Hadakozás a végtelennel

Semmi jót nem jelent, ha a rendezők az esti versenyzői eligazításon azt mondják, a következő szakasz nagyon nehéznek ígérkezik. Persze már az idén is legalább egy pályával kapcsolatban elhangzott, hogy az lesz a legkeményebb, de a Dakar pokoli hosszú (pontosan 9043 kilométer), így könnyen lehet két egyformán nagyon nehéz szakasza is. Legalább.

Egy szó, mint száz, Étienne Lavigne versenyigazgató megígérte (inkább fenyegetés volt, mint ígéret), hogy a hétfői szakasz még nagyon megterhelő lesz, viszont aki befejezi, annak jó esélye van arra, hogy eljusson a dakari célig.

Nos, a magyar versenyzők közül az újoncok (így a Kristóf Márton, Hujber Imre páros, valamint a Szobi Balázs vezette kamionos egység) nagyon örültek a hírnek, hogy már csak egy szörnyű pálya van, a tapasztaltabbak torka azonban összeszorult, mintha nem is kuszkuszt és csirkehúst, hanem nehéz köveket vacsoráztak volna.

Ők ugyanis egyrészt túl jól ismerik már a rendezőket ahhoz, hogy tudják, a versenyigazgató sohasem beszél a levegőbe, másrészt tavaly is jártak erre, és bár az útvonal sohasem pontosan ugyanarra vezet (ez talán lehetetlen is lenne a sivatagban), azért nagyon hasonló.

És tavaly bizony már késő este (sőt inkább éjszaka) volt, amikor a versenyzők megérkeztek a kiffai táborba. Már aki egyáltalán megérkezett…

Kiffáról azt kell tudni, hogy van reptere, amely egy, azaz egy darab aszfaltozott kifutópályából áll, körülötte pedig a nagy, homokos semmi… Ahhoz, hogy a rendezőség 22 repülőgépe egytől egyig le tudjon szállni, az kellett, hogy a már megérkezett gépeket letereljék a füves, puha, homokos talajra. A kérdésre, hogy másnap vissza tudnak-e jutni az aszfaltra, az itt szokásos ,,insallah" a válasz – vagyis, ha Allah is úgy akarja. No meg a remény, hiszen, ha tavaly sikerült, az idén miért ne menne?!

Végül is ez volt az a mondat, amivel biztathatta magát a két újoncon kívül a többi magyar, hiszen egy évvel ezelőtt mindannyian sikerrel vették a kiffai akadályt.
Közülük lapzártánkig csak Varga Ákos ért be a szelektív szakasz céljába (onnan még 245 kilométert kellett megtennie a táborig) – a 42. helyen. Ez azt jelzi, hogy nem lehetett túl sok gondja. A legutóbbi szakaszt az 52. pozícióban zárta, ami az eredményt tekintve nem rossz, viszont a rajtpozíciót figyelembe véve igen. Ugyanis ezen a napon fordított sorrendben indultak a motorosok az esélyek kiegyenlítése érdekében, ami azt jelenti, hogy Varga hetvenharmadiknak. No és azt is, hogy a tragikus balesetről valószínűleg csak a célban értesült, mert Caldecott mögüle startolt.

Egy szó, mint száz, Varga kiválóan megoldotta a saját magának föladott "házi feladatát": biztonságosan elérni a napi célig.

A többi, versenyben lévő magyar közül lapzártánkkor Szalay Balázs és Bunkoczi László volt a legközelebb Kiffához, 434 kilométert teljesítettek a 874 kilométeres össztávból, és folyamatosan haladtak. Liszi Lászlóról, valamint a Darázsi Zsolt és Szaller Zoltán vezette kamionos egységről ugyanez mondható el.

A két ,,első dakaros" alakulat közül Kristófék a számítógép tanúsága szerint lapzártakor már régóta a 109. kilométernél vesztegeltek, ami még akkor is rossz hír, ha tudjuk, hogy van egy versenykamion, ami csak nekik és egy másik Bowlerrel autózó párosnak segít. A Szobi Balázs vezette MAN kamion a 251. kilométerig jutott. Ez persze nem jelent semmit – az utolsó versenyzőt kedden délelőtt tíz órára várják a szervezők, addig pedig még bármi megtörténhet… ---- 1979 – egy halott. A francia motoros, Patrick Dodin a Dakar-rali első áldozata, aki egy esést nem élt túl Nigerben.
1980 – négy halott. Egy olasz újságíró és a FIAT-csapat három szerelője halt meg, miután a kamionjukkal Algériában felborultak.
1982 – három halott. Egy üzemanyagot szállító kamion felborult, és meghalt egy francia újságírónő. A motorosoknál végzetes bukást szenvedett a holland Bert Oosterhuis, míg Maliban egy autó elgázolt egy, az úton játszó kisfiút.
1983 – egy halott. Egy autó elütötte a francia motorost, Jean-Noel Pineau-t.
1984 – egy halott. Egy faluban egy terepjáró vezetője figyelmetlen volt a megfordulásnál, és halálosan megsebesített egy asszonyt Burkina Fasóban.
1985 – két halott. Nigerben egy autó elütött egy nőt, míg Mauritániában egy helikopter-balesetben az egyik utas vesztette életét.
1986 – hét halott. A japán motoros, Kaneko Jaszuo Franciaországban járt szerencsétlenül egy bukásnál. Maliban földbe csapódott egy helikopter, amelyen Thierry Sabine mellett még négyen utaztak. Az olasz motoros, Giampaolo Marinoni két nappal a Dakar befejezését követően belehalt az utolsó szakaszon elszenvedett sérüléseibe.
1987 – egy halott. A Dakar egyik orvosát elgázolta az egyik szervizautó.
1988 – hat halott. A holland kamionos, Kees van Loevezijn, a francia autós, Patrick Canado és a francia motoros, Jean-Claude Huger bukott, míg Maliban egy kislányt, Mauritániában pedig egy anyát a gyermekével gázoltak halálra.
1990 – egy halott. Meghalt egy finn újságíró, aki egy autóban versenyezve tudósított a Dakarról.
1991 – három halott. Maliban gerillák lelőtték a francia kamionost, Charles Cabanne-t. A kétszeres Dakar-győztes francia Jean-Louis Schlesser szervizkamionja felborult, ketten meghaltak benne.
1992 – egy halott. A Dakar 1989-es motoros nyertese, a francia Gilles Lalay összeütközött a verseny egyik mentőautójával.
1994 – két halott. Egy bukásban elhunyt a belga motoros, Michel Sansen. Szenegálban elütöttek egy kisfiút.
1996 – három halott. A francia kamionos, Laurent Gueguen egy aknára futott, és bennégett a Mercedesében. A spanyol Tomás Urpí felborult az autójával. Guineában elütöttek egy kislányt.
1997 – egy halott. A 45 éves francia motoros, Jean-Pierre Leduc az első Dakarján vett részt, és egy bukásban meghalt.
1998 – négy halott. Maliban egy helyi taxi és egy versenyben részt vevő autó ütközött össze.
2001 – két halott. Franciaországban egy helyi autós vesztette az életét, miután összeütközött a versenyben induló egyik autóval. Mauritániában, szintén az egyik összekötő szakaszon lett közlekedési baleset áldozata a francia autós, Daniel Vergnes.
2003 – egy halott. A francia navigátor, Bruno Cauvy azt követően hunyt el, hogy Líbiában felborult az autója.
2005 – három halott. Négy nappal a bukása után belehalt belső sérüléseibe a spanyol José Manuel Pérez, Fabrizio Meoni pedig a nagy sebességnél elszenvedett balesete után azonnal szörnyethalt. Szenegálban egy, a versenyt már korábban feladó kamion elgázolt egy kislányt.
2006 – egy halott. Az ausztrál Andy Caldecott nagy sebességnél elszenvedett balesete után sérüléseibe azonnal belehalt. ---- 1987. január 8-án Arlitból a verseny életre hívójáról, Thierry Sabine-ról elnevezett fáig tartott a 712 kilométeres szakasz.

Az autósok mezőnyében a győzelmet a Rigal, Maingret kettős szerezte meg egy Mitsubishivel, az összetettben azonban továbbra is őrizte vezető pozícióját a ralivilágbajnok Ari Vatanen.

A motorosoknál Hubert Auriolé volt a részsiker, aki ezzel a második helyen állt az összetettben.

Az évnek az volt az érdekessége , hogy a Peugeot verhetetlen alakulatot vonultatott fel, amelynek a Formula–1-es Ferrari-csapat jelenlegi vezére, Jean Todt volt a csapatfőnöke.

A franciák természetesen semmit sem bíztak a véletlenre, az egyik Peugeot 205-ösben az akkori idők egyik leggyorsabb pilótája, Ari Vatanen ült, aki végül remek versenyzéssel meg is nyerte a viadalt.

Ez azért volt nagy szenzáció, mert akkor indult először a viadalon.

A motorosoknál Cyril Neveu az ötödik Dakarját nyerte az évben.