A kevesebb több

Iszonyatos, szinte elviselhetetlen súlyt vett a nyakába a magyar futball, amikor három éve (nagyjából tizenkilencedszer) is kitalálta valaki, hogy csapatlétszámot kell emelni az NB I-ben.

Ekkora butaságot!

Nem szeretném a Paks–Vác, a REAC–Pécs, illetve a Tatabánya–Sopron meccseket bántani, kritizálja azokat a megszokott átlagnézőszám. A sportág korifeusai nagy hangon erősködtek, hogy a másodosztályba kényszerített régiókban csak úgy lehet futballt fejleszteni, ha jön az Újpest, a Fradi, a Loki, így remélve reklám- és jegybevételt, s persze majd ömlik a pénz a televíziós bevételekből.

Ma már világos (és ennyi önzés belefér: lapunk a sokadik változtatás ellen felemelte hangját, persze hiába), hogy a létszámemelés súlyos szakmai melléfogásnak bizonyult. Igaz, az edzőknek talán jó, ha néggyel több élvonalbeli kispad van, a sok állástalan trénernek valamelyest nagyobb az esélye munkát kapni, de ez sem szakmai érv, hanem gazdasági – és csak nekik.

A balgaság vonzza a balszerencsét: az átszervezés már életbe lépése előtt látványosan megbukott. 2004 tavaszán már mindenki tudta, hogy a 12 csapatból 16 lesz, erre mi történt? Sem előtte, sem azóta nem volt annyira izgalmas a bajnokság hajrája a listavezető Debrecen, a nagy esélyes Újpest, és a reménytelenségből végül mégis a bajnoki címig repülő Fradi között. Voltak nézők az Üllői úton és a Puskás-stadionban, a ligafőnököknek a bajnoki aranyéremmel ingázniuk kellett a pályák között, volt izgalom, show, némi futballélet, ide-oda kapcsoló tévéközvetítés kiemelkedő nézettséggel.

Nos, ez nem kell nekünk. Az a jó, ami most van. Unalom, üres tribünök, gyalázatos futball…

Van nálunk tizenhat életképes, pénzügyileg is stabil, valódi élvonalbeli együttes?

És mindegyikben húsz képzett, a labdát futás közben is hibátlanul kezelő, jó erőben lévő futballista?

Végre volt valami, ami jónak bizonyult: tizenkét csapat, huszonkét meccses alapszakasz, hat gárda a felsőházban, hat a kiesés ellen, ez tíz plusz bajnoki a rájátszásban, egy idényben harminckét meccs, ez egy ekkora országban ideális szisztéma volt.

Persze, hogy megváltoztatták.

És ezek vagyunk mi: ragaszkodunk a rossz döntéshez, és rossz futballt csinálunk…