„Mindent kiúsztam magamból”

Másfél órával a 200 mell döntője előtt Kovács Ági a szemerkélő esőben már égszínkék úszódresszre vetkőzve állt a Széchy Tamás Uszoda ötvenes medencéje partján, s Kiss László szövetségi kapitány, Nemes Zoltán edző, valamint Tőrös Károly magyar-dél-afrikai úszóguru (a stretching, mint lazító-nyújtó módszer feltalálója!) társaságában elmélyülten tervezte a 17.45-kor kezdődő finálé koreográfiáját. Aztán felnézett a tribünre, szemkontaktust talált édesanyjával, integettek egymásnak, majd Ági belevetette magát a habokba.

„Mindenki azt kérdezi, mitől ilyen nyugodt, felszabadult Ági. Most tényleg ilyen, de azért az utolsó öt év nem volt leányálom. Kétezer-egytől kétezer-négyig az arizonai Tempében tanult, s közben nem ment neki úgy az úszás, mint korábban. De nem a tanulás miatt, hanem mert a szakadatlan versenyzéstől elfogytak az erőtartalékai. Annyira legyengült, hogy amikor másfél éve megtámadta a Lyme-kór, kis híján meghalt. Ezt csak én tudom, az édesanyja. Bizony, még ma is jár kezelésre, szerencsére már csak kontroll jelleggel. Amerikában az a rendszer, hogy az olimpiai ciklus befejeztével két évig pihen, feltöltődik az úszó – mint például Amanda Beard. Aztán újult erővel vág neki a feladatoknak. Áginak erre nem volt módja, folyton versenyeznie kellett, tíz éven át. Ám immár két szakon is megszerezte a diplomáját, ősztől pedig a harmadik szakot is elkezdi, posztgraduális képzésen szociológiát hallgat majd. Teljes életet él. Jaj, csak sikerülne neki a kedvenc száma!” – fohászkodott Kovács mama, aki mellett ott szurkolt Ági fivére, Balázs is.

És sikerült! Újabb érem, újabb bronz. A brit Kirsty Balfour verhetetlen volt, az ukrán Julia Pidliszna is besurrant Ági elé, de az öröm ezúttal is igazi volt olimpiai bajnoknőnk arcán, mint a 100 mell eredményhirdetésekor, s a dobogó harmadik fokán ugyanúgy beburkolózott a mamától 14 évesen kapott magyar zászlóba.

– Boldog? – kérdeztük tőle az eredményhirdetés után.
– Persze, hiszen megvan a második érmem is az Eb-n. Az első, száz méteren váratlan volt, ez betervezett. Itt nagyobb volt az elvárás, de azt hiszem, sikerült megfelelnem. Nagyon köszönöm a szurkolóknak a biztatást. Lehet, hogy csak harmadik lettem, de a dobogón én kaptam a legnagyobb tapsot, Kirsty Balfour meg is jegyezte: „Ági, téged nagyon szerethetnek!”

– Szeretjük is, ne féljen! Meddig szerethetjük még?
– Ha arra gondol, folytatom-e, s ha igen, meddig, erre most még nem válaszolok, bár nagyjából megvan a döntésem. De ezt majd csak vasárnap közlöm. Addig még hátra van az 50 mell, afféle levezetésként, minden lelki teher nélkül, no meg a vegyes váltó. Remélem, mindkettőben döntőbe jutok, jutunk.

– Ezúttal mi volt a taktika?
– Bármi is volt, Balfour elvitt magával az első ötvenen, s hogy úgy mondjam, bevitt az erdőbe, annyira a nyomában akartam maradni. De nem is baj, így legalább mindent kiúsztam magamból, alig tudtam utána kikászálódni a medencéből. Higgyék el, ez a két bronzérem nekem felér egy aranynyal. Megvolt a nagy visszatérésem, s megmutathattam, amit öt éve akartam: Ági van! ---- „Kovács Ági korábban úgy lett olimpiai, világ- és Európa-bajnok, hogy a kétszáz méteres mellúszás döntőjében száznegyven méternél kezdte meg a hajrát, akkor erősített. Ezúttal – talán a szíve vitte – a betervezett 1:11 percen belüli első százzal kezdett, azaz picit gyorsabb volt az elképzeltnél. Mindezt tetézte, hogy száznegyvennél, amikor megindította a finist, az első két tempója túl rövidre sikerült, s a végén talán éppen ez a két rossz tempó hiányzott az ezüstéremhez. Ennek ellenére le a kalappal előtte. Az Európa-bajnokság előtt egy érmet vártunk tőle a három mellúszó számban, erre a száz és a kétszáz után már kettőnél tart, s még hátra van az ötven méter.”

NS szakértő: Kiss László szövetségi kapitány ---- A múlt heti, balatoni hosszútávú versenyek egyik főszereplője, az öt és tíz kilométeren egyaránt győztes német Thomas Lurz a Margitszigeten elindult 1500 gyorson. A táv túl rövidnek bizonyult a 27 esztendős úszó számára, hiszen nem úszhatott a döntőben, összesítésben 11. lett.

Mindig hitt tanítványa, a 100 gyorson világcsúcstartó Britta Steffen tehetségében Norbert Warnatzsch. A trénernek szüksége is volt az eltökéltségre és a türelemre, hiszen Steffen – miután 1999-ben hatszoros ifjúsági Európa-bajnok lett – sokáig mentális problémákkal küszködött. Most nyoma sincs nála a szorongásnak. A siker titka pedig nem a dopping, mint sokan gonndolják, hanem edzője szerint az, hogy az elmúlt években tíz kilót fogyott, teljesen új életvitelt folytat, nagyon keményen edz.

Pénteken ismét ott volt a mezőnyben Sarah Poewe, 200 méter mellen hatodik lett. A német csapat egyik büszkesége 2002-ig Dél-Afrikában élt, magyar edző, Tőrös Károly irányításával készült, és tehetsége többet ígért, mint amire eddig vitte. Ő maga is tisztában van azzal, hogy fejlődése megtorpanni látszik, ezért úgy döntött, hogy a pekingi olimpiára megint Dél-Afrikában, Tőrös felügyelete alatt készül, mert mindenképpen éremmel szeretne hazatérni Kínából. A kérdés már csak az: hova haza?