az egyik internetes oldalon maga Bogdanovics nyilatkozott arról, hogy milyen furcsa lesz egykori társai ellen játszani, lapunk úgy értesült, a két klub között szóban megállapodás született arról, hogy a támadó nem léphet pályára ezen a találkozón.
Igaz, erre csak az utolsó pillanatban eszméltek rá a felek... Így hát Sandro Tomicra figyeltünk leginkább, akit egykori klubtársai közül Dzsudzsák Balázs tesztelt a legtöbbször. A fiatal középpályás első szabadrúgása még nem okozott gondot a kapusnak, ám közelről leadott lövésének hárításához már jókora bravúr kellett. Majd a hajrában egy ravaszul csapódó lövése kipattant Tomic melléről, de a Honvéd megúszta az esetet gól nélkül.
Mint a félidőbeli többit is: a vendégek aktívabbaknak tűntek az első félidőben az első öt percet igencsak meghajtó Honvéd ellen, de gólt egyik csapatnak sem sikerült lőnie. Ami érdekes volt: a DVSC-t nyilván jól ismerő Supka Attila azzal próbálta csökkenteni az ellenfél hatékonyságát, hogy csaknem a két támadó vonalába, az ékek mellé tolta fel Dobos Attilát, ennek az lehetett a célja, hogy a Loki támadásait gyakorta segítő Leandrót hátul, saját térfelén tartsa. Így a széleken általában veszélyes bajnokcsapat jobbára középen erőltette támadásait – nem is járt eredménnyel.
Négyes osztályzatot kapott ez a mérkőzés, mégpedig a második félidő miatt. Volt itt minden. Látványos esernyőcselek, szép gólok, kiállítások, kihagyott tizenegyes. Izgalmas, fordulatos negyvenöt perc volt ez, magyar szinten átlagon felül sok eseménnyel. A félidő elején csak a Honvéd volt a pályán, a hazaiak gálaelőadásba kezdtek, és a hatalmas lendületnek két gól volt a jutalma. Tombolt a Bozsik-stadion közönsége, a játékosok extázisban futballoztak, míg a bajnok kétségbeesetten rohanni kezdett az eredmény után. A szárnyjátékot erősítendő Miroslav Beránek behozta Dombi Tibort, de Supka Attila jól ismeri a DVSC erősségeit, és azonanl váltott ő is: a villámgyors Diegót állította a debreceniek szélsőjére.
A szurkolók felsóhajthattak: egy Diego a futballpályán... Persze ez a Diego nem az a Diego.
De ez mit sem érdekelte a hazaiakat, akik őrjöngve fogadták Leandro elhibázott tizenegyesét. Igaz, nem sokkal később Ibrahim Sidibe szépített, és a góllal együtt létszámhátrányba került a piros-fekete gárda.
Innentől kezdve egyszerű volt a képlet, a Honvéd körömszakadtáig védekezett, a Debrecen támadott, próbálkozott, mindent megtett az egyenlítésért, ám a hősiesen bekkelő kispestiek, ha némi szerencsével is, de kihúzták újabb kapott gól nélkül.
Második félidei játékáért a Honvéd rászolgált a győzelemre, és tény, Supka Attila igazi taktikus, hiszen egy szerényebb képességű csapattal le tudta győzni egykori egyesületét.
Édes bosszú lehetett...
Amikor véget ért a mérkőzés, tombolt, hullámzott, éljenzett a stadion. Újra futballőrület lenne Kispesten?