Még Itáliát is meghökkentette

Az ötven kilométer a leghosszabb táv, amelyet az olimpián saját erejéből – nem kerékpáron – teljesít az ember. Gyalogolva vagy sítalpakon. Bennünket jelen esetben az utóbbi verzió érdekel. A sportág királykategóriája, az 50 kilométeres férfi sífutás – szabad stílusban. (Négy éve, Salt Lake Cityben a klasszikus volt a módi, akkor az orosz Mihail Ivanov győzött. Négyévente váltogatják a stílusokat, miként a világbajnokságokon is évről évre.)
Leginkább a maratoni futás hasonlítható az 50 kilométeres sífutáshoz. Előbbinél az átlagsebesség körülbelül 20 kilométer óránként, utóbbinál 23. A maratonisták mintegy négy kilogrammot veszítenek a súlyukból egy-egy verseny alatt, a sífutók – nem tudni, miért? – csak egyet. Egy világszinten teljesítő maratonista 880–1000 kilométert fut havonta, a hosszú távú sífutó edzésadagja hasonló, körülbelül 1000 kilométer. Azt mondják, a maratoni futóverseny valójában 30 kilométer táján kezdődik, és 33-34 kilométer körül történnek a meghatározó robbantások. A sífutók negyvenig együtt haladnak, onnan kezdődik az akciózás – általában.

Hajráverseny, akár a hölgyeknél

Csakhogy az olimpia nem átlagos verseny. Itt még 40 kilométernél is együtt halad a mezőny eleje, onnan lódul meg a svéd Anders Södergren. Di Centa követi, a francia Vincent Vittoz meg is előzi, Piller Cottrer is ott leselkedik a sarkukban ugrásra készen.
Aztán a lélekölő emelkedőn egy 39 éves veterán, megannyi doppingügy hírhedt főszereplője, az oroszból osztrákká lett Mihail Botvinov tör az élre. A rossz nyelvek szerint tele van, mint a déli busz, az olimpia idején is otthon, Ramsauban „rejtőzködött”, kivonva magát a Walter Mayer-ügy okozta hurrikánból. Mindenesetre az „öreg” feltűnően jól bírja, ha megnyerné, az egész világ csalást kiáltana.

Nem nyeri meg – ettől, persze, még annyi EPO lehet benne, mint Lazutyinában, Danyilovában és Mühleggben volt együttvéve. Mert jön a 33 éves, háromlányos családapa, foglalkozására nézve carabinieri, Giorgio Di Centa, nyomában nyelvrokonunkkal, a Hanti-Manysi Autonóm Területről érkező 23 éves Jevgenyij Gyementyjevvel, aki már nyert egy számot Pragelatóban. Ott van az elnyűhetetlen Botvinov is, de a daliás csendőrrel nem lehet lépést tartani, ő az olimpiai bajnok, Gyementyjev a második, Botvinov a harmadik, őrült szoros befutó után.
Megvan tehát az olaszok ötödik aranyérme, mellettük hat bronz, az összesen tizenegy medália, ennél többre aligha számítottak.

Giorgiót siratták, most Giorgióra büszkék

Szombaton Giorgiót siratta egész Olaszország (Roccát, a kiesett műlesiklót), most Giorgio csalt mosolyt az olaszok arcára. Hiába, ilyen az élet, ami elment a réven, az visszajött a vámon.
Ami ezen az olimpián már jó szokássá nemesedett, azzal az olaszok sem szakítanak: Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök már egy perccel a célba érkezés után hívja telefonon Di Centát, gratulál neki, akárcsak korábban Václav Klaus Katerina Neumannovának vagy éppen a holland miniszterelnök Marianne Timmernek.
Giorgio most helyrebillentette a férfiuralmat a Di Centa családban: itt, Torinóban kétszer is a dobogó tetejére állhatott, előbb a váltó, most meg a símaratoni után.

„Nem zavart, hogy egész Itália Piller Cottrertől várta az aranyérmet, a felkiáltójelet a tizenhét napos sorozat végén – mondta Giorgio Di Centa. – Sőt még le is vette a vállamról az esélyesség terhét a viszonylag csekély médiafigyelem. (Piller Cottrer egyébként az ötödik helyen végzett – a szerk.) A kiszolgáló csapatom remek munkát végzett, csodálatosan vakszolták a léceimet, az idő pazar volt, az eredményem nem kevésbé, mi mást is mondhatnék, mint hogy a világ legboldogabb embere vagyok. Annyi ezüst- meg bronzérem, negyedik, ötödik helyezés után Pragelatóban kétszer is a csúcsra értem, most már vissza is vonulhatnék.”

Ennek alighanem a felesége, Rita és a három lány, Laura, Martina és Gaia örülne a legjobban.
A nemzet Giorgiója felszabadult, valósággal ömlik belőle a szó: „Azt azért nem mondanám, hogy esélytelen voltam, amellett, hogy elvonta rólam a figyelmet Piller Cottrer favorizálása, egy kicsit bántott is és felpaprikázott. Mi az, hogy nem vagyok esélyes?! Az igaz, hogy inkább a klasszikus stílus az erősségem, de az utóbbi években rengeteget fejlődtem a szabadstílusban, a hajrám is sokat javult, amint azt ez alkalommal is láthatták. Szerintem ezzel a győzelemmel beírtam a nevemet a történelemkönyvekbe, annyi pech után végre nekem volt egy kis szerencsém.”

Walter Mayer kettős énje

A bronzérmes Botvinovot nem is nagyon kérdezték élete második olimpiai érméről – amit 39 évesen harcolt ki, négy évvel azután, hogy Salt Lake Cityben második lett 30 kilométeren Johann Mühlegg kizárását követően. A téma természetesen a dopping volt.
„Igen, baráti kapcsolat fűz Walter Mayerhez, akit nagyszerű edzőnek tartok. Nekem azonban már nincs szükségem szakmai útmutatásra, harminckilenc évesen van annyi rutinom, hogy tudjam, mi a jó és mi a rossz. A közelmúltban megfáztam, azért nem tartózkodtam Olaszországban, de szerencsére felépültem az ötven kilométeres futamra” – mondta Mihail Botvinov, amikor hirtelen belépett az osztrák olimpiai bizottság szóvivője, és hivatalos közleményt olvasott fel: „Szeretnénk mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy Walter Mayert csak az olimpiáról tiltották ki, a FIS, a Nemzetközi Síszövetség által rendezett versenyeken teljesen legális a jelenléte, és nem számít bűnnek, ha bármelyik versenyzővel munkakapcsolatban van.”
Ezek szerint létezik egy rossz Mayer, a csaló – a NOB szemében –, és egy makulátlan úriember, minden más porondon?!
Ez is napjaink sportjának egyik furcsasága.