A Vasas–DVSC-TEVA mérkőzéssel „kitavaszodott” a magyar labdarúgásban: a majd három hónap szünet alatt nem fejlődött látványos módon a két csapat játéka, az Illovszky Rudolf Stadion közönsége leginkább annak örülhetett, hogy becsülettel küzdöttek a játékosok.
M. Németh Péter
Jimmy Tchana nem csupán megszelídíteni tudja a labdát, hanem a legfontosabb pillanatban pontosan a kapuba lôni
M. Németh Péter
Jimmy Tchana nem csupán megszelídíteni tudja a labdát, hanem a legfontosabb pillanatban pontosan a kapuba lôni
Ez már csak így van. Amint elkezdődik minálunk a tavaszi szezon, azonnal beköszönt a tél. Irreálisan szürke és ködös volt az este pénteken Angyalföldön, s a jeges sötétséget csak még utópisztikusabbá tették az élesen világító, romantikusan hiányos reflektorok. Amíg az országban sokfelé új külsőt kezdenek ölteni a régi, sokat látott NB I-es pályák, a Fáy utcai Illovszky Rudolf Stadionon nem látszik az ünnep meghittsége: csodálatos névadója szerdán volt 85 esztendős, s már csak emiatt is az ő kezét szorongatta mindenki a Vasas– Debrecen tavaszi idényt nyitó mérkőzés előtt.
A pályán zajló játék másodpercek alatt eltüntette a nyitányjelleget: miután a hangosbemondó bejelentette, hogy „megérkezett a tavasz” (két pulóver is kevés volt a kabát alatt ahhoz, hogy az ember ne fázzék), s egy-egy jó lövés megijesztette a két kapust, monoton ritmusúvá vált a mérkőzés, mintha nem ez lenne két hónap után az első professzionális futballmeccs Magyarországon, hanem legalábbis örök időktől fogva játszana egymással ez a két csapat a jobbára üres lelátók előtt. A szellemes megoldások nem a pályán, hanem a lelátón születtek, amint ez már hagyomány. Egy kritikus Vasas-drukker például felszólította Majoros Árpádot a támadó kilencedik biciklicselét regisztrálva: „A Millenárison biciklizzél!” Voltak még vicces, ám kevésbé szalonképes bekiabálások is, amelyek – a kihagyott Loki-tizenegyessel együtt – csak árnyalták, de nem törték meg a játék egyhangúságát.
Ilyen hangulatban érkezett el a második félidő, amelynek elején a Debrecen rúgott négy szögletet egy-két veszélyes jelenet közepette és a bravúrokat bemutató Németh Gábor Vasas-kapus di-csőségére. Ha a szomszédos kínai piacon és a Béke úti kínai étteremben váratlanul morcosan néznek majd a személyzetre a Vasas hívei, annak az lesz az oka, hogy péntek este mind többen hibáztatták a csapat gólképtelenségéért a kínai időszámítást, amely miatt az éppen most esedékes holdújévkor – állítólag – a távoli ázsiai ország labdarúgó-szövetségének zárva tartó hivatala nem faxolta át a korábban Kínában futballozó Kenesei Krisztián játékengedélyét Budapestre.
„Miért nem játszunk két csatárral?” – kérdezte az egyik Vasas-drukker a másiktól, mire az: „Mert összesen nincs nemhogy két, de egy csatárunk sem…”
A Debrecen viszont játszhatott volna öt csatárral is, úgy tűnt, akkor sem rúg gólt: a tizenegyest hibázó Ibrahim Sidibe után Dragan Vukmir lőtt óriási helyzetben nagyon a kapu mellé. Aztán amikor már mindenki elkönyvelte a gól nélküli döntetlent, akkor nyerték meg a vendégek a meccset egy begyötört góllal, amelyet a csereként pályára küldött, újonnan szerződtetett francia támadó, Jimmy Tchana szerzett. Abban nem volt vita a lelátón, hogy bajnokaspiránsként legfeljebb a győzelemnek örülhet a Loki, a játék nem volt méltó a klub céljaihoz. Nagy kérdés maradt az is, hogy vajon Várhidi Péter szövetségi kapitány, aki – amint az illendő – kilátogatott az idény első bajnokijára, vajon milyen hasznosítható tapasztalattal lett gazdagabb péntek este Angyalföldön. ---- M ---- &