Nyugalom nélkül nem megy

Ez volt a keddi nap nagy kérdése, miután Otto Pfister togói kapitánnyal kapcsolatban percenként változó információk láttak napvilágot. Nevezetesen arról, hogy helyet foglal-e az afrikai csapat kispadján vagy sem. A német kapitány végül úgy döntött, elfelejti a válogatott körüli anyagi vitákat, és megpróbál csodát tenni a többségében amatőrökből álló csapatával: kísérletet tesz a négy éve világbajnoki negyedik helyig jutó Dél-Korea legyőzésére.

A próbálkozás nem is indult rosszul, az első félidőben kiegyenlített küzdelmet vívott a togói gárda az ázsiaiakkal, ami inkább volt magyarázható Dél-Korea szürkeségével, mintsem az afrikaiak sziporkázásával. Mohamed Kader góljánál valószínűleg Otto Pfister is úgy érezte, jó döntést hozott a mérkőzés előtt, amikor a munkát választotta, ám boldogsága hamar szertefoszlott: előbb Li Csun Szu lőtt egy szabadrúgásgólt Jean-Paul Abalo második sárgát érő faultja után, majd An Dzsung Hvan tette teljessé a szakember bánatát.

A dél-koreai játékos nevét sokan már négy éve megjegyezhették, ő volt ugyanis, aki az Olaszország elleni nyolcaddöntőben a győztes gólt szerezte a hosszabbításban. Noha annak a találatnak kétségtelenül nagyobb az értéke, a mostani után sem szomorkodott a mérkőzés emberének választott támadó: „Örülök, hogy győzelemmel indítottunk, ez sokkal fontosabb, mint az, hogy én betaláltam. Eleinte nemigen ment a csapatnak, Dick Advocaat kapitány azonban változtatott a taktikánkon, és ez segített abban, hogy a játékunk összeálljon.”

Másként látja a kérdést Assimiou Touré, a togói védő, aki sokkal inkább Graham Poll játékvezető „lappolitikájának” tulajdonítja a vereséget: „Kifejezetten jól kezdtünk, minden csodálatosan haladt egészen a piros lapig, ami kizökkentett minket a ritmusból.”

A szövetség és a játékosok között folyó fizetési háború és az edző ingadozása bizonyosan nem tett jót a múlt héten több tréninget is bojkottáló togói gárdának – így látja ezt Touré is: „Fogalmam sincs, mi folyik a kapitány és a szövetség körül, ám az biztos, hogy ez csak árt a csapatnak.”

Dél-Koreában óriási ünnepség kezdődött a győzelem után, Szöulban több százezer ember lepte el az utcákat a találkozó lefújása után.

---- DÉL-KOREA
JoongAng Daily National: „Dél-Korea elindult, ahogy 2002-ben”
A dél-koreai lap örömmel számol be arról, hogy a válogatott Németországban győzelemmel kezdett. Kiemeli a két gólszerző érdemeit, és reményét fejezi ki, hogy a folytatás is hasonlít majd a hazai rendezésű világbajnoksághoz.

The Korea Herald: „Dél-Korea legyőzte Togót!”
A diadalt az angol nyelvű dél-koreai lap négyévnyi megtervezett munka és a jó edzőváltás eredményének tekinti, egyúttal kiemeli Dick Advocaat érdemeit. Dél-Korea holland szövetségi kapitánya nagyszerű csapatot épített, bár azt az idézett lap is elismeri, hogy a válogatott meglehetősen nyögvenyelős játékkal kezdett.

TOGO
yahoo.com: „Dél-Korea megverte a tíz emberrel játszó Togót”
A nemzetközi hírportál afrikai labdarúgással foglalkozó rovata arról számol be, hogy a togóiak német szövetségi kapitánya, Otto Pfister elégedett volt csapata teljesítményével, hiszen állítása szerint több lehetőségük adódott a gólszerzésre, mint Dél-Koreának, ám rossz helyzetkihasználásuk megbosszulta magát. ---- Rendkívül kínos szervezői hiba vezette fel a Dél-Korea–Togo mérkőzést, amikor az ázsiai ország himnuszának lejátszása után, ahelyett, hogy az afrikaiak nemzeti himnuszát kapcsolták volna be, újra a koreai dallamokat kezdték sugározni. A togói játékosok csak zavartan pislogtak, természetesen nem tudták követni se a szöveget, se a zenét. Az előttük felsorakozó gyermekek pedig – abban a hitben, hogy a zene a fölöttük tornyosuló játékosoknak szólt –, otthagyták a „nagyokat”, amikor elnémultak a hangszórók. Mire a szervezők észbe kaptak, és elindították a togói himnuszt, a válogatott tagjai már gyerekkíséret nélkül álltak középen, és énekelték a hazai dallamokat. ---- Kahn-őrült biciklisták
Mintegy 6500 kilométert biciklizett Oliver Kahn autogramjáért a német kapus két üzbég rajongója, akik Üzbegisztánból kerekeztek Németországba. A fanatikusok Taskentből indultak márciusban, így aztán egész tavasszal tekerhettek, hogy sikerüljön beszerezniük az aláírást Kahntól. Útközben azonban felkarolta őket egy német újságíró, aki tudatta Kahnnal, milyen eltökélt rajongói akadnak üzbég földön, így a hálóőr hajlandó volt találkozni velük. A nagy pillanatban mindkét üzbég elsírta magát, miközben buzgón ölelgették Kahnt.

Öngyilkosság Kínában
Nem bírta elviselni, hogy barátja – a kései időpontok ellenére – állandóan a világbajnokság mérkőzéseit nézi, és egy veszekedést követően öngyilkosságot követett el egy kínai hölgy. A nőt annyira kiborította, hogy párja egész este, éjjel és hajnalban is a televíziót bámulja, hogy összeveszésüket követően kiugrott a 17. emeletről, és azonnal meghalt.

Diplomáciai problémák
Csehország szerdán diplomáciai jegyzékben tiltakozott amiatt, hogy a német határrendőrség több tucat cseh szurkolót nem engedett be az országba azzal az indokkal, hogy tartózkodásuk tervezett idejére nem volt meg a napi legalább 30 eurójuk. A csehek által kiadott közlemény szerint az Európai Unió tagállama polgárának csak a közrend, a biztonság és az egészség veszélyeztetése esetén lehet megtiltani, hogy más uniós tagállam területére lépjen. A minisztérium felkérte a német felet, azonnali hatállyal garantálja, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő.

Éjszakázó rabok
A pakisztáni börtönökben megengedték, hogy a rabok még éjjel is nézhessék a vb mérkőzéseit. Karacsiban mind a férfi, mind a női elítéltek számára különtermekben lehet nyomon követni a találkozókat. Normális esetben 23 órakor van lámpaoltás, most viszont megvárják az utolsó meccseket is. A helyi börtönben 643 külföldi is raboskodik.