot a megilletődötten hokizó csapat

– a harmadikat már nem ússza meg. Érik, nagyon érik a gól, a 16. percben Egon Muric ellen már tehetetlen Szuper Levente. Eldőlni látszik. Nemcsak a 3–0, hanem a játék miatt. Finoman fogalmazva is felbillen a pálya… Új menet, új remények. Bízzunk a Cortina-csapatban! Kettős hátrányban, majd négy a három ellen próbálkoznak a negyedik gól eléréséért a szlovénok, érezhető, végképp döntésre akarják vinni. Hiába! Hiába, mert a 26. percben a büntetőpadról jégre lépő Peterdi Imre a (vaktában?) kilőtt koronggal egyedül lép meg, és ugyan az első próbálkozását védi a kapus, de az ismétlés pontos. Gól!

Kiegyensúlyozottabb a csata, felbillenésről már nem, „csupán” lejtésről beszélhetünk. Lejt a pálya, többet veszélyeztet a házigazda, ez nem vitás, de a gól már itt is, ott is benne van a játékban. Már Hocevarnak is nyújtóznia kell, Svasznek Bence, Kovács Csaba, Gröschl Tamás sem jár messze a góltól. Keményedik az ütközet, harcosabb a magyar együttes, amelynek húsz perce marad arra, hogy kiegyenlítsen. Apró reménysugár, hogy Robert Ciglenecki kiállítása miatt emberelőnyben kezdünk!

Nem véletlen, hogy Ladányi Balázs is bent az első sorban, Pat Cortina variál, most vagy soha, ez a jelszó. Össze is jön egy ígéretes helyzet, ám Ocskay Gábor nem találja el a korongot. A lelátón ülő papának a szeme sem rebben. A Volán edzőjével, Jan Jaskóval szó nélkül nézi a mecscset. Az ökölben lévő keze azért sok mindent elárul. Sokáig amúgy nem játszhat a magyar válogatott emberelőnyben, mert a cseh bíró „megeszi” egy szlovén csatár magas röptű esését, mindazonáltal négy a négy ellen, három csatárral és egy védővel is aktívabb, Ladányi és Szélig Viktor lövésénél is résen kell lennie Hocevarnak. A soros emberhátrányban azonban áttevődik a játék a másik kapu elé, ahol Mitja Sotlar távoli bombájával szemben a 45. percben nincs ellenszer. Talpon a csarnok, a szlovén játékosok is úgy ünnepelnek, mintha megnyerték volna a vb-t.

Igaz, meg is fogják…

A vérző fejjel kispadra ülő Gröschl Tamásnak is inkább az eredmény miatt csillognak a szemei – nem erre számított. Tudta, mindenki tudta, hogy jobb csapat a szlovén, de nem annyival, hogy ne sikerülhetett volna a bravúr. Az első harmadot alaposan, tudatosan kettőzött erővel játszotta végig az ellenfél, s ezzel gyakorlatilag meg is adta a meccs alaphangját. A nagy álom álom marad, de ez a szeretnivaló csapat továbbra is minden támogatást, vagy ennél többet is megérdemel. Az A-csoportot pedig feledjük el. Talán nem sok időre…