A tizedik percben szerzett vezetést a Honvéd, de a ZTE szívós játékkal kiharcolta a győzelmet.
A kispesti Dobos Attila (balra) tanítani való mozdulattal fejelte a labdát a ZTE kapuja felé Máté Péter mellett
A kispesti Dobos Attila (balra) tanítani való mozdulattal fejelte a labdát a ZTE kapuja felé Máté Péter mellett
Ha jó húsz perccel a kezdés előtt a melegítő Hercegfalvi Zoltán végignézett a csepeli lelátón, megnyugodhatott: itt aztán nem fenyegeti a veszély, hogy megint kórusban szidják a kispesti szurkolók. Lévén kispesti drukkerek ekkor nem voltak, és bizony egerszegiek sem. Ha nem számoltuk a jelenlegi vészterhes időkben mindig nagy erőkkel felvonuló rendőröket, a pályán jóval többen voltak, mint a nézőtéren – s tekintve, hogy nem egy falusi szpartakiád versenyére készültünk, azért ez a tény igencsak meghatározta a várható hangulatot.
Hercegfalvi Zoltán tehát pályára lépett: ez is azt mutatja, mennyire nincs kiből válogatnia Aldo Dolcettinek, hiszen a támadó a szerdai kupameccsen az őt kritizáló szurkolóknak meglepő választ adva gólja után egyszerűen lesétált a pályáról. Az olasz edző ezt látva megtántorodott (hírlik, utoljára akkor érte Aldo Dolcettit ekkora trauma, amikor tizenöt hónapja először meglátta a Bozsik-stadiont…), de különösebben nem tudta megbüntetni játékosát, hiszen a sérültek és eltiltottak miatt játszatnia kellett a rutinosnak számító támadót a bajnokságban eddig menetelő ZTE ellen.
Magas színvonalat nem vártunk, ennek ellenére meglepően bátran nekiindult mindkét csapat. A legendás belga játékos, majd edző, Eric Gerets mondta évekkel ezelőtt a magyar futball egyik szokásos megalázása után (Újpest–FC Bruges 0–5), hogy a labdarúgás egyszerű játék, mert csak sokat kell futni és pontosan passzolni.
Nos, annyira már vagyunk önkritikusak, hogy idehaza ne várjuk el mindkét feltétel egyidejű teljesülését, de most jó volt látni, hogy az első tíz percben volt szufla, és lábhoz mentek az átadások is.
Sőt mi több, kifejezetten szépen egyérintőzött a ZTE, a középpályán mindig volt egy ember, akinek passzolni lehetett, így az egerszegiek sikerrel valósították meg a köznyelvben csak cicázás néven ismert játék lényegét.
Hangsúlyozzuk: tíz percig.
Mert az ugyancsak pontos átadások után születő kispesti gólt követően egy csapásra elment a zalaiak kedve a játék színezésétől, és nagy offenzívába kezdtek. Csakhogy ezek a támadások nélkülöztek minden fineszt: Simon Antal játékosai görcsösen igyekeztek a hazai kapu elé emelni, ívelni, lőni, fejelni a labdát, hátha lesz ott egy szerencsés, aki egyenlít, de Ferenczi István helyzetét leszámítva esély sem volt a gólszerzésre.
A játék nívójáról így csupán annyit: az első félidőben a futballisták összesen egyszer találták el a kaput. Pedig Koós Gábor találatából kiindulva megérte volna próbálkozni, hiszen ami itt kapura ment, abból bizony gól is született…
Túl sok helyzetet nem jegyezhettünk fel a második játékrészben sem: szakzsargonnal élve a játék küzdő jellege domborodott ki, vagyis mindez azt jelentette, hogy a nézőkkel együtt unatkoztunk szorgosan.
Nyolcvan percig minden kispesti tisztességesen és képességeinek megfelelően küzdött, ám végül nem volt szerencséje a Honvédnak: a sérült Benjamin ápolása közben ugyanis egyenlített a ZTE (megjegyezzük, a zalaiak minden esetben kifogásolhatóan adták vissza az ellenfél által szándékosan kirúgott labdát...), majd csattanóként Miski Zoltán óriási hibája után megnyerte a meccset.
A két egerszegi cserejátékos révén így lett a nulla pontból három – holott az éllovas játéka alapján néha bizony az egy is soknak tűnt.
10. perc: Dancs tolta ki a labdát a jobb szárnyon felfutó Schrancz elé, aki egyből középre adott, Koós érkezett, és öt méterről előrevetődve úgy fejelt a kapu közepébe, hogy Kampa csak beleütni tudott a labdába. 1–0 14. perc: Miski rövid kirúgását, majd Kocsárdi jobb oldali beadását követően Ferenczi 7 méterről oda fejelhette volna a labdát, ahova akarja – nyilván nem fölé akarta... 60. perc: Miután Molnár Balázs buktatta László Andrást, Dobos 26 méterről, szabadrúgásból vehette célba a zalaiak kapuját. Nem sokat tévedett, a labda 30 centivel szállt el a léc fölött. 62. perc: Hercegfalvi jobb oldalról gurított középre, a jó helyzetben lévő Dobos addig toporgott, amíg reménytelen pozícióba került, így viszszapasszolta a labdát Hercegfalvihoz, aki a jobbösszekötő helyéről, 14 méterről a jobb kapufa mellé lőtte a labdát. 82. perc: Miközben a kispesti védelem legjobbját, Benjamint az oldalvonalon kívül ápolták, a hazai védők röviden fejeltek ki egy beadást, Kocsárdi jobbról visszastukkolta középre a labdát, amit Franciskovics az átvétel után 12 méterről ballal a bal alsó sarokba lőtt. 1–1 88. perc: Kispesti szögletből indult a zalaegerszegiek támadása, amelynek végén Józsi előreívelését követően a rendkívül rossz ütemben kifutó és felugró Miskit megelőző Waltner 13 méterről a kapu bal oldalába fejelte a labdát. 2–1 ---- Miski Zoltánnak semmi dolga nem akadt volna, de még ezt is elrontotta, a végén bődületes hibája miatt kapott ki a Honvéd. A gólért okolható Takács Zoltán is, aki nem ért vissza a kispesti támadás után. A védelemből viszont ki kell emelni Benjamint, aki nagyon hasznosan játszott. Hercegfalvi Zoltánt időnként szidták a szurkolók, holott a csatár nagyon akart bizonyítani, ám igazából most sem ment neki a játék. A vendégkapuban Darius Kampa megduplázta élvonalbeli meccseinek számát, a gólról nem tehetett, védenivalója pedig nem akadt. Csóka Zsolt hibázott a kispesti találatnál. Kocsárdi Gergely gólpasszt adott, és ezzel kiemelkedett társai közül. A mezőny legjobbja Molnár Balázs volt, aki jól gyűjtötte be a középpályán a labdákat, és egyszer-egyszer hosszabb indításra és előretörésre is vállalkozott, hétfő este ennyi is elég volt ehhez a címhez. ----